„Ismerve a két edző személyiségét, szerintem megoldható, hogy ketten közösen irányítsák a női válogatottat. Mindketten komoly sportemberek, akik értenek a szakmához – utalt Laurencz Elek Gáborra és Ambros Martínra, akiket kedden nevezett ki a szövetség. – Ez a felállás viszont szerintem rövid távon működképes, az Eb-selejtezőből pedig simán tovább kell jutnunk. A lengyelek elleni két meccsen mondjuk aligha kísérleteznek játékosokkal, velük ugye elszámolnivalónk is akad, de a szlovák és a finn válogatottat, nem megbántva és lebecsülve őket, bal kézzel is le kell győzzük. A két szakembert tartom annyira intelligensnek, hogy előre megbeszélik, melyikük meccsel, cserél, kér időt. Én ennek a felállásnak a nehézségét abban látom, hogy más felfogásban közelítenek a kézilabdához. Ezt kell majd ügyesen vegyíteniük, és akkor a keretünk erősségét, valamint az ő szakértelmüket figyelembe véve megoldhatják az előttük álló feladatot. Hogy a selejtező után mi lesz, az viszont más kérdés. Nem hiszem, hogy most kísérletezgetnénk a két kapitánnyal, hogy hosszú távon is működik-e ez a felállás. Szerintem inkább a szövetség kapott időt, hogy eldöntse, ki lesz a végleges megoldás. A kapitánynak abszolút és megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel kell bírnia a játékosok szemében. Én is Elek Gábort tartom a jó megoldásnak, bár ő korábban többször nyilatkozott már arról, hogy nem vállalná. Mivel rajta kívül nem látok most megfelelő magyar szakembert, inkább külföldről hoznék női kapitányt, aki a magyaros, kreatív kézilabdát játszaná a csapattal.”Laurencz Elek Gáborra és Ambros Martínra, akiket kedden nevezett ki a szövetség. – Ez a felállás viszont szerintem rövid távon működképes, az Eb-selejtezőből pedig simán tovább kell jutnunk. A lengyelek elleni két meccsen mondjuk aligha kísérleteznek játékosokkal, velük ugye elszámolnivalónk is akad, de a szlovák és a finn válogatottat, nem megbántva és lebecsülve őket, bal kézzel is le kell győzzük. A két szakembert tartom annyira intelligensnek, hogy előre megbeszélik, melyikük meccsel, cserél, kér időt. Én ennek a felállásnak a nehézségét abban látom, hogy más felfogásban közelítenek a kézilabdához. Ezt kell majd ügyesen vegyíteniük, és akkor a keretünk erősségét, valamint az ő szakértelmüket figyelembe véve megoldhatják az előttük álló feladatot. Hogy a selejtező után mi lesz, az viszont más kérdés. Nem hiszem, hogy most kísérletezgetnénk a két kapitánnyal, hogy hosszú távon is működik-e ez a felállás. Szerintem inkább a szövetség kapott időt, hogy eldöntse, ki lesz a végleges megoldás. A kapitánynak abszolút és megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel kell bírnia a játékosok szemében. Én is Elek Gábort tartom a jó megoldásnak, bár ő korábban többször nyilatkozott már arról, hogy nem vállalná. Mivel rajta kívül nem látok most megfelelő magyar szakembert, inkább külföldről hoznék női kapitányt, aki a magyaros, kreatív kézilabdát játszaná a csapattal.”