„Számunkra fontos, hogy közösen állva hallgassuk a himnuszt, ez is az egységünket szimbolizálja. Sokat beszéltünk arról, hogy egységesnek kell lennünk, és mindig támogatni a másikat. Együtt sírunk és együtt nevetünk” – mondta Per Johansson a dán Tv2-nek arról, a kézilabdában alkalmazott gyakorlattól eltérően a kollégáival miért mennek be a pályára a meccsek elején, és csatlakoznak a játékosokhoz.
Ez a csapatszellem a montenegrói válogatott játékán is jól tetten érhető, a mieinkhez hasonlóan az olimpiai selejtezőért harcoló csapat eddig egyszer kapott ki a vb-n, a magyar válogatottat is soraiban tudó C-csoport első helyéről döntő rangadóján a spanyoloktól.
A svéd szakember arról is beszélt, a női válogatottnak különleges a státusza Montenegróban:
„Ez egy kis ország, és a női kézilabda-válogatott az egyik legnépszerűbb csapat Montenegróban. Emiatt nagy a nyomás a játékosokon, az egész ország vár valamit a csapattól. Az edzéseken sem ismerünk kompromisszumot, mindent beleadunk, amit jól példáz, hogy a kétkapus játék során valódi játékvezetők vannak. Ez segít nekünk később a mérkőzéseken is.”