Női kézi vb-sel.: Csak kilenccel nyertünk – Kim Rasmussen

– A kilencgólos győzelem ellenére sem tűnt nagyon elégedettnek.
– Kicsit sem voltam az – mondta Kim Rasmussen, a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, akinek együttese a Szlovákia elleni vb-selejtező párharc első felvonásán, szombaton 28–19-re nyert Debrecenben, és ezzel gyakorlatilag kijutott a decemberi, németországi viadalra. – Oké, nyertünk, és már a vb-n érezhetjük magunkat, hiszen nem fogunk szerdán, Pozsonyban kilenc góllal kikapni, és ez örömteli. De sokkal jobban is tudunk kézilabdázni.

– Miért nem tették?
– A lányok fáradtságra panaszkodtak, arra, hogy nem viszik őket úgy a lábuk, mint kellene, úgyhogy ez számomra is tanulság: jövő júniusban, amikor ismét a szezon végén találkozunk, kicsit másképp kell adagolnom a terhelést. Pedig most sem edzettünk különlegesen sokat, pihenésre is hagytam időt, de látszik, hosszú az idény. Meg akadtak mentális tényezők is. Decemberben éreztem magam.

– Az nem kis bravúr júniusban.
– De a mostani meccs a tavalyi Európa-bajnokság első, csehek elleni, vesztes meccsére emlékeztetett. Ott is rettenetesen akartunk egy nagyon jó mérkőzést játszani, és pont ez az akarás húzott vissza minket, ahogy szerintem most is. Az elején féltünk a hibáktól, nem lőttünk elég bátran kapura, sokáig nem tudtunk felgyorsulni, és az utolsó húsz percben megint csináltunk butaságokat is. Így aztán csak kilenccel nyertünk, pedig meg kellett volna semmisítenünk az ellenfelet, mert amikor a második félidő elején hamar megléptünk tíz góllal, ez simán benne volt a meccsben. És ez az, ami igazán zavar. Tény, hogy mentálisan sem volt egyszerű a mérkőzés, és a végén a lelátói szurkolás is kellett hozzá, hogy mondjuk ne hattal, hanem kilenccel nyerjünk.

– A találkozó derekán viszont a csapatnak volt egy elég félelmetes 8–0-s sorozata – arra lehet alapozni?
– Arra kell. Akkor kézilabdáztunk olyan sebességen, ahogyan kellene, csak utána a begyakorolt figurák helyett megint elkezdtünk improvizálni támadásban meg lerohanásban.

– Van ez az elmélet, hogy a fáradt játékos már nem tud koncentrálni, hanem az izommemória irányít, és a rögzült mozdulatok kerülnek elő.
– Ez tény, de akkor annál többet kell gyakorolnunk. Ez válogatott, a játékosok nem ismerik egymás minden gondolatát, csak a begyakorolt sémákban bízhatunk, mert ha valaki önállósítja magát, annak azonnal hibázás a vége, hiszen a többiek nem tudják, mire számítsanak. És azt is szoknunk kell, hogy igazán nagy téttel bíró meccset játsszunk. Tavaly az Európa-bajnokság a temérdek sérüléssel, nagyon rövid közös felkészüléssel nem jelentett akkora terhet, mint most ez a mérkőzés. Most sok időt töltöttünk együtt, elvárás volt, hogy ennyi idő után már lépjünk előre, és muszáj volt nagy különbséggel győznünk. Ráadásul hazai közönség előtt, ami tud visszahúzó erő is lenni amellett, hogy segíthet, mint most a hajrában: egy hete, a románok elleni edzőmérkőzésen sokkal felszabadultabbak voltunk, de az zárt kapus meccs volt, nem látta senki, és most túlzottan is meg akarta mutatni a csapat a szurkolóknak, hogy mennyit fejlődött.

– Mivel elégedett?
– A szünetben beszéltünk arról, hogy nyugodjunk meg, hisz nincs miért idegeskednünk, tudjuk a dolgunkat, szóval csak élvezzük a játékot, és a második félidő elején ezt meg is oldotta a csapat, akkor kerültünk döntő fölénybe – pedig amúgy szokásunk kicsit lassan lendületbe kerülni a szünet után. A védekezésünk is rendben volt, az húzott ki minket a bajból, amikor a támadójáték nem volt az igazi. És valahol jó is, hogy így nyertünk: amikor munkába álltam Magyarországon, azzal kezdtem, hogy olyan csapatot szeretnék, amelyik a jó napjain képes fantasztikus játékkal bárki fölé kerekedni, de fegyelmezettséggel, akarattal, küzdeni tudással a rosszabb napjain is képes lehet kipréselni a győzelmet, és most végül is az történt, hogy egy rosszabb napon is elértük a célunkat.

– Megkönnyebbült? Azért rossz vicc lett volna, ha az ismerkedésnek is felfogható Európa-bajnokságot követő első rendes tétmeccsen nem sikerül hozni a kötelezőt, és Kim Rasmussennel még a szlovákok elleni vb-kijutás miatt is izgulnunk kell.
– Örülök, hogy nincs miért idegeskedni, de ettől még a visszavágóra is úgy megyünk ki, mintha itthon kikaptunk volna. Az én filozófiám ez: mindegy, kivel játszunk, hol és mikor, ugyanazt a maximumot kell kihoznunk magunkból, és majd ha az egész csapat magáévá tette ezt a filozófiát, akkor kezdhetünk el hinni az igazán jó eredményekben. Úgy kell hozzáállnunk a visszavágóhoz, hogy büszkék akarunk lenni az újabb győzelemre, és arra, hogy egyre jobban és jobban játszunk, nem pedig úgy, hogy már úgyis megvan a továbbjutás, és csak essünk túl az egészen. Az, hogy hogyan kezeljük a visszavágót, sokat el fog árulni számomra a csapatról, és arról, mennyire értjük már egymást.

NŐI KÉZILABDA, VB-SELEJTEZŐ
ELSŐ MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–SZLOVÁKIA 28–19 (14–8)
Debrecen, Főnix Csarnok,3000néző.Vezette:Pavicsevics, Raznatovics (montenegróiak)
Magyarország:BÍRÓ – Bódi3, Kovacsics2, GÖRBICZ9 (4), MAYER2, Szöllősi-Zácsik4, SCHATZL6.Csere:Janurik (kapus),Kisfaludy, Szekeres, Klivinyi, Pálos-Bognár, Tóth G.1, Hársfalvi1, Lukács.Edző:Kim Rassmussen
Szlovákia:Gubiková – Jakubisová3 (1), SKOLKOVÁ6, Rajnohová, Minarciková1, Rebicová1, Mikulcik1.Csere:Medvedová (kapus),Habanková, Szarková, Kucherová1 (1), Pastorková2, Bujnochová, Holesová1,Rechtorisová2, Olsovská1.Edző:Dusan Poloz
Az eredmény alakulása. 8. perc:4–1.13. p.:6–4.21. p.:9–5.25. p.:10–8.34. p.:18–8.41.p.:20–13.48.p.:23–14.55.p.:25–18.
Kiállítások:6, ill. 16 perc
Hétméteresek:5/4, ill. 4/2.

Avisszavágótjúnius 14-én, 18 órától rendezik meg Pozsonyban.