​Februárban szült a korábbi győri, most megnyerné a final fourt

A helyzet az, hogy a Győri ETO példa nélküli tettre készül: tudniillik a final fourok bevezetése óta a Bajnokok Ligája-győztes a következő szezonban még sohasem tudott csúcsra érni. Nemcsak a nőknél, a férfiaknál sem.

Nora Mörk és Tomori Zsuzsanna – ne feledjük, a tavalyi négyes döntő két kulcsfigurájáról van szó – sérülése nélkül „hazai pályán" az ETO alighanem legalábbis esélyesként vágna neki a sorsdöntő két napnak, ám nélkülük „csak" egynek tűnik a négy közül. Mindegyik résztvevő esélyei mellett lehet érveket sorolni – ezekből igyekszünk is felvillantani cikkünkben –: mindegyiknek voltak remek időszakai az idényben és megvannak a nyerő típusú játékosai. Egyik csapatra sem lehet rásütni a nemzetközi tapasztalat hiányát, akár csupán az elmúlt évekből sem, hiszen a Rosztov-Dont leszámítva mindegyik járt már a final fourban, sőt legalább döntős volt. Ám az orosz gárdáról is árulkodó, hogy tavaly elhódította az EHF-kupát, és azóta csak erősödött. Lássuk a BL-trófea idei ostromlóit!

A CÍMVÉDŐ: GYŐRI AUDI ETO KC

A Győri ETO játékoskeretét, annak erősségeit alighanem minden magyar kézilabdabarát jól ismeri, úgyhogy a címvédőről csak röviden. Azzal nyilván mindenki tisztában van, hogy a már említett Mörk és Tomori mellett Jana Knedlíková kiesése is csökkentette a sikeres F4-hétvége esélyeit (Bódi Bernadett egyedül maradt a jobb szélen). A Buducsnoszt Podgorica elleni negyeddöntőt magabiztosan vette Ambros Martín együttese, és ha úgy vesszük, a főpróba, az FTC-Rail Cargo Hungaria elleni „bajnoki döntő" – amely aztán végül nem is döntött semmiről – jól sikerült. (Bajnoki olvasatban itt hosszabban írtunk az ETO aktuális helyzetéről.)

Az elmúlt meccseken pedig a korábban egyaránt kényszerpihenőn lévő Nycke Groot, illetve az első final fourjára készülő Stine Oftedal is visszatért, kérdés persze, hogy a két nap terheléskívánalmai mennyire csapolják meg az erőtartalékokat.

Az biztos, hogy gyakorlatilag az ETO az egyetlen a négy csapat közül, amely nem bajnokként érkezik Budapestre, de legalább tétmeccseknek nincs híján a társaság. A 319 kapott góllal eddig a győrieké a legjobb védelem a szezonban (a Rosztov 330-cal jön a listán), és az elmúlt hónapban is a hatosfal látszott a fő erősségének. Ha a BL-re is igaz a mondás, hogy a címeket a védelmek döntik el, akkor már csak az kell, hogy Kari Aalvik Grimsbőék formája kitartson még két találkozóig. Afelől alighanem nincs kétség, hogy a szurkolói faktor ezúttal is mellettük szól.

A KISZÁMÍTHATATLAN: CSM BUCURESTI

Ha a kiegyenlítettnek tűnő mezőny ellenére van csapat, amelyik jelen pillanatban nem igazán tűnik befutónak a final four hétvégéjére, az a bukaresti. Az elmúlt hetekben a CSM mutatta a leggyengébb formát: a román bajnokság biztos aranyérmese az elmúlt hetekben a Valcea és a Zilah ellen is csupán nehezen, egy góllal kerekedett felül a honi pontvadászatban, ráadásul egyedüli továbbjutóként veszített mérkőzést a negyeddöntőben (Metzben hét góllal kapott ki), valamint a leggyengébb szezonbeli mérleggel érkezik Budapestre (9–1–4). És akkor az újabb – vagy már nem is annyira? – furcsa edzőváltásról nem is beszéltünk, hiszen március közepén, az egyik győztes bajnoki után szó szerint a kispadról menesztették Helle Thomsent, akinek a helyére (akárcsak tavaly, Aurelian Rosca leváltását követően) ismét Per Johansson érkezett. Az a Per Johansson, aki egy év elteltével ismét azzal próbálkozhat, hogy beugróként vezesse sikerre a bukarestieket, miután tavaly – alapvetően jó eredményként értékelve – a harmadik helyen végzett a gárdával ugyanitt. A „másodállásban" immár a montenegrói válogatott kapitányi posztját is betöltő szakember mindenesetre nem köntörfalazott, amikor meg kellett rajzolnia a bukaresti helyzetképet.

„Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy tavaly csapatként erősebbek voltunk, ebben a szezonban inkább egyénileg vannak jobb játékosaink, de azon még dolgoznunk kell, hogy csapatjátékban felülkerekedjünk. Afelől azonban nincs kétségem, hogy a potenciál most nagyobb bennünk" – mondta az EHF honlapjának a svéd tréner, aki igazi kézilabda-klasszikust vár az elődöntőtől. (Az edző nyilatkozatának további részleteiről itt olvashat bővebben.)

