Női kézi: Nem akartam innen elmenni – Tóth Gabriella az Érdről

– Az Érd anyagi okok miatt szerződést bontott valamennyi játékosával. Önök mikor értesültek a klub szándékáról?
– Februárban még mi is csak a sajtóból hallottunk a helyzetről, utána azonban már jelezték, változások várhatóak az egyesületnél, ami után elkezdődtek a tárgyalások a játékosokkal.

– Hogyan reagált erre?
– Mivel kicsit későn tudtuk meg, nem érintett túl jól. Már csak azért sem, mert még egy év hátra volt a szerződésemből, és egyáltalán nem akartam innen elmenni. Harmadik éve játszom Érden, ahol szerettem volna a legjobbat kihozni magamból, nem gondoltam volna, hogy áprilisban új csapatot kell keresnem...

– 2017-ben igazolt a csapathoz, megkapta, amiért odament?
– Összességében úgy érzem, igen. Sok játéklehetőséget kaptam, aminek köszönhetően sokat fejlődtem. Kicsit fogalmazhatok úgy is, Érden váltam felnőtté. Egy erős klub első számú irányítója lettem, ráadásul később senkit sem hoztak mellém a posztra, mert bíztak bennem, hogy egyedül is meg tudom oldani a helyzetet. Ezért nagyon hálás vagyok.

– Van hiányérzete?
– Ha van, akkor csak az EHF-kupa miatt lehet, ahol nem sikerült olyan eredményt elérnünk, amire ez a csapat képes lehetett volna. Igaz, többeknek szokatlan volt a szerda-szombat ritmus, amihez azért hozzá kell edződni. Ebben a szezonban sem voltunk annyira acélosak, de szoros meccseket játszottunk a csoportban. A bajnokságban legutóbb ugyan hat év után először nem sikerült megszerezni a harmadik helyet, de végig az élbolyban voltunk.

– Ön miben fejlődött a legtöbbet az elmúlt két és fél évben?
– Sokkal higgadtabb és letisztultabb lett a játékom. Évekkel ezelőtt sokszor előfordult, hogy ha elkövettem valamilyen hibát a pályán, forró fejjel azonnal ki akartam javítani, ami nem ritkán újabb hibázáshoz vezetett. Ma már nem így reagálok, türelmesebb lettem. És úgy érzem, emberileg is fejlődtem, magamat is jobban megismertem.

– Mire emlékszik a legszívesebben?
– Jó kis társaság alakult ki Érden, nagyon fognak hiányozni a csapattársak. Illetve volt egy mérkőzés, ami nagyon megmaradt bennem. Az előző idényben, szeptemberben Siófokon játszottunk, és tizenkét góllal kikaptunk. A tavaszi, érdi visszavágón azonban extázisban játszott a csapat, és négy góllal nyertünk. Ma is nagyon jó erre a győzelemre visszaemlékezni, emlékszem, a lányokkal utána sokáig küldözgettük egymásnak a meccsen készült fotókat, videókat. Szerintem, ha megkérdezné a többieket, ők ugyanígy emlékeznek arra a meccsre!

– A járványhelyzet miatt minden borult. Mi a programja a szezon végéig?
– Továbbra is az érdi stáb irányítja az edzéseinket, mindenkinek megvan az egyéni programja, amelyet otthon kell végeznie. Hogy ez meddig tart, azt nehéz megmondani, mert egyelőre azt sem tudni pontosan, mikor ér véget ez a szezon és mikor kezdődik a következő.

– Tudja már, azt hol kezdi?
– Igen, a hivatalos bejelentésig még várni kell, de már megtaláltam az új klubomat, így nem kell emiatt görcsölnöm. Viszont el kell mondjam, nem volt könnyű új csapatot keresni, hiszen ilyenkor már mindenhol megvolt a játékoskeret a következő szezonra.

– Hogyan érintette, hogy az olimpiai álmaikkal várniuk kell egy évet?
– Szerintem jó döntés született, amikor elhalasztották a tokiói játékosokat, hiszen első az egészség. És ki tudja, talán jól is jött ez az egyéves halasztás a magyar válogatottnak, amelynek két új kapitánya van, Danyi Gábor és Elek Gábor, akikkel így többet tudunk együtt dolgozni. Persze idegőrlő az egyéves csúszás, de hiszem, hogy előnyére fog válni a nemzeti csapatnak.