Kézi: „Ha nem próbálják ki, esélyünk sincs megtudni, kiből lehet a következő Nagy László”

„Mielőtt 2013-ban elindítottuk a »Kézilabda az iskolában« programot, kutatómunkát végeztünk, és azt tapasztaltuk, hogy a 2003 után eltelt tíz évben hatvan százalékkal csökkent a diákolimpiai csapatok száma – mondta Juhász István az NSO-nak. – Ez nagyon elszomorított minket, mert a kézilabda tömegesítése szempontjából az iskolai szint jelenti a legjobb közeget. Ha a gyerekek nem próbálják ki a kézilabdát, esélyünk sincs megtudni, kiből lehet a következő Nagy László vagy Mikler Roland.”

Ezért az MKSZ első körben azt tűzte ki célként maga elé, hogy minél több gyerekkel megismertesse a szivacskézilabdát, ehhez viszont olyan tanárokra volt szükség, akik oktatni tudják.

„2013-ban ötven iskolával indult el a testnevelőtanárok képzésére vonatkozó program, jelenleg százötven helyen vagyunk jelen – folytatta Juhász István – Összesen 6245 fő kézilabdázik az elsőtől nyolcadikig tartó évfolyamokon és százhatvannégy tanárral van napi szoros kapcsolatunk, ők tiszteletdíjban is részesülnek.”

A nyitás tehát megtörtént az iskolák felé, majd 2015-ben a Magyar Diáksport Szövetség belépésével kapott új lendületet a kezdeményezés. Az akkori Nemzeti Alaptanterveben a kézilabda az 5. osztálytól választható sportágként jelent meg, így nem volt meg a teljes lefedettség. Először sikerült elérni, hogy 2016 szeptemberétől a szivacskézilabda a mindennapos testnevelés délután kiváltható órái során választható legyen az 1-4. évfolyamra járók számára is. Ehhez a két szövetség közösen készítette el a kerettantervet, de itt még korántsem ért véget a munka:

„Elindítottunk egy harmincórás akkreditált pedagógus továbbképzési programot, amelyben háromezer pedagógus képzése volt a cél. A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy ezt túl is fogjuk teljesíteni.”

Eddig ugyanis 3057 pedagógus tett sikeres vizsgát, de mivel a közép-magyarországi régióban a képzések még június végéig folytatódnak, a végső szám valahol 3200 körül lesz. (A munkacsoport tagjai az MKSZ részéről Juhász Istvánon kívül Gyömörey István utánpótlás szakágvezető, valamint Buday Ferenc, Papp György, Horváth László, Penszki Gergely és Kerékgyártó Zsolt szakfelügyelők.)

A harmadik lépcsőfok a szivacskézilabdához szükséges eszközök biztosítása volt. „Az MKSZ saját forrásból vállalta, hogy minden olyan iskola, amely legalább egy főt delegál a képzésre, 2017 végéig megkapja a kapukból és labdákból álló egységcsomagot. Így 1548 iskolát sikerült felszerelni, ez majdnem az alapfokú intézmények felét jelenti. Ez a kezdeményezés szerintem egyedülálló a magyar sportban, sokat tudtunk tenni a gyerekek sport irányába történő tereléséért.”

A hároméves program lassan a végéhez közeledik, de még akadnak fontos feladatok. A következő lépés, hogy az iskolákat összekössék a helyi egyesületekkel. „Az iskolai és a szivacskézilabda-programmal is az a cél, hogy egy alapot megteremtsünk, a gyerekek ismerkedjenek meg a mozgásanyaggal, így ne a nulláról kelljen kezdeni a munkát a klubokban. Az iskolai programban résztvevők huszonkét százalékát már leigazolta valamelyik egyesület, ez egy nagyon szép szám.”

Másik lényeges feladat, hogy a szivacskézilabda már 1-4. osztályban a diákolimpiai versenyrendszer része legyen. „A Sulikézi Fesztivál jelenti a mintát, amelyet kimondottan grassroots szellemiségben rendezünk. Fiatalon az élményközpontú versengés az elsődleges szempont, nem az eredmények hajszolása. Azt szeretnénk elérni, hogy a mérkőzés önmagában csak egy részét képezze a diákolimpiának, de mellette legyenek olyan elemek is, amelyek ezt az élményközpontúságot hangsúlyozzák. A szivacskézilabda lényege is elsősorban a játék, és az, hogy minél több gyerek, minél több pozitív élményt szerezzen.”