Női kézi-vb: „A fiataloknak olyan terhet kellett vinniük, ami még túl sok volt nekik”

A keret kialakításával kapcsolatban egy kérdőjel maradt Sitiben: Zácsik Szandra esetleges szerepeltetése, aki segíthetett volna tehermentesíteni a távoli zónából egyedül veszélyes balátlövőnket, Háfra Noémit.

A korábbi 135-szörös válogatott irányító már játékoskorában megtanulta függetleníteni magát a szurkolók és a média reakcióitól, az építő jellegű kritikát azonban szívesen meghallgatja. Mivel a vb-n látott keretben sok volt a fiatal játékos, az ő esetükben különösen fontos, hogyan tudják kezelni a rájuk zúduló, olykor igen negatív és bántó véleményeket.

„A fiataloknak olyan terhet kellett vinniük, ami még túl sok volt nekik – jelentette ki Siti. – Van egy generációs szakadék, a húsz-huszonegy éves játékosoknak nem kellene még ilyen kulcsszerepekhez jutniuk egy olimpiai kvalifikáció megszerzésében, azonban az 1994 és 1998 között született korosztályokban kevés a minőségi játékos. A fiataloknak még valahol a farvízen kellene jönniük, és nem elöl húzni az igát. A kulcsjátékosaink ráadásul nem voltak olyan sportformában, hogy igazán segíteni tudták volna őket.”

Utóbbi kérdést sokan összekötik a válogatott gerincét adó Ferencvárossal, holott Siti leszögezte, nem a Fradi, hanem a nemzeti csapat utazott ki Japánba. A saját példájából tudja, milyen sok időbe telt, amíg külön tudta választani a klubjában történteket. A csapatkapitány Kovacsics Anikó az egész tornán nagy küzdelmet vívott magával, és úgy tűnt, a vb végére előre tudott lépni, a románok ellen már a csapat egyik legjobbja volt.

„Nem voltunk olyan formában, hogy a rendszerünket jól végigvigyük. Ugyanezeket játszottuk a tavalyi Eb-n is, és akkor hatékonyak voltunk belőle” – tette hozzá Siti, aki szerint a 14. hely ellenére hagyni kell, hogy tovább érjenek a játékosok.

Fontos lenne, hogy ne rakjunk idejekorán túl nagy súlyt a gyerekek vállára, márpedig ez létező probléma az utánpótlás-képzésben is. „Az édesapám azt tanította nekem tizennyolc évesen, hogy ez csak egy játék. Így mentem ki az olimpiai döntőre és az Eb-döntőre. A mostani fiatalok görcsösen oda akarnak kerülni, azon gondolkodnak folyamatosan, mi van a karrierjükkel.”

„Nagyon kiakadt, még nem láttam ilyennek” – mesélte Siti Rasmussenről, miután a románok elleni mérkőzés hajrájában két percre emberhátrányba került a csapat a magyar kapitány reakcióját büntetve. Siti hozzátette, az ellenőr jelzett a játékvezetőknek, holott komoly odaszólásról nem lehetett szó, ő néhány székkel odébb ülve nem is hallott semmi olyat, ami büntetést ért volna.

A válogatott másodedzője szerint komoly problémát jelent a játékvezetők következetlensége, általános tapasztalat, hogy a nagy tornák előtt, már a helyszínen közlik a csapatokkal (és magukkal a játékvezetőkkel is), hogy melyek azok a szabálytalanságok, játékszituációk, amiket jobban büntetnek, melyek pedig azok, amikkel elnézőbbek. Példaként a belül védekezést hozta fel: „Eddig, ha az ember sarka a vonalba lógott, már fújtak, ehhez képest most, ha teli talppal a vonalon állt valaki, engedték a játékot. Ez a játékosokat és a játékvezetőket ugyanúgy megzavarja.”

A korábbi Európa-bajnok megjegyezte, nem is feltétlen a szabályértelmezés a kérdés, hanem az, hogy az esetleges felfogásbeli változtatásokat jelezzék előre, már az idény előtt az IHF részéről, s azokat az épp pályára lépő két csapatnál ugyanúgy ítéljék meg.