„Per csak finomhangolást végzett az elmúlt időszakban, apróságokat változtatott. Ha mindez először történne meg, talán pánikolnánk, de már hozzászoktunk – olvasható az európai szövetség honlapján megjelent blogposztban Isabelle Gulldén véleménye. – Az előző évhez képest volt néhány változás a csapatösszetételben, és most olyan új játékosaink vannak, mint Nathalie Hagman, Marit Frafjord, Amanda Kurtovic és Cristina Neagu."

A nevek alapján egyértelműen erősebbnek tűnik a CSM, mint akár két éve, amikor Gulldén vezérletével megnyerte a BL-t, ám az új húzóemberek – s a pletykák szerint különösen Neagu, akit a CSM „koronaékszerének" neveznek, ám a final fourban még sosem nyert mérkőzést aktuális kapitánya, Ambros Martín ellen – nehezen csiszolódnak össze a régiekkel. Mindenesetre az is sokatmondó, ahogy Gulldén a szezon végi távozásáról írt a posztjában. „Van néhány dolog, amit szeretnék megtartani magamnak erről, de a fő oka a távozásomnak, hogy igazán szükségem van a változásra." (Bővebben itt!)

Mindenesetre akárhogy is feszítik a belső ellentétek a CSM-et, nem árt észben tartani, hogy a román együttes a harmadik BL-szezonjában harmadszor is eljutott a final fourig, és két éve – még Kim Rasmussen vezetésével, szintén relatíve esélytelenként – már ünnepelt Budapesten, s bizony a Győri ETO legyőzésében is van tapasztalata.

AZ UTOLSÓ (?) BÁLOZÓ: ZSRK VARDAR SZKOPJE

A ZSRK Vardar Szkopje az egyetlen klub, amely eddig mindegyik final fourba bejutott, azaz ez már az ötödik budapesti szereplése lesz, és a nagy számok törvénye alapján egyszer a szkopjeieknek is fel kellene emelniük a kupát. Igen ám, de a macedón szurkolóknak szinte bizonyosan jó ideig ez az utolsó lehetőségük, hogy a négy között lássák kedvenceiket, ugyanis a tavalyi BL-döntős a szezon végeztével megválik meghatározó játékosaitól, és fiatal hazai tehetségekre építve folytatja a csapatépítést.

„Szomorúsággal tölt el, hogy távoznom kell. Igazán szeretem ezt a várost és a klubot – mondta a kapus Amandine Leynaud, aki 2013 óta szolgálta a Vardart és a nyártól Győrben folytatja. – Megpróbálom élvezni az utolsó pillanatokat, amennyire csak lehet. Igyekszem nyugodt maradni, de ez én vagyok. Az ilyen időszakokat mindenki másként éli meg."

A Vardar játékosait az „utolsó lehetőség" tudatában minden eddiginél jobban fűtheti a bizonyítási vágy, amit tovább erősít, hogy a macedón csapat játéka erre a szezonra minden korábbinál jobban összeállt. Eddigi menetelése során a megszerezhető 28 pontból 26-ot szerzett meg. Leynaud viszont nem véletlenül célzott az emóciókra: a szkopjei együttes teljesítményét a történések érzelmi feldolgozása is meghatározhatja, hiszen a szezonbeli egyetlen vereségét azután szenvedte el Metzben, hogy bejelentették a Vardar szétesését.

Ugyanakkor az egész idény összképe és különösen a meggyőző támadójáték alapján az esélyek leginkább talán a Vardar mellett szólnak. Irina Gyibirova – aki tovább hajszolja a rekordot, hogy a nők közül elsőként játékos-pályafutása után edzőként is felérjen a BL-csúcsra –, illetve segítője, a játékoskarrierjét tavaly Budakalászon befejező Roberto García Parrondo csapata nemcsak a legtöbb gólt szerezte eddig az idényben (418 – 14-gyel több, mint a CSM-é), hanem a gólkülönbsége is a legjobb (+79, a Győr +70-nel jön a sorban). Biztató előjelek.

AZ ÚJONC: ROSZTOV-DON

Ha viszont a forma alapján kell esélyest megnevezni, akkor a Rosztov-Don is tűnhet befutónak. Legutóbb november elején, Győrben szenvedett vereséget, azóta csupán kétszer engedélyezett döntetlent ellenfeleinek. Az orosz bajnokság rájátszását az alapszakasz 3. helye után is hibátlan mérleggel húzta be, a Togliatti másodszori legyőzésével május 1-jén sorozatban a második bajnoki címet hódította el.

Fred Bougeant együttese a Fradit is fájóan simán intézte el a negyeddöntőben, és újonc létére nagyot alkotna a négyes döntőben. „A Rosztov és személy szerint én is először jutottam el a final fourba, de maximalisták vagyunk. Az a célunk, hogy felemeljük a trófeát. Mindegyik csapat többé-kevésbé ugyanazon a szinten van, ám a múltban mindegyiket győztük már le, szóval nincs bennünk félsz" – jelentette ki a korábban Győrben is megforduló Anna Szeny, aki annak ellenére százszázalékosnak tartja magát már a négyes döntőre, hogy február 18-án (!) adott életet a kisfiának.

Szeny először játszhatna az ETO ellen, mióta 2015-ben távozott Győrből, de az kétségen felül áll, hogy a final fourra nem lehetne pikánsabb döntőt kitalálni, mint az ETO–Rosztov, amelyben összecsapna egymással Ambros Martín jelenlegi és jövőbeni alakulata. Persze ehhez a verzióhoz a bukaresti és szkopjei hölgyeknek is lesz néhány szavuk.