Bár többnyireszép emlékeket idéz a kilencvenes évek második fele a magyar női kézilabdázásról, azért nem minden évben nyert Bajnokok Ligája trófeát magyar klubcsapat, mint manapság a Győri Audi ETO KC.
Sőt, 1999-ig már tizenhét év telt el a Vasas BEK-diadala óta, s bár az angyalföldi együttes 1993-ban és 1994-ben is döntőt játszott, mindkétszer a Hypo Niederösterreich emelhette magasba a kupát.
1999. április 18-án is csak titkon remélhettük, hogy a Dunaferr képes lehet valamiféle bravúrra a Gunnar Prokop vezette sztáralakulat ellen, amely a BL-elődöntő első meccsén 24–20-ra nyert Bécsben. Magabiztosan érkezhettek tehát a dunaújvárosi visszavágóra a négygólos előny birtokában, miközben a Dunaferrt az ág is húzta:
– Bojana Radulovics műtétje után a lelátóról nézte találkozót,
– Balogh Beatrix megsérült az utolsó előtti edzésen, és a bemelegítés alatt is még sántikált,
– Siti Beáta bokája aláfordult az első félidő végén.
De mindeközben az EHF-kupa címvédő, története során a Bajnokok Ligájában először induló Dunaferrben Farkas Andrea sorra védte az osztrák csapat sztárjátékosainak ziccereit, s három hetest is megfogott. Siti Beáta mit sem törődött azzal, hogy aláfordult a bokája, s két kapufával kezdte a meccset, végül nyolc találatig jutott. Balogh Beatrix összeszorított fogakkal küzdött, megfeledkezve a sérüléséről. Mátéfi Eszternek alig volt lehetősége átlövésre, nem is nagyon ment neki a játék, de 23–20-as állásnál, hét másodperccel a meccs vége előtt odaállt a hetes vonalhoz, és bedobta! 24–20, meccsnull, jöhet a hétméterespárbaj a döntőbe jutásért.
Ne felejtsük el azt sem, hogy az 52. percben még 20–20-ra állt a meccs…
Jól indult a hetespárbaj, hiszen Farkas mindjárt védett az első körben, Mátéfi viszont hibázott a harmadikban, így öt kör után még mindig döntetlenre állt a párharc. Kis szünet után jött a folytatás, Karkut Farkas lábai között a felső kapufára lőtte, ha Balogh belövi, döntőben a Dunaferr. Kapufa! Ment tovább. Morhammer nem hibázott, Zsemberiné Simics Juditon volt a teher, de nem remegett meg a keze. Vaszkova állt oda, miközben négyezer ember őrületes hangulatot teremtve „Szemit” éltette. Félelmében-e vagy sem, de fölélőtte! Ismét le lehetett volna zárni, de Dzsandzsagava védett! Mátéfi dühében a parkettát ütötte, s elterült a hetes vonalán.
Sokan már oda sem mertek nézni, tapintható volt a feszültség a csarnokban. Farkas Andrea idegei azonban kötélből voltak, és megfogta Bozovic hetesét! Takács Gabriella sétált át a másik térfélről és vette kezébe a labdát. Lepattintotta háromszor, majd odaállt a hetesvonal elé, vele szemben Dzsandzsagava tornyosult. Lövőcsel egyszer, kétszer, majd elemi erővel a jobb felsőbe vágta a labdát!
Boldogságában majdnem kifutott a világból, a többiek rohantak utána. A Dunaferr kiejtette a hétszeres BEK-győztes, verhetetlennek hitt Hypót a BL elődöntőjében!
A Krim Electa Ljubljana elleni döntő ehhez képest – kis túlzással persze – izgalommentes volt. Az itthoni 25–23-as győzelem után a szlovén fővárosban csupán egyszer állt vesztésre Zsiga Gyula együttese, amikor a hazaiak 11–8-ra vezettek. A vége 26–26 lett, a Dunaferr pedig Bajnokok Ligája-győztes!
Csoda hát, hogy a lányok a serleggel hazaérkezve dalra fakadtak?!