Nehéz okosnak lenni.
A férfi kézilabdázóknál már megvannak a Bajnokok Ligája négyes döntőjének tervezett időpontjai, sőt, a csapatok is, mi több, az európai szövetség már a kárvallott (vagy magukat annak érző) együttesek kompenzációjának tervezetét is kidolgozta. A futballvilág szereplői is berúgnák a motort, bár a Bundesliga május 9-i folytatása túl korainak tűnik. Mindeközben a FIFA orvosi bizottságának vezetője óva int a korai kezdéstől, Michel D'Hooghe szerint szeptemberig nem lenne szabad pályára lépni, mondván, testi kontaktussal járó sportágban ez felelőtlenség. Böde Dániel a vele készült interjúban azt nyilatkozta, ha elkapja a koronavírus-járvány, túléli a betegséget, ugyanakkor nem tartja szerencsésnek, hogy ha kiscsoportos foglalkozásokkal is, de elkezdték a tréningeket. Decsi András, a férfi kardozók vezetőedzője arról beszélt lapunknak, ha nincsen versenynaptár, nincsenek célok, sőt, felvetődött benne, egyáltalán lesz-e jövőre olimpia. Egyelőre céltalanul élünk bele a világba, foglalta össze a rendes kerékvágásba visszatérni vágyó sportolók hangulatát. Nem mellékesen Sós Csaba szövetségi kapitány is ezt pedzegette az úszók újrakezdése kapcsán szerdai lapunkban, sovány vigasz, hogy mindenki megsínyli a jelenlegi helyzetet. Az F1-ben is mocorognak, 22 helyszínből három már biztosan kiesett, a szervezők szeretnének 15–18 futamot megrendezni, ezért dupla versenyekben gondolkodnak – zárt kapuk mögött persze –, Mogyoród készen áll a duplázásra, mint ahogyan F1-es anyagunkból kiderül, az első verseny helyszíne, az ausztriai Spielberg szintén.
Korábban ezeken a hasábokon már írtam, hogy a különböző bajnokságok, versenyek szervezői tulajdonképpen futnak a pénzük után. A legkisebb veszteséggel szeretnék túlélni a járvány okozta visszaesést. Egyfelől arra hivatkozunk, hogy az egészség a legfontosabb, de az újrakezdést mintha ez befolyásolná a legkevésbé. S nehogy azt higgyük, csupán a szakma szeretete és a régi kerékvágásba visszailleszkedés óhaja motiválja a sportvilágot. A pénz diktál(na).
Egészség legyen, a többit megvesszük, tartja a félig-meddig tréfás mondás. Egyelőre bizonytalan, hogyan is állunk az egészséggel, de amit lehet, vegyünk ki a kasszából – ez a jelenlegi szituáció üzenete. Ha nagyon lecsupaszítom, az életet preferáló, morálisan kikezdhetetlen álláspont és végeredményben a pénz mindenhatóságát ha nem is hirdető, de sugalló nézőpont feszül egymásnak.
Mi a teendő?