Bár a műsorban többször elhangzott, hogy a Japánban elért eredményeket nem lehet a játékvezetőkre fogni – például a Montenegró elleni csoportmérkőzés bíráinak felfogása, az általuk a montenegróiak számára hamar kiosztott sárga lapok kedveztek a mieinknek –, a férfi kézilabda Európa-bajnokság közelsége komoly kérdéseket vet fel.

„A legjobb férfi bírókat oda tartogatják” – ismerte el Siti a felvetésre, mely szerint erősen hullámzó a vb-n bíráskodó játékvezetői párosok által képviselt színvonal. Példaként elmesélte, hogy a válogatott részéről ő választott a feldobásnál a Románia elleni, sorsdöntő találkozó előtt, s hiába találta el a piros színt, a Kutler, Merz duó a találkozó súlyát érezve annyira stresszes volt, hogy nem emlékezett, melyik válogatott is választhat térfelet, ha nem reklamál már ott, a románoké lett volna a választás.

„Ha valaki odaküld játékvezetőket egy ilyen találkozóra, nem akarná, hogy a lehető legjobb kezekben legyen?”

„Civilben biztos a bosnyák ellenőr is nagyon jó fej” – utalt ismét a találkozó végi Rasmussen-büntetésre. Siti arról is beszélt, korábban még nem hallott olyanról, hogy egy sajtótájékoztatón elhangzottak miatt az IHF legmagasabb szerveinek egyike, a végrehajtó bizottság kezdjen vizsgálatba, pedig most épp ez a testület döntött a dán felfüggesztéséről.

„Magára veheti (Hasszan Musztafa, az IHF-elnöke), sok mindenen meg lehet sértődni, de – sajnos nincs itt a telefonom, hogy megmutassam a képet – 12.2 Celsius-fok volt a csarnokban, amikor bementünk. Előtte több mint egy órán át buszoztunk… Ahhoz képest, amit máshol egy rendezésnél megkövetelnek, az egész vébének egy sátras lagzi hangulata volt. A mérkőzést egy egyetemi csarnokban játszottuk le, ahol volt két öltöző, mivel a meccsek egymást követték, a másik két öltözőt sátrakkal oldották meg. Nyolc fok volt. Másra is ugyanez várt, igaz…” – utalt a japán rendezés nehézségeire, amatőr megoldásaira Siti, aki szerint rosszat tesz a sportnak és álszentség, ha a meccsek végi teljesen természetes feszültséget, érzelmi kitöréseket büntetni akarják, úgy, mint Rasmussen esetében történt, miközben a szponzorok kiszolgálása a játék és a játékosok érdekeivel szemben is fontosabb az IHF-delegáltaknak.

A kérdésre, hogy mi lehet a kapitány sorsa, úgy felelt, neki sincsenek információi, a kulcskérdés az, hogy az IHF mikor hoz döntést Rasmussen fegyelmi ügyében, és az milyen jellegű büntetést jelent majd.

„Azt szokták mondani, magyar edzőt nem tartanának meg hasonló esetben. Ez bonyolult, nem tudni azt sem, mikor hoznak döntést. Ha döntenek, egy meccs, két meccs, három meccs? Esetleg csak pénzbüntetés? Utóbbi lenne a legjobb, ismerem, saját számlájáról is azonnal kifizetné. Márciusban lesz az olimpiai selejtezőtorna. Addig hat vagy nyolc közös edzésünk lehet. Nagyon tól-ig behatárolt, ha a szövetség valamit kezdeni akar a helyzettel” – reagált, majd hozzátette, azzal az opcióval nem számol, s eddig eszébe sem jutott, hogy Rasmussen esetleges eltiltása alatt megbízott kapitányként ő vezesse a válogatottat.

Siti elismerte, fájó fiaskó lenne, ha 2016 után ismét egyik kézilabda-válogatottunk sem tudna kvalifikálni az olimpiára, aminek akár a szövetség vezetőségére nézve is következményei lehetnek. Ez a plusz nyomás a csapathoz is eljut.

„Indirekt a nyomás, de igen, létezik. Invesztálnak, invesztálnak, közben jön a magyar közélet minden problémája, jön, hogy három műszakban mennyit lehet megkeresni, s aztán ehhez képest a kézilabdában, no meg a labdarúgásban… Az emberek várnak mellé egy eredményt. Ez most az olimpia lenne.”

A teljes beszélgetés