A kazincbarcikai születésű, 195 centi magas jobbátlövő az elmúlt két szezonban kevés játéklehetőséghez jutott a Győri ETO-ban, így bár a tavasszal három évvel hosszabbított a kisalföldi csapattal, kölcsönbe a német bajnok Thüringer HC-hoz szerződött.
„Nem tudtam annyit játszani Győrben, mint szerettem volna, így már december körül tudtam, hogy váltani szeretnék – kezdte az éppen németóráról hazatérő Planéta Szimonetta a Nemzeti Sport Online-nak. – Volt magyarországi megkeresésem is, így sokáig úgy volt, hogy otthon igazolok át, de az egyik nap úgy ébredtem, hogy eldöntöttem, ha már változtatok, az legyen komoly. Külföldön még úgy sem játszottam, és ismerem magamat, így úgy gondoltam, egyedül sem veszek el.”
A Thüringer HC-t irányító Herbert Müller már három-négy éve győzködte Planétát, hogy igazoljon hozzájuk, erre most nyáron került sor. „Mondtam a menedzseremnek, hogy ne is keresgéljünk tovább, jó lesz a Thüringer. Persze megnyugtató a tudat, ha nem sikerülnének kinn a dolgaim, még mindig megvan az a bázis, amelyhez visszatérhetek.”
A nyáron tehát gyökeres változás állt be a még mindig csak 22 éves játékos életében. Nehéz volt otthon hagynia a családot és a barátokat, de a fejlődése érdekében úgy érezte, erre a lépésre van szüksége.
„A bátyám segített kiköltözni, négy napot itt volt velem, és amikor elment, akkor tudatosult bennem, hogy mostantól magamra maradtam. Egy hétig kerestem magam, de aztán megszoktam a helyzetet. Napi szinten tartom a kapcsolatot az otthoniakkal, valakivel talán még többet is beszélek mostanában.”
Erfurt Németország középső régiójában található, Türingia tartomány székhelye, a csapat nagy részéhez hasonlóan Planéta is itt él. A beilleszkedésben segítette, hogy csatlakozott a THC-hoz korábbi győri csapattársa, a spanyol Macarena Aguilar, akivel ráadásul szomszédok is. Négy tízemeletes társasház van U-alakban összeépítve, itt talált a klub mindkettejüknek szállást. A magyar játékos magával vitte itthonról Özil névre hallgató kutyáját (az ő szemei is olyan nagyok, mint a német válogatott a futballistáé, innen a névválasztás), így még sincs annyira egyedül a hétköznapokban.
„Erfurtra sokan azt mondják, hogy kisváros, és nem lehet itt mit csinálni, de nekem Győr után elég nagynak hatott” – folytatta Planéta, akit a németek vezetési stílusa is meglepett, hogy ott mindenki betartja a sebességhatárokat.
A Németországban megszokott módon a csapat nagy része dolgozik vagy főiskolán tanul a kézilabda mellett, így a labdás, taktikai edzések általában hat órakor kezdődnek, hogy mindenki odaérjen. Ezenkívül heti kétszer-háromszor van kondizás vagy prevenció, mert utóbbira is nagy hangsúlyt fektetnek. Ha egyik sincs, Planéta reggelenként akkor is csinál valamit: fizioterapeutához jár vagy éppen gyorsaság-fejlesztő edzésen vesz részt. Szüksége is van az extra erősítő feladatokra, hogy a februári térdműtétje után minél hamarabb újra százszázalékos legyen a lába.
Az edzéseket egyébként az egyik tornateremben tartják Erfurtban, a bajnokikat a 30-40 perces távolságra levő Bad Langensalzában játsszák, míg a BL-ben a több mint egyórányira található Nordhausenben lépnek pályára.
„Sokszor támadunk hét mezőnyjátékossal, van hogy emberelőnyben is levisszük a kapust. Herbertnek ez mindig is a kedvence volt. Azt kell jól megszervezni, hogy mikor ki fusson le, és persze fegyelmezetten kell a figurákat is végigjátszani. Edzésen szoktunk a hatosról az üres kapura lőni, hogy felkészítsük magunkat a hasonló helyzetekre. A kapusunk, Krause annyira bolond, egyáltalán nem törődik a testi épségével, a padról visszafutva próbál rávetődni a labdára, sokat ki is szokott védeni az ilyen távoli lövésekből" – avatott be minket kicsit Planéta az osztrák női válogatottat is irányító szakember egyik megszokott húzásába. Érdekesség, hogy a THC-nél a bátyja, Helfried a másodedző, aki egyúttal az osztrák juniorválogatottnak is az edzője. |
„Érdekes volt megtapasztalni, hogy itt a női kézilabda nem olyan népszerű. Sokan nem is ismerik, ha elmondom, melyik csapatban játszom, nem tudják elhelyezni a mezőnyben. Költségvetésben szerintem a Bietigheim, a Buxtehude és a Metzingen biztos előttünk van, de a középmezőnyhöz tartozó Oldenburgban is olyan csarnokot láttam, hogy nem hittem a szememnek” – vázolta a helyi viszonyokat a magyar jobbátlövő.
Igazi nemzetközi csapat a Thüringer HC, az idei keretében tíz ország képviselőit is megtalálhatjuk. Az összekovácsolódást segíti, hogy általában minden héten van valami közös program, az edző különösen fontosnak tartja, hogy családias legyen a hangulat. Planétának már egyre jobban megy a német nyelv is, de az idősebb emberek akcentusával még meggyűlik a baja.
Ami a Bundesligát illeti, ott is érte meglepetés: „Nem gondoltam volna, hogy ennyit futnak a csapatok, állandóan rohanás van, de idővel hozzá lehet szokni. Szükségem is volt rá, mert a jobb szélen védekezem, így gyakran előfordul, hogy nekem kell visszafutni a szélsőkkel. A másik jellemző a küzdeni tudás, az, hogy senki nem adja fel az utolsó pillanatig, ezért nem szabad nekünk sem kiengedni.”
A THC ugyan a szezon kezdeteként rögtön megnyerte a Szuperkupát, de láthatóan időre volt szüksége, amíg összeszokik az alaposan kicserélődött társaság. Utóbbi az eredményekben nem mutatkozott meg, a Bundesligában hat győzelemmel és egy vereséggel jelenleg a tabella második helyén áll a még hibátlan Bietigheim mögött. A Német Kupában két győzelemmel a nyolc közé jutott, a BL-ben vasárnap a továbbjutás szempontjából sorsdöntő meccset játszik a norvég Glassverket otthonában (hazai pályán a német csapat nyolc góllal volt jobb).
„Most már sokszor kezdő vagyok, élvezem az edző bizalmát – tért ki Planéta a saját játékára. – Amikor éles meccs van, előfordul, hogy negyven-negyvenöt percet is a pályán vagyok. Állandóan azt mondják nekem, hogy pozitívan kellene gondolkodnom, de elég hullámzó a játékom, és még nem jöttem rá, hogy miért. Azzal hitegetem magam, hogy még fiatal vagyok, de jó lenne már stabilan hozni a formámat.”
„Először a veszprémi csapattársaimmal mentem el tetováltatni, majd annyira megtetszett, hogy egyre újabb ötletek jutottak az eszembe. A karomon például van egy nyíl, ami a csillagjegyemre utal, valamint egy madár, mert Ambros olyan spanyol szóval nevezte el a fiatalokat, ami kismadárkát jelent. Több virág motívum is van, ami a nagymamámhoz valamint az anyukámhoz kapcsolódik. Van egy kézilabdával kapcsolatos felirat is rajtam a bátyám kézírásával, de legutóbb felkerült egy főnix, ami a németországi újrakezdést szimbolizálja." |
A fiatal jobbátlövő ezzel együtt úgy érzi, önbizalom terén sikerült előrelépnie, ez az esetében mindig kardinális kérdés volt. „Amikor nem játszol, egy idő után magadban kezded el keresni a hibát. Én mentálisan teljesen leépítettem magam az elmúlt két szezonban, onnan nehéz volt visszajönni. Először egyáltalán nem ment, pedig az edző és a csapattársak is folyamatosan biztattak. Magamban kellett helyretennem a dolgokat, és most már előrébb vagyok, de még mindig nem tartok ott, mint Veszprémben vagy ahol szeretnék.”
Nem számított arra, hogy tagja lesz Kim Rasmussen legutóbbi válogatott keretének, a szövetségi kapitány pedig külön is kiemelte a személyes elbeszélgetés során, hogy nem gyakori egy országot váltó játékos esetében, hogy egyből elkapja a fonalat, de neki sikerült. „Csak rajtam múlik, hogy a válogatottba is átmentsem a klubcsapatban mutatott játékomat. Ha benne leszek a következő keretben, egy hetem lesz meggyőzni arról Kimet, hogy érdemes kivinnie az Európa-bajnokságra is.”
A THC-vel egy plusz egy éves szerződést kötött, és mivel jól érzi magát Németországban, nem lenne ellenére, ha a klub is marasztalná a szezon végén. De addig is komoly célokat tűzött ki maga elé: „Védekezésben szeretnék beljebb is szerephez jutni, az elején a lábam miatt erre nem volt lehetőségem. Jó lenne, ha éles helyzetben is több lövésfajtát be tudnék vetni, nem csak az edzéseken jönnének ezek a mozdulatok. A csapattal a célom a német bajnoki cím és a kupagyőzelem, a BL-ben jó lenne a középdöntőig eljutni, és ott megszorongatni néhány csapatot. Ha harminc-negyven perceket tudnék játszani stabil formában, azzal már teljesen elégedett lennék.”