Dujsebajev velük nyerne Eb-t – az új férfi kéziválogatott

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Bartucz László (Csurgói KK), Mikler Roland (MVM Veszprém)
Jobbszélsők: Hornyák Péter (Csurgói KK), Pásztor Ákos (Grundfos Tatabánya)
Jobbátlövők: Ancsin Gábor (Mol-Pick Szeged), Nagy László (MVM Veszprém)
Irányítók: Faluvégi Rudolf (Csurgói KK), Nagy Kornél (Dunkerque – Franciaország)
Beállók: Bánhidi Bence (Balatonfüred), Schuch Timuzsin (MVM Veszprém), Zubai Szabolcs (Mol-Pick Szeged)
Balátlövők: Bodó Richárd (Grundfos Tatabánya), Borsos Tamás (Ceglédi KKSE), Dzsamali Iman (IFK Kristianstad – Svédország)
Balszélsők: Gazdag Tibor (Csurgói KK), Iváncsik Gergő (MVM Veszprém)
Tartalék (csak akkor utazik az Eb-re, ha szükség lesz rá): Császár Gábor (Kadetten Schaffhausen – Svájc)

Talant Dujsebajevet eddig sem úgy ismertük, mint konfliktuskerülő figura. Szakmai meggyőződéséből ugyan legtöbbször csak a kispad előtti vibrálását észleltük, abból azonban világosan tükröződött, ha valamit ő elhatároz, azt tűzön-vízen keresztülviszi. Nos, a spanyol-kirgiz szakember Bernd Storckon is túltevő húzásokkal formálta a képére a kézilabda-válogatott keretét az utóbbi szűk másfél évben. Hogy az eredmény is Storckot idézi-e, az az Eb-n kiderül, mindenesetre Dujsebajev nem kevesebbet hirdetett a Lengyelországba utazás előtt, minthogy aranyért utazik a csapat – bár ha „csak” az olimpiai selejtezős tornán való részvételt sikerül kivívni, alighanem akkor sem fog senki sírni.

A 47 éves korábbi fenomén – részben kényszerűségből, részben nagyon is tudatosan – a terep felmérése után rendkívül határozottan alakította át a válogatott keretét, felejtett el korábban meghatározónak tartott játékosokat, és emelt be helyettük nemzetközi színtéren rutintalan kézilabdázókat, így régen nem látott fiatal kerettel – ami egyszerre azt is jelenti, hogy régen nem látott rutintalan kerettel – vág neki az Eb-nek. Storckkal ellentétben Dujsebajev viszont igenis sokat tett le korábban az asztalra, így a legkevesebb, hogy kijár neki is a bizalom. Íme, a nagy durranásra hajtó magyar együttes – fókuszban az új arcokkal!

KAPUSOK. Annak, aki ebbe a cikkbe belekattintott, aligha kell bemutatni Mikler Rolandot. A Veszprém 31 éves kapuvédője az ősz során nem volt olyan kirobbanó formában, mint az előző szezonban, ám így is megingathatatlanul a válogatott első számú kapusa. Váltótársa az Eb-n a 24 éves Bartucz László lesz, aki fél évvel ezelőtt még Cegléden játszott és klubtársát, Székely Mártont szorította ki az utazó keretből. Érdekesség, hogy a két csurgói kapus pályafutása már fiatalon több ponton összefonódott, 2006 és 2010 között mindketten a PLER-ben szerepeltek, majd együtt voltak juniorválogatottak is. Székely már Mocsai Lajosnál bemutatkozott a nemzeti csapatban 2013 végén, míg Bartucz csak a nyáron debütált. Klubjukban nem igazán lehet rangsort felállítani közöttük, ám az elmúlt hetek formája inkább Bartucz mellett szólt – s alighanem így látta ezt Dujsebajev, illetve a válogatott kapusedzője, Szathmári János is.

SZÉLSŐK. Az oldalvonalak mellett Iváncsik Gergő képviseli a rutint. A Veszprémben szép lassan klublegendává váló balszélső az, akire minden körülmények között lehet számítani, állhatatosságát és munkamorálját jól jellemzi, hogy már a 14. nagy tornájára készül – senki sem játszott nála többször a válogatottban a jelenlegi keretből. Iváncsik poszttársa a bal szélen Gazdag Tibor, aki nála tíz esztendővel fiatalabb, ugyanakkor a felnőttek között híján van a nemzetközi tapasztalatnak. A Tiszavasváriból induló, ám később a PLER-t (2006–2011) és a juniorválogatottat megjáró Gazdag Vadkerti Attila visszavonulásával tört be az Iváncsik mögötti űrbe Dujsebajevnél, aki „ejtette” Varsandán Milánt.

