Ez aztán a másnap! – Ambros Martín eltolta a biciklit

A negyedik Bajnokok Ligája-győzelem másnapján (a győri arcokat elnézve hangsúly a másnap szón) a távozó Ambros Martín eltolta a biciklit.

Kicsit konkrétabban felpattant rá, és még tekert is egy kört vele a Dunakapu téren, hatalmas örömére annak a tapasztalt győri szurkolónak, aki a zöld-fehérre pingált, ETO-díszes biciklivel érkezett, és büszkén fotózkodott is utána a búcsúzó edzővel, aki végül visszacserélte a járgányt a sajátjára. Ambros Martín vidáman karolt át minden mellé perdülő drukkert, belemosolygott minden telefon kamerájába, és a kedélyesen válaszolgatott a magyar nyelvű jókívánságokra és köszönetnyilvánításokra is. Amikor pedig az egyik zöld szöszös mackófelsős ETO-fanatikus közölte vele, „Visszajössz” – nem kérdés volt, kijelentés –, csak talányosan mosolygott.

Nycke Groot nagyjából ebben az időben még a Duna-parti otthona előtt várta a fuvart, nem éppen élete formájában – inkább azt az ötszáz métert sem gyalogolta le a Győri Audi ETO KC Bajnokok Ligája-ünneplésének helyszínéig. Na ja, aki hatvan percig a Dragana Cvijics nevű, ellenérdekelt emberheggyel járt verekedésnek is beillő társastáncot egy estével korábban, az megérdemli, hogy aztán kimulassa a lelkét is a budapesti hajnalban, még ha aztán olyan szemei is vannak, hogy ha elcserélné őket a Demjén Rózsiéval, simán ő járna jobban.

Az ünnepség este hetes kezdése előtt aztán sorban szállingóztak a többiek is, változatos energikussággal. Bódi Bernadettnek csak az arcán látszott, hogy már legalább egy napja félholtan kellett volna összeesnie, aztán mégis kulcsfontosságú gólokat szerzett a fináléban, fájós lábbal is végighajtva a BL-döntőt. Anne Mette Hansen Anja Althausnak mutogatta az előző este felvételeit, Görbicz Anita meg még a tévéinterjúk közben is a közben cukin rosszalkodó kisfián, Boldizsáron tartotta a fél szemét.

Aztán pár perccel hét óra után koppant egy gipszcsizmás jobb láb a színpadon: mezszám szerinti sorrendben elsőként a bokasérülése miatt a hétvégét a lelátón töltő Jana Knedlíková bicegett ki a közönség elé, aztán egymás után követték a többiek a napszemüvegét egy ideig indokoltan fent hagyó Anne Mette Hansentől a jelentős erőfeszítéssel talpon lévő Stine Oftedalon át egészen a trófeával végül nagy üdvrivalgás közepette színpadra lépő Görbiczig. Az egyik legnagyobb tapsot persze a vasárnap este egyik hőse, Eduarda Amorim kapta, akinek azóta zöld csíkok kerültek a hajába és egy gipsz a kezére, de az utolsó pillanatban a BL-diadalt érő védést bemutató Kiss Éva is kissé zavarban mosolygott, miközben ünnepelték – hát még akkor, mikor Borkai Zsolt polgármesternek elég volt mellékesen kimondania a kapus nevét a köszöntő beszédében, és az összegyűlt vagy háromezer drukker máris nekilátott a „Kiss Éva, Kiss Éva!” rigmusnak.

Mikor aztán már – egyébként követendő és igazán kedves gesztussal – mindenki a színpadon állt, akinek cseppnyi része is volt a győri sikerben, Kovács Tamás, Orbán Viktor protokollfőnöke a miniszterelnök nevében köszöntötte a születésnapos Görbicz Anitát, majd Borkai Zsolt polgármester következett: „Akik követik a sportot, talán kétkedve fogadták, hogy a lányok most, ilyen nehézségek után is megnyerhetik a Bajnokok Ligáját, de ők ismét megcsinálták – ez egy nagy tett, és ez a csapat valóban igazi csapat! Nem volt olyan pillanat, amikor ne azt lehetett volna látni, hogy a lányok küzdenek egymásért, a közönségért” – mondta, újabb üdvrivalgást váltva ki.

Ezután szokásosan a csapatkapitánynak kellett beszédet mondania, és miután kezdésnek Vincze Ottó Boldizsár egy messze hangzó „Hajrá ETO!” kiáltással megadta az alaphangot, az édesanyja már akkor sem tudott volna hibázni, ha meg sem szólal.

„Hosszú volt a pályafutásom, és még tart, de rég éltem át olyat, mint most – mondta Görbicz Anita. – Nagyon jó látni, hogy ennyien itt vagytok és szurkoltok nekünk. Nehéz szezonunk volt, de végig mellettünk voltatok, nélkületek nem sikerült volna ez a győzelem!”

És Ambros Martín magyar mondatai nélkül sem sikerült volna megtartani az ünnepséget, hiszen a drukkerek közt már szállóigévé vált Martín féle elkacagott „Kurvájó!” nélkül még egy BL-győzelem után is elégedetlenül indult volna haza mindenki. A tréner ráadásul megjegyezte, hogy bízik benne, nem ez lesz az utolsó közös alkalom a győriekkel, amit persze mindenki érthetett, ahogyan akart, de mégis jól esett hallaniuk a drukkereknek, ahogyan az eddig két próbálkozásból kétszeres Bajnokok Ligája-győztes klubelnök, Bartha Csaba köszönő szavait is. És persze a végén a közös, már egy nappal korábban megcsodált csapattánc sem maradhatott el, bár valamivel talán kevésbé volt pontos a koreográfia.

Persze Bajnokok Ligája-aranyéremmel a nyakukban még nem gyakorolták annyit a lányok.

Ambros Martín: Tavaly háromszor „kurvájó" volt! Most pedig...