Női kézi: Ez még történelmi távlatban is ritka bravúr – Zovko

– Megvan a harmadik BL-aranya edzőként. Lehet rangsorolni a trófeákat?
– Nem hinném, de nem is ez a lényeg, hanem hogy mindig legyen nagy célod, amelyet elérve tökéletesen elégedett vagy néhány órán vagy talán egy-két napon át, aztán felnézel és máris keresed az újabb kihívást – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 63 éves Zdravko Zovko, a frissiben női Bajnokok Ligája-győztes Győri Audi ETO KC horvát másodedzője, aki első trénerként férfi BL-t nyert 1992-ben és 1993-ban a Badel Zagrebbel, és női EHF-kupát 2016-ban a Dunaújvárossal. – A legutóbbi siker általában a legédesebb, de azért az edzői klubkarrieremben a Zagrebbel nyert aranyak is az első sorba kívánkoznak, valamint a 2002-ben a Veszprémmel szerzett BL-ezüstre is büszke vagyok, mert azt is csodálatos játékosokkal, a sportág művészeivel értem el.

EURÓPA LEGJOBBJA

– Szinte minden férfi és női klubcsapatát a csúcsra vezette, és a horvát válogatott szakvezetőjeként is nyert világ- és Európa-bajnoki érmeket. Mégis maradjunk a Győrnél! Gondolta, hogy első ETO-idénye végén újra BL-diadalt ünnepelhet?
– Inkább csak reméltem, bár nagyon bíztam a lányokban, valamint Danyi Gábor edzőben és stábunk többi tagjában. Abban is biztos voltam, hogy a klub vezetőitől minden támogatást megkapunk, így is lett. Nagyon gyorsan rájöttem Győrben, miért tartják egész Európában a legjobbnak az Audi ETO-t. A hamarosan záruló idényt minden bizonnyal veretlenül fejezzük be, és ez még történelmi távlatban is ritka bravúr.

– Okozott bármi gondot a tavalyi klubváltás?
– Semmit az égvilágon. Magyarországra szinte hazajöttem, hiszen a veszprémi hét és a dunaújvárosi két év alatt rengeteg barátot és jó ismerőst szereztem, az edzőkollégákkal is jóban vagyok, a játékosok is ismernek, a szurkolók is gyakran hozzám lépnek, üdvözölnek, gratulálnak.

– Miként láttak munkához Danyi Gáborral, akivel szép örökséget vettek át?
– Hiába is tagadnám, okozott némi lelki nyomást, hogy négyszeres BL-győztes csapat élére kellett állnunk, amelynek megvolt a maga stílusa, taktikai készlete és szokásrendszere. A játékosok igazi profiként viselkedtek, és az is lényeges volt, hogy tavaly nyárig is Danyi Gáborral dolgoztak, csak közben kollégám és barátom pályaedzőből első tréner lett.

– Miben tudott neki a leginkább segíteni?
– Mindenben, amiben csak szükség volt a közös gondolkodáshoz, tervezéshez, munkához. A felelősség persze az ő vállát nyomta, de ez a teher kicsivel könnyebb lett, amint sorra értük el a sikereket. A csapat gyorsan alkalmazkodott az új elképzelésekhez, nem tapasztaltunk semmilyen ellenállást vagy kételkedést.

GYORSUL AZ ETO

– Másodedzőként miként látta, mitől lett más, még jobb a Győr?
– A legfontosabb, hogy építhettünk a sok világklasszis tapasztalatára, készséges együttműködésére. Nem vitás, és tudatosan ki is használtuk, hogy a világ legjobb játékosaival dolgozhattunk, akiknek a mentalitásáról, munkamoráljáról, edzés- és meccsteljesítményéről csakis a legjobbakat mondhattuk. Az is kellett, hogy nőjön egy-egy játékos futásteljesítménye, gyorsuljon az ETO játéka támadásban, még több lábmunkával, még hatékonyabban védekezzen a csapat.

– Maximalista a Győr szakmai vezetősége?
– Igen, mert nem is lehet más. A lehető legmagasabban van a mérce, és a klubban mindenki – sportvezető, szponzor, edző, orvos, gyúró, pszichológus, fizioterapeuta – tudja, ezt évről évre át kell ugrani. Aranyat kell nyerni a magyar sorozatokban és Európában is.

– Látva a győriek produkcióját ebben az idényben, gondolatban sokan előre odaadták a BL-trófeát. Önök is ennyire biztosak voltak a végső sikerben?
– Nem tapasztaltam elbizakodottságot. Annál sokkal okosabbak és rutinosabbak a játékosaink, semhogy félvállról vegyék bármelyik ellenfelüket. A BL-elődöntőben talán kevésbé, de a fináléban nagyon láttuk, éreztük, hogy az ellenfelek sem lustálkodtak ebben az idényben.

JELES A VIZSGÁN

– A Rosztov kispadján Ambros Martín ült, aki kitűnően ismeri a győrieket. Ennek mekkora jelentősége volt?
– Nehéz megmondani. Ugyanakkor mi is felmértük, mire ment ő az új együttesével. Úgy láttam, valóban a két legjobb európai női csapat küzdelméből jöttünk ki győztesen. Ez fantasztikus siker, miként a Siófok EHF-kupa-győzelme is. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a Veszprém is esélyesként készül a férfi BL utolsó felvonására, már meg is vontam a magyar kézilabda klubmérlegét.

– És az ön osztályzata?
– Csak a nőknél maradva, akiknél szerintem az NB I a világ legerősebb hasonló sorozata – jeles.