„Egyből igent mondtam” – egy magyar átlövő a francia Riviérán

Hornyák Ágnes pályafutása meghatározó szakaszát Győrben töltötte. 2006-ban szerződött a zöld-fehérekhez, és több éven át fontos tagja volt az aranykorszakát élő együttesnek, amellyel kétszer is megnyerte a Bajnokok Ligáját. Az olimpiai negyedik helyezett, 103-szoros válogatott átlövő tavaly nyáron, kilenc év után mégis úgy döntött, hogy légiósnak áll, és az OGC Nice csapatában folytatja.

„Már az utolsó győri évemre is ajándékként tekintettem, ezért úgy terveztem, hogy abbahagyom a kézilabdát, és elkezdem a civil életemet – mondta a Nemzeti Sport Online-nak Hornyák Ágnes. – Harminchárom esztendős voltam, a családom és a kisfiam miatt is kötődtem a városhoz, de egyszer csak hívott a menedzserem, hogy Sébastien Gardillou szeretné, ha Nizzába igazolnék. Még semmi részletet nem ismertem, csupán a helyszínt, de egyből igent mondtam. Úgy éreztem, bolond lennék nem kihasználni egy ilyen lehetőséget."

Bár jókor jött számára a francia ajánlat, nem így tervezte a győri búcsút: „Rossz volt átélni, hogy mennyire üzlet lett Győrben a kézilabdából, és közben eltűnt az a családias hangulat, ami Vanyus Attila idejében még megvolt. Bízom benne, hogy a mostani változások után újra visszatér valami a korábbi légkörből" – tette hozzá Hornyák, aki azért a távozása óta is követi az ETO mérkőzéseit. [„Görbicz Anitával gyakran beszélek, de Kovacsics Anikóval és több fiatal játékossal is tartom a kapcsolatot."]

A fia áprilisban lesz hároméves, az első hónapokban az átlövő édesanyja segített vigyázni Áronra, majd egy barátnő segített be az idegenbeli mérkőzések alkalmával, mert egyébként Hornyák sokszor az edzésekre is magával viszi a gyerekét. A Földközi-tenger partján fekvő Nizza Franciaország ötödik legnagyobb városa, a festői szépségű francia Riviérán.

„Tíz percre lakunk a tengertől, így majdnem minden napot a tengerparton töltünk, és szerencsére a csarnok is nagyon közel van a vízhez. Gyakran jövünk le edzések után is sétálni, ritkán van, hogy a szabadnapokat otthon töltjük. Az első pár hónapban bejártuk a környéket, felfedeztük, hol vannak kellemes tengerpartok, városok. A cannes-i homokos part a kedvencem, nyáron sokszor jártunk ott. Egy győri barátnőm Monacóban lakik a párjával, ha tehetjük, gyakran meglátogatjuk egymást. Szép város, de a zsúfoltsága miatt nem az én világom" – mesélte Hornyák, aki szerint most, hogy még nincs szezon, Nizza is kellemesebb, mert nincs annyi turista.

A csapatot irányító Sébastien Gardillou már a metzi korszakából ismerte Hornyákot, aki ETO-sként többször is összefutott a francia csapattal a nemzetközi porondon. A szakember 2012-ben vette át a nizzaiak irányítását, és feljuttatta az együttest a francia első osztályba. A jelenlegi keretben három francia válogatott játékos található (Cléopatre Darleux, Beatrice Edwige és Alexandra Lacrabere), valamint Hornyákon kívül két izlandi és egy egyiptomi légiós is.

„Balátlövőt kerestek, így sokáig ezen a poszton is játszottam a szezonban, majd Lacrabere bokasérülése után kerültem át a jobb oldalra. Alapembernek számítok, az edző sokszor tőlem várja a megoldást a meccseken. Az elején nehezen szoktam meg a francia stílust és a francia játékvezetőket, akik egyáltalán nem engedik a keményebb játékot. Meglepett, hogy még többet is edzettünk, mint Győrben: nyáron napi három tréningünk volt, de még most is megvan a napi kettő, én pedig egyet sem mulasztottam el."

Sajnos nem példa nélküli manapság a női kézilabdában, hogy pénzügyi gondokról olvasunk klubok kapcsán, ám az mindenképpen rendhagyó, hogy két együttes sem tudja befejezni a bajnokságot, mint történt ez a francia első osztályban. Az Union Begles Bordeaux-Mios Biganos novemberben ment csődbe, míg idén a HBC Nimes került bajba. Ez utóbbinak a Nice is haszonélvezője volt, mert így bekerült a negyeddöntőbe.

„A bajnokság elején nagyon nem állt össze a csapat, azonban a fontos szakaszra feljavultunk, most már mindenki kiveszi a részét a teljesítményünkből. A Metz és a Fleury kiemelkedik a mezőnyből, ám a jelenlegi formánk alapján utánuk mi jövünk" – folytatta Hornyák.

A Ligakupában döntőbe jutott a Nice, de ott alulmaradt a Fleuryvel szemben, míg a Francia Kupában április 20-án játszanak a Toulonnal a fináléba jutásért. A bajnokságban a hetedik helyen zárta az alapszakaszt a csapat, ám a Nimes említett kiszállása után mégis bekerült a rájátszásba, ahol a Raphaëlle Tervel által irányított Besanconnal került össze.

„Úgy volt, hogy el se megyünk az első mérkőzésre, mivel eredetileg hamarabb játszottunk volna, de a Besanconnak akkorra nem volt terme, így végül három nap különbséggel jött a két meccs. Ennek ellenére jól jöttünk ki belőle, mert kettős győzelemmel léptünk tovább, az elődöntőben pedig a Metz következik. A szezon elején nem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk, de most már, a döntőhöz kisebb csoda kellene."

Hiába az eredmények, a következő idényre Nizzában is leveszik a költségvetést, ezért elmennek a válogatott és idősebb játékosok, csak a fiatalokat tartják meg, valamint már bejelentettek kilenc új igazolást.

„Tavaly egy plusz egy évben állapodtunk meg, de már megmondtam a klubnak, hogy nem maradok. A kisfiamnak kezdenie kell az óvodát, és itt teljesen más a rendszer. Szerettek volna megtartani, csak kevesebb pénzért, ám én ezt az előbb említett okból is nem fogadtam el. Van egy magyarországi lehetőségem, azon még gondolkodom" – tekintett már előre Hornyák, aki azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy felhagy az aktív játékkal.

„Azon vagyok, hogy már szeptemberben elindulhasson a Hornyák Ági Kézilabda Iskola Győrben. Ha játszom még egy évet, akkor mindez kitolódhat. Amelyik korosztályt megpályáztam, még nem létezik a városban. Egyesületi szinten működne, és volt játékosokat szeretnék bevonni az oktatásba" – zárta az átlövő, hozzátéve, hogy a következő hetekben várhatóan eldől a sorsa.