Női kézi: Együtt kell megoldanunk a feladatot – Görbicz

– A visszavonulás és a szép győri búcsúmérkőzés után gondolta volna, hogy ilyen „beosztásban” kap szerepet a válogatottban?
– Egyáltalán nem, amikor abbahagytam, úgy éreztem, teljes mértékben vége a válogatottbeli karrieremnek, ám örültem a felkérésnek, nagy szeretettel jöttem – válaszolta Görbicz Anita, aki a kapitánykettős, Danyi Gábor és Elek Gábor mellett szakmai tanácsadó lett a március 20–22-én Győrben rendezendő olimpiai selejtezőre készülő női kézilabda-válogatott stábjában.

– Követte a csapat szereplését?
– Minden mérkőzést, szó sem volt arról, hogy elszakadtam volna, sőt, a válogatott legnagyobb szurkolója voltam. A legfontosabb, hogy a fiatalok élvezzék a játékot, és ne a stresszre, a nyomásra gondoljanak. A tétmérkőzésnek persze ezek is a velejárói, ám fontos, hogy felszabadultabban kézilabdázzanak. Több instrukció kell nekik, ha tudják a feladatukat, nagy teljesítményre képesek. Mindegyikük kimagasló játékos, és ennek meg kell mutatkoznia.

– Azért nem lesz egyszerű a játék élvezetére törekedni, miközben a lehető legnagyobb a tét az olimpiai selejtezőben...
– Ez tényleg kihívás, viszont a szövetségnek köszönhetően plusznapokat kaptunk a felkészülésre, ez segít abban, hogy többet foglalkozzunk az apróságnak vélt részletekkel. Minél többet vagyunk együtt, annál jobban fel tudunk készülni a nagy feladatra.

– A játékosok ezt mennyire élik meg teherként?
– Biztos, hogy érzik magukon a nyomást, de én kétszer szerepelhettem az olimpián, tudom, hogy mindannyian ezért sportolunk. Nem is hiszem, hogy a győri mérkőzések közben a teher jutna az eszükbe. Nyerni akarnak majd, és biztosan lesznek hibák, ám éppen ezek számát kell csökkentenünk.

– A budaörsi gyakorlásokon mire helyezték a hangsúlyt?
– Ismerkedésre szolgált a három edzés, lefektettük az alapokat, hogy amikor már közvetlenül az olimpiai selejtező előtt dolgozunk együtt, mindenki pontosan tudja, mi a feladata. Figyeltem a taktikát, segítettem, akinek kételye volt. Kikérik a véleményemet, és mondtam magamtól is, ha olyasmit láttam.

– Az a lényeg, hogy mindenki álmából felkeltve is tudja, mi a dolga, mit csinálhat a vele szembejövő játékos. Ehhez persze nagyon jó felkészítés szükséges, ezt meg is kapják a lányok a kapitányoktól, akik jól összerakják a csapatot.

– Hogyan működik a kapitány-kettős?
– Mindkettejüket régóta ismerem, remek szakembernek és embernek tartom őket, kiválóan kommunikálnak a játékosokkal. Minden rendben megy majd.

– Amilyen szenvedéllyel beszél a teendőkről, nem vinné a vére, hogy inkább a pályán segítsen a válogatottnak?
– Dehogynem! Az egyik edzésen kevesebben voltunk, hiszen néhány játékos még pihent az előző napi nemzetközi kupamérkőzés után. Ahogy néztem őket, szívem szerint beálltam volna közéjük, de nekem nem ez a feladatom. Nekik kell megoldaniuk a feladatot – pontosabban együtt, nekünk, nekem nem a pályán van a helyem.