Dinart – aki játékosként 1996 és 2012 között 231 mérkőzésen 133 gólt szerzett a francia válogatottban, két olimpiai és három világbajnoki címmel – 2013-as visszavonulása után a francia válogatottnál előbb edzőként, majd szövetségi kapitányként szolgált 2016 és 2020 között. Az idei Európa-bajnokság után azonban elköszöntek tőle, a távozás körülményei azonban felzaklatták a 43 éves szakembert.
„Meglepett, ahogy bántak velem. Előbb megerősítettek pozíciómban az Eb-ről való kiesésünk után, biztosítottak a támogatásukról, majd két héttel később az asszisztensemtől tudtam meg, hogy már nem én vagyok a szövetségi kapitány. Úgy érzem, kidobtak, mint egy rongyot, azután, hogy 23 évig szolgáltam a francia válogatottat játékosként és edzőként” – mondta a francetv.fr-nek Didier Dinart, akit a válogatott élén Guillaume Gille, eddigi segítője váltott.
„Úgy érzem, más bánásmódban részesültem, mint az elődeim. Daniel Costantini hat évig nem nyert egy trófeát sem, Claude Onesta pedig öt év után szerezte első trófeáját a válogatott élén. Míg én világbajnoki címmel debütáltam, az idei Európa-bajnokságot leszámítva minden világversenyen dobogóra vezettem a csapatot (a 2018-as Eb-n és a tavalyi vébén is bronzéremig – a szerk.). Nehéz ezt megérteni, elfogadni” – tette hozzá Dinart.
A pénteken megjelent interjút azonban szombaton közösségi oldalán tagadta a volt szövetségi kapitány. „Biztosíthatok mindenkit, hogy nem az én gondolataim jelentek meg a pénteken publikált cikkben. Nem találkoztam semmilyen televíziós csatornával, nem adtam interjút. Január óta minden felkérésre nemet mondtam. Tiszteletlennek éreztem volna, ha a jelenlegi krízishelyzetben a személyes dolgaim miatt panaszkodtam volna. Ez nem illeszkedne az értékeimhez” – írta közösségi oldalán Dinart.
Erre reagálva Manu Roux, a cikk társszerzője azt írta, „természetesen rögzítettem a beszélgetésünket, és csak a legfontosabb részleteket hoztam nyilvánosságra, pedig hozzáadhattam volna még egyéb dolgokat is.”