A másik oldalon néhány éve még az volt a kérdés, hogy Harsányi Gergely, Iváncsik Tamás vagy Gulyás Péter játsszon, ehhez képest most egyikük sincs ott az Eb-n. A válogatottságot korábban visszamondó középső Iváncsik testvér Nagybányán szórta a gólokat az ősszel a BL-ben, és ugyan jelezte, kész a visszatérésre, Dujsebajev alatt egyszer sem kapott meghívót. Gulyás az utolsó pillanatokban dőlt ki, míg Harsányi térdsérülése miatt október eleje óta nem játszhatott mérkőzést. Így Pásztor Ákos nemcsak a Tatabányában, hanem a válogatottban is átvette Harsányi helyét. A Gazdaghoz hasonlóan a '90–91-es korosztályhoz tartozó játékos (hatan is vannak ilyenek a tizenhatos keretben!) társa a villámléptű Hornyák Péter. Ő nemcsak a legalacsonyabb a keretben, hanem húsz évével a legfiatalabb is, viszont tehetségéről árulkodik, hogy tinédzserévei alatt belekóstolt a légióskodásba, ám az Essenből a nyáron hazatért Csurgóra, ahol a kézilabdacsaládból származó fiú (édesapja, Hornyák Lajos a nyár óta a csurgói lányokat edzi) inkább látta biztosítottnak fejlődését.

ÁTLÖVŐK/IRÁNYÍTÓK. A válogatottban a jobbátlövő poszt az, amelyikre leginkább jellemző a rutin és az állandóság. Ez akkor is így lenne, ha Nagy László – világklasszisunk fontosságát aligha kell különösképp ecsetelni – egyedül lenne bevethető, ám ott van mellette Ancsin Gábor is (Balogh Zsoltnak sérülése miatt nem volt esélye megvívnia harcát), aki az 1990 januárja után születettek közül egyedüliként mondhatja el magáról, hogy huzamosabb ideje beépült a nemzeti csapatba (és jár immár 67 meccsnél és 144 gólnál). Az ő esetében különösen az fontos, hogy támadásban számítani lehessen a góljaira, hiszen a Dujsebajev hozta spanyolos taktikában (meg egyébként is) olykor Nagy, válogatottunk rangidőse is tehermentesítésre szorul, Ancsin pedig végszükség esetén szélsőként is bevethető.

Lövőerőnek ugyanakkor a másik oldalon sem leszünk híján, a perzsából magyarrá lett Dzsamali Iman valódi őstehetség, aki súlyos térdsérüléséből fakadó másfél éves kálváriája után Veszprémből kölcsönadva a svéd Kristianstadban talált magára, és ugyan „faragatlansága” olykor visszaüt az összjátékban és különösképp a védekezésben, de ha jó napot fog ki, jócskán pozitív irányba billen a mérleg. Azonban könnyen elképzelhető, hogy Dzsamalinak támadásban is csak mellékszerep jut, ha Bodó Richárd úgy teljesít, ahogy az elmúlt bő egy év során szinte végig. Amikor 2013 tavaszán Zdolik Bence hatot vágott Zágrábban a horvátoknak, azt lehetett hinni, ő a jövő legnagyobb átlövőreménysége, ám Dujsebajev kinevezése óta Bodó olyan elementáris erővel lőtte a gólokat és követelt magának helyet, hogy mára talán az új rendszer egyik pillérének nevezhető. És ugyan még kérdés, hogy az igazán nagyok ellen mire lesz képes a tatabányai energiabomba, az leszögezhető, hogy technikai és fizikai (204 cm, 110 kg) adottságai egyértelműen magukban rejtik a potenciált, hogy kiegyenlítse a Nagy László miatt rendre jobbra tolódó súlypontot támadásban.

Kiteljesedésében leginkább a két irányító, Faluvégi Rudolf és Nagy Kornél lehet segítségére. Az elmúlt esztendő során Lékai Máté kiszorult a válogatottból, és Császár Gáborra is csak tartalékként számít most Dujsebajev – ez feltétlenül meglepő és váratlan. A válogatást szakmai okokkal és a jobb formával indokolta a kapitány, és a részletekbe ugyan nem ment bele, az azonban talán kijelenthető, hogy a négy említett irányító közül Faluvégi és Nagy különbözik egymástól a leginkább. Ez egyébként nagyon hasonlít az elmúlt években a spanyoloknál jellemző tendenciára, akiknél a fizikailag erősebb, átlövőként is bevethető irányító (Joan Canellas, Raúl Entrerríos) mellett rendre helyett kapott egy villámléptű, elsősorban kreativitásra alapozó valódi játékmester (korábban Dani Sarmiento, tavaly Chema Rodríguez, aktuