Női kézi BL: Nem tehetek szemrehányást a csapatomnak – Elek Gábor

Miután utolsó csoportmeccsén, a norvégiai Kristiansandban 35–27-re kikapott a Viperstől, harmadik helyen zárja a D-csoportot és csak két pontot visz a jövő év elején kezdődő középdöntőbe az FTC-Rail Cargo Hungaria.

Ez annyiból nem örömteli, hogy a Vipers négyet, a román CSM Bucuresti hatot, a szomszédos C-csoportból érkező Győri Audi ETO KC meg nyolc pontot visz magával. És mivel a címvédő győriek mellett az egyaránt mindenkinek verhető szlovén Krim Ljubljana meg a német Thüringer HC esik még be a középdöntő II. csoportjába, egyelőre nem látszik, a Fradi hol tudná ledolgozni a hátrányát az előtte állókkal szemben. Ez pedig a legjobb esetben is a csoport negyedik helyét és a túlsó ág egyetlen veretlen csapata, az Ambros Martín irányította Rosztov-Don elleni, e pillanatban eléggé megnyerhetetlennek látszó tavaszi negyeddöntőt jelenti az FTC számára.

„Én is emiatt vagyok csalódott, pedig nem tehetek szemrehányást a csapatomnak: mindenki megtett minden tőle telhetőt, de az, hogy nagyon akartuk a győzelmet, önmagában nem volt elég – mondta Elek Gábor vezetőedző is. – Annyira fáradt, kizsigerelt már mindenki, hogy nem sikerült ismét erőt, hitet meríteni sehonnan, de azt kell mondjam, ez a körülményeink, az őszünk ismeretében nem csoda.”

Valóban, a Fradinak a belső posztokon erősen létszámhiányosan kellett lehoznia az utóbbi hónapok szerda-szombat menetelését: a nyári igazolások közül a montenegrói beálló, Bobana Klikovac még javában lábadozik térdszalag-szakadása után, a lövők közül Klivinyi Kinga játszik, de messze nincs tökéletes állapotban, a montenegrói Djurdjina Malovics pontosan egy BL-meccs után dőlt ki, a spanyol Nerea Pena sosem teljesen egészséges.

És akkor még ott a holland beálló, Danick Snelder, aki egy hónapja dőlt ki deréksérüléssel, és ezen a szombatom térhetett volna vissza. „Pénteken reggel azonban már fájdalmaim voltak, és amikor délután megpróbáltam felhúzni a nadrágom, végem volt – emlékezett vissza. – Pedig nagyon akartam játszani, segíteni a csapatnak, és borzasztóan sajnálom, hogy így alakult.”

Snelder már haza is utazott Hollandiába, és a hét eleji orvosi vizsgálatokon derül ki, mi baja a derekának, és pályára léphet-e két hét múlva a franciaországi Európa-bajnokságon, ahol a hollandok épp a magyar csapat ellen kezdenek.

És Snelder kiesése szombaton nagyjából meg is pecsételte az FTC sorsát. Ole Gustav Gjekstad, a Vipers edzője kérdés nélkül mondta nekünk a találkozó után, hogy mikor látta, hogy a beálló nem melegít a többiekkel, érezte, hogy sokat javultak csapata esélyei, hiszen a védelem oszlopa esett ki. „A szezont a Snelder, Malovics belső védőpárral kezdtük el, de az utóbbi egy hónapban már egyikükre sem számíthattam, és bár a helyettük játszók mindent beleadtak, azért megéreztük a hiányukat – jegyezte meg Elek Gábor is, akinek együttese a továbbjutó csapatok közül a legtöbb gólt kapta a sorozatban, aligha függetlenül a fentiektől. – De nem várhatom el a lányoktól, hogy minden héten felülmúlják önmagukat. Fantasztikus szellemű társaság ez, tűzbe mennének egymásért, és az ősz legfontosabb meccsein nyújtották a legjobbat: a BL-ben a Bietigheim elleni idegenbeli találkozóra, amely tulajdonképpen a továbbjutásunkról döntött, úgy tették oda magukat, hogy Danick Sneldert előtte veszítettük el, és ez meg is törhette volna a csapatot, a hazai bajnokságban pedig másfél hete a Siófok elleni idegenbeli mérkőzés volt kulcsfontosságú az első helyek szempontjából, és ott is kitették a szívüket a pályára. Mostanra viszont teljesen kimerítették minden tartalékukat, ami így, hogy ilyen kevesen játszották végig az őszt, egyáltalán nem meglepő. Újabb csodára már nem maradt erőnk.”

„Pedig nagyon akartuk a sikert – erősítette meg Háfra Noémi is, aki a Fradi legeredményesebbje volt nemcsak Kristiansandban, hanem az egész BL-őszön is. – De nem védekeztünk jól, sokszor elváltottuk magunkat, egyedül hagytuk a beállót... Mi sem segítettünk a kapusainknak, ők se nekünk, és ez aztán kihatott a támadójátékra is: nem tudtunk gyorsan rárohanni a norvégokra. Kár érte, de nem jött ki a lépés – tízen-tizenketten játszottuk végig az őszt, és a legfontosabb meccseket így is meg tudtuk nyerni, de még egy bravúr nagyon kellett volna a végére.”