Női kézi: Jelzett a szervezetem, hogy vegyek vissza – Termány Rita

Ez fura kérdés lesz, de emlékeznek Termány Ritára?

Az MTK Budapest átlövője tavaly tavasszal az egész női bajnokság egyik legjobbja volt (2017 első felében csak ketten szereztek nála több akciógólt), bekerült a válogatott keretbe, és úgy tűnt, klasszis kerekedhet belőle, méghozzá a sportágban hiánycikknek számító nehézbombázó posztján.

Aztán ősszel talán ha két jó mérkőzése volt (ettől nem függetlenül a 2017–2018-as szezon első győzelmére januárig váró csapatának is), értelemszerűen távol került a válogatottól is, és úgy tűnt, a tavasz csak fellángolás volt.

És maga Termány Rita sem tudta, mi történik vele.

„Jelzett a szervezetem, hogy vegyek vissza – emlékezett vissza a 23 éves átlövő. – Azt éreztem, hogy nem kapok levegőt, és csak sokára derült ki, hogy arcüreggyulladásom volt egy rosszul kezelt fog miatt, továbbá visszamaradt egy régi tüdőgyulladás szövődménye, és asztmás tüneteim is kialakultak ettől... Kiderült, a fél arcom be volt gyulladva, közben voltak gondjaim a vállammal, a combomon volt egy hatalmas gumó, és féltem, ha ráesem, műteni kell... Összejöttek a dolgok.”

Mindezzel csak az volt a baj, hogy Termány nem az a panaszkodós típus, és nem is érezte magát különösen betegnek.

„Furcsa volt az egész, mert nekem sosincs bajom, most meg szenvedtem fél évet – mondta. – És közben nem tudtam, miért nem megy a játék. Edzésen folyton azt vettem észre, hogy mindenki bírja, én meg megdöglök, fulladok, nem tudok koncentrálni. Meccseken is olyan voltam, mint a lassított felvétel. Nagyon sok mélypontom volt emiatt, a szüleim, a testvéreim végig támogattak, a csapattársaim is látták, hogy valami nem kerek, ők is próbáltak orvoshoz küldeni – pedig én törött ujjal is szoktam edzeni. De az, hogy fél évig nem kapok levegőt, már nekem is sok volt. Végül legalább kiderült, mi történt, de amíg nem tudtam, mi bajom, addig haragudtam magamra, hogy miért nem megy, mit kéne még csinálnom – ez van, maximalista vagyok, így neveltek.”

Mindebből leginkább csak annyi látszott, hogy az MTK kulcsemberének nem megy a játék, na meg az, hogy valami bánata van, és elveszett a lelkesedése.

„Kívülről tényleg úgy tűnhetett, hogy nagyképű vagyok vagy nem érdekel egy-egy meccs, pedig valójában csak hulla voltam – magyarázta. – Nagy bajom, hogy minden érzés kiül az arcomra, és ki voltam akadva, hogy nem megy a játék. Ám próbálok ezen is változtatni, számolni magamban háromig, nem pofákat vágni – ebben is igyekszem érettebbé válni.”

Csakhogy közben az átlövő kikerült Kim Rasmussen szövetségi kapitány keretéből is, aki szintén csak annyit látott, hogy megtört Termány lendülete. Aztán amikor a játékos kezdett gyógyulni (és jobban játszani), ott lehetett a februári egynapos edzőtáborban, ahol elmesélte addig titkolt kálváriáját, és most is bekerült a válogatott B-keretébe is az április közepi összetartásra. Addig azonban még vár rá szombaton egy kulcsfontosságú találkozó a bennmaradásért küzdő MTK-val a Kecskemét ellen. De még fontosabb lenne, hogy végre egészséges maradjon.

„Jó lenne néhány hétig csak simán játszani, élvezni az edzést, mint mások, úgy, hogy nincs semmi bajom – jegyezte meg Termány. – Szeretem a kihívásokat, de most már megvolnék nélkülük... Szeretném a szövetségi kapitánynak is megmutatni, hogy a régi vagyok, várom, hogy végig tudjak melózni negyven-ötven perceket, hozzá tudjak tenni egy-egy meccshez, és már azt érzem, hogy egyre jobb lesz minden. Jön a tavasz, jövök én is!”