A 109-szeres válogatott Iváncsik hangsúlyozza, hogy rengeteget köszönhet a veszprémi klubnak vezetőinek, a veszprémi szurkolókról nem is beszélve, akik mindig nyolcadik játékosként segítették a csapatot. A szélső kiemeli, rendkívül hálás a Veszprémben töltött évekért, amelyeket sosem fog elfeledni. Tamás a testvére mellett is ezer szállal kötődik még Veszprémhez, ahol örökre szívükbe zárták a szurkolók, erre bizonyság Facebook-oldalának követettsége. |
NÉGY ÉV UTÁN ÚJRA VÁLOGATOTT MECCSRE KÉSZÜL
Iváncsik Tamás több mint négy év után szerepelhet újra a válogatottban. A 32 éves szélső, miután lemaradt a 2012-es olimpiáról, még Mocsai Lajos kapitánykodása alatt, egy időre visszamondta a szereplést, mert úgy érezte, elvesztette a bizalmat. A Nemzeti Sport Online-nal folytatott beszélgetés során kiemeli, döntésének ideiglenességét mindig is hangsúlyozta, és bár nehezen élte meg, hogy lemaradt a londoni ötkarikás játékokról, Mocsai Lajossal szemben sem érez haragot. A szélső az elmúlt két évben már a válogatott rendelkezésére állt volna – Talant Dujsebajev ugyanakkor nem kereste.
„Természetesen nagyon örülök, hogy ismét meghívót kaptam. Nagy vágyam volt, hogy újra címeres mezben képviselhessem a hazámat – reagált a keret kihirdetése után honlapunknak Iváncsik. – Sajnáltam volna, ha úgy ér véget a karrierem, hogy nem kapok többet lehetőséget a szereplésre. Nem titok, hogy egyeztettem Xavival a visszatérésem lehetőségéről, de azt, hogy bekerültem a szűk keretbe, én is csak az NSO-ról tudtam meg. Szerettem volna újra ott lenni a válogatottban, az elmúlt időszakban folyamatosan ezen dolgoztam, így a meccseken is azon leszek, hogy bizonyítsam, rászolgáltam a bizalomra.”
LÉGIÓSÉLET, 1. ÁLLOMÁS: HCM MINAUR
Az elmúlt másfél év kifejezetten viszontagságosan alakult a Veszprémmel hétszeres bajnok, hatszoros kupagyőztes, KEK-győztes és a BL-ben final four résztvevő játékos számára: épp a 2014-es kölni négyes döntő volt a legutóbbi alkalom, amikor a bakonyiaknál szerepelt. Egy ideig úgy tűnt, a formálódó budapesti nagy csapatnak lehet alapembere, az amúgy „láthatatlan projekt” azonban rajta kívül álló okok miatt meghiúsult. Egy év balatonfüredi szereplés után pedig a nyáron – pályafutása során először, harminc év felett – légiósnak állt, és elfogadta az aktuális román bajnok és kupagyőztes nagybányai HCM Minaur hívását.
A partiumi klubnál viszont – alapvetően ismét csak rajta kívül álló okok miatt – csupán fél évet húzott le… A Minaur háza tájáról az ősz végétől anyagi válságot említve szóltak a hírek, Iváncsik azonban árnyaltabban élte meg a romániai kalandot.
„Legalább a fele kacsa volt a híreknek. Az tény, hogy vizsgálatot indítottak az együttes működése miatt, ám az a női csapat gazdálkodása miatt volt, a férficsapatot ez nem érintette, de természetesen a klub miatt összemosták a híreket. Több meghatározó játékos is távozott velem egy időben. Az én esetemben nem anyagi természetű volt a váltás oka, de tény, hogy nem tett jót a csapatnak az az időszak, és számomra alapvető fontosságú a stabil, nyugodt háttér egy klubnál, amelynél csak a kézilabdára kell koncentrálni. Nagyon jól szerepeltünk az ősz elején a BL-ben, öt góllal vertük meg otthon a Motor Zaporizzsját, amellyel nemrégiben a Veszprém játszott BL-nyolcaddöntőt. Szerintem ha együtt marad a csapat, reális esélyünk lett volna a továbbjutásra. A végén azt éreztem, más célok miatt szerződtem a Minaurhoz. És ekkor futott be az Andrej Golic, Eklemovics Nikola menedzserpárosnál egy svájci csapat, illetve a norvég Elverum hivatalos megkeresése. Az én szerződésem is tartalmazott egy opciót amelynek eredményeképp eligazolhattam a norvég bajnok Elverumhoz” – foglalta össze a történteket a szélső.
LÉGIÓSÉLET, 2. ÁLLOMÁS: ELVERUM
Iváncsikék életében karácsony után gyorsultak fel az események, januárban egyszer csak azon kapta magát, hogy az Elverum vezetői mutatják be neki a harmincezres kisvárost és a csapatot körülvevő remek körülményeket. A helyi vezetőknek annak ellenére feltűnt az őszi nagybányai teljesítménye, hogy a norvégiai BL-meccsen vírusos betegsége miatt épp nem léphetett pályára. A család maximális támogatását élvezve jött az újabb váltás, ami – minthogy felesége, Fatouma és két kislánya vele tartott északra is – fél éven belül másodszor nem volt könnyű, de az elverumi emberek, klub- és csapattagok segítőkészsége megkönnyítette az akklimatizációt, amihez persze az is hozzájárult, hogy Tamás angolul és németül is remekül megérteti magát.
„Elverumban eddig nem tapasztalt impulzusok értek. Fantasztikus támogatást kapok a családomtól, és az itteniek nagyon szeretik a kézilabdát, így a teljesen más stílus ellenére tényleg gyorsan sikerült beilleszkednem, és az eredményeink is jönnek.”
Iváncsik Tamásék otthona most épp Elverumban, ám a „hazajövetel” Győrt jelenti, ahol a korábbi világválogatott édesapa, az 1986-os világbajnoki ezüstérmes Iváncsik Mihály is él. „Sajnos régen sem volt könnyű összehozni a családot, most pedig főleg nem az. Szerencsére a modern világ eszközei, a telefon, a közösségi oldalak és a Skype már rendelkezésre állnak, így ha közvetett módon is, de természetesen intenzíven tudjuk tartani a kapcsolatot többek között a testvéreimmel is” – mondta Tamás, akinek bátyja, Gergő továbbra is a Veszprémet erősíti, míg öccse, Ádám jelenleg Egerben játszik. |
Az Elverum az elmúlt években a norvég élvonal leginkább meghatározó csapata, négy bajnoki címet szerzett sorozatban, ezúttal a szezon eleje viszont nem indult jól az akkor még a BL-ben is vitézkedő fehér-feketék számára, hiszen több váratlan vereség is becsúszott. Iváncsik érkezése óta ugyanakkor nem lehet panasz az Elverum produkciójára: az elmúlt kilenc bajnoki fellépését megnyerte az együttes, a magyar szélső pedig rögvest a leggólerősebb játékosok közé lépett elő, kilenc bajnokin már negyvenöt gólnál jár.
„Az ősszel sérülések is hátráltatták a csapatot, a BL-ben is szerepelt, így kettős terhelés alatt játszott. A legutóbbi fordulóban a Haslumot három góllal győztük le idegenben, ha néggyel nyerünk, megelőzzük a táblázaton, és másodikak vagyunk, de így sincs gond, a rájátszásban lehet javítani. Nekem mindig tetszett az északi országok, Norvégia, Dánia stílusa, és a játékosok hozzáállása is szimpatikus. Éreztem, hogy ebben a futós skandináv kézilabdában érvényesülhetek, és örülök, hogy jól megy a játék, jönnek a gólok” – fogalmazott a villámléptű jobbszélső, aki érkezése után rögvest alapember lett a csapatban.
„Azért hoztak ide, mert az ősszel elégedetlenek voltak a szélsőteljesítménnyel. Két játékos van a posztomon, de az érkezésem óta gyakorlatilag végigjátszom a meccseket. Azt hiszem, ha hetvenpercesek lennének a találkozók, akkor hetvenet lennék pályán.”
És hogy milyen a norvégiai élet? „Nos, hó az van, ami a lányoknak pozitív volt. Többször volt mínusz tizenöt fok is, amit ha fúj a szél, nem könnyű elviselni, viszont így a mínusz kettő-három már teljesen normális időnek tűnik, mivel itt más a klíma, így nem olyan »csípős« a hideg. Norvégia leghosszabb folyója szeli ketté Elverum városát, ezen kívül van két szép, nagy tó is pont abban a kerületben, ahol lakunk, így magasabb a páratartalom.”
„Az is normális, hogy valaki síléceken érkezik edzésre. A felszereltségre sem lehet panasz, a kis kézilabdásoknak akadémiai jelleggel folyik a képzés, de az is jellemző, hogy a klubban a felnőttektől a legkisebbekig mindenki ugyanabban az egyenruhában szerepel, saját mezszámmal ellátva. A legfeltűnőbb viszont az, hogy itt mindenki sportol, és ezt szó szerint kell venni, a konditeremben rendszeresen látok idős embereket is mozogni. A hó sem akadály, speciális szegecses cipővédőben kocognak a mínuszokban az emberek. Feltűnő az itt élők környezettudatossága, a városban például csak hibrid buszok közlekednek és rengeteg az elektromos autó. Nemrég olvastam, hogy kettőezer-huszonötre Norvégiából kitiltják a benzines és dízelautókat.”
Iváncsik szerződése a szezon végéig szól, ám azt mondja, hosszabb távon is el tudja képzelni magát a csapatban, az első egyeztetések már meg is voltak erről, mindkét fél nyitott a folytatásra. Elverumban büszkék rá, hogy a magyar válogatottnak is játékost adnak, a szélső góltermelésével pedig az északi szíveket is felmelegítheti.
A Nemzeti Sport Online sorozatot indított, amelyben a külföldön játszó kézilabdázóink életébe engedünk bepillantást. Az eddigi részekben erről olvashatott | |
„Nem stresszelek annyit, mint otthon” – ilyen egy magyar kézilabdás élete Dániában | |
„Született tehetség!" – izlandi légiósunk óvónőként is megállja a helyét | |
A magyar irányító német bajnoki címmel búcsúzna a Plázacicáktól |