Férfi kézi: A város megérdemli, hogy NB I-es csapata legyen – Buday

A név kötelez – ami különösen igaz Buday Dánielre, a Mezőkövesd 39 éves szakvezetőjére. Az egykori 93-szoros válogatott játékos-pályafutását édesapjához, a szintén kiváló kézilabdázó, később sikeres tréner Buday Ferenchez hasonlóan nagyban befolyásolták a sérülések, ráadásul a „kis Buday” a papa nyomdokaiba lépve viszonylag korán kezdett el az edzősködéssel foglalkozni.

„Sokáig apu volt az edzőm – kezdte Buday Dániel a Nemzeti Sportnak –, akivel Szegedről indulva szép sikereket értünk el utánpótlásszinten. A közös munkának azonban mindig van jó és rossz oldala is, habár mi szerencsére pozitívan jöttünk ki ebből. Az ifjúsági és a junior Európa-bajnokságon is harmadikok lettünk, később, a felnőttek között pedig Nagy Lászlónak, Laluska Balázsnak és nekem is bizalmat szavazott, ami akkor, fiatalon nagy lökést adott a karrierünknek. A szakmai kapcsolatunk mindig korrekt volt.”

A szegedi időszakot veszprémi évek követték, majd 2007-ben a világ egyik legjobb bajnokságába, a német Bundesligába igazolt a tehetséges irányító, ahol azonban nem sok lehetőséghez jutott, így 2008 nyarán a Rhein-Neckar Löwentől a svájci Kadetten Schaffhausenhez került kölcsönbe. Légiósként azonban mindössze két idény jutott Budaynak, aki ezután hazatért, és megfordult a Csurgóban, a Ferencvárosban, a Szegedben és az Orosházában is.

„Nem rágódom rajta, nem foglalkozom azzal, mi lett volna, ha... A legjobb korban és formában mentem ki Németországba, ám az életemnek azt a periódusát tönkretették a sérülések. Ha többet lettem volna egészséges, még ma is kézilabdázhatnék. Büszke vagyok arra, amit elértem, főleg úgy, hogy a testem sokszor nem bírta a terhelést” – mondja a nemzeti színekben 380 gólt szerző játékos, aki a másodosztályú Hatvanba azért manapság is be-beszáll, az élvonaltól viszont 2016-ban visszavonult.

Első edzői megbízatása rövid ideig tartott Orosházán, majd Mezőkövesdre került, ahol öt-hat játékossal vágott neki a nyári felkészülésnek. A matyóföldi klubnál a bennmaradást tűzték ki célul, amit nemcsak a 2018–2019-es, de az idei, csonka évadban is sikerült teljesíteni, noha sokszor az utánpótlásból kellett feltöltenie a keretet. A koronavírus miatt kialakult helyzetben Kövesden szorosra kell húzni a nadrágszíjat, ám a fiatal tréner bízik abban, továbbra is NB I-es együttest dirigálhat.

„Kicsit olyan, mintha egy medencébe ugranánk, amelyről azt sem tudjuk, van-e benne víz... – tette hozzá a háromszoros magyar bajnok és kupagyőztes. – A város és a szurkolók is megérdemlik, hogy első osztályú csapatuk legyen. Ha kell, nyolc-tíz emberrel is nekivágunk az alapozásnak, akikhez jöhetnek a tehetséges fiatalok. Jó lenne csak magyarokkal dolgozni, esetleg néhány rutinosabb külföldivel – ezeket az anyagi lehetőségeink eldöntik. Mindenesetre alkalmazkodni kell a szituációhoz, mást úgy sem tehetünk.”

Buday ambiciózus, ám realista edző, aki szerint ugyanakkora siker egy tapasztalatlan állománnyal kivívni a bennmaradást, mint 18 klasszissal bajnoki címet nyerni. Szakvezetőként azért tartja magát hitelesnek, mert nemcsak az elithez tartozó klubokban, hanem kisebb alakulatokban is lehúzott jó néhány idényt – ezáltal széles körben szerzett tapasztalatokat: „Közel sem azonosak a lehetőségek az élvonalban, de ettől szép ez a szakma. Ugyanúgy elvégezzük a munkát, megvan az edzésszámunk, videózunk, felkészülünk, ahogy a nagyok. Nem vagyok kapkodós, különösebben reklámozni sem szeretem magamat: aki ért a kézilabdához, láthatja, milyen keményen melózunk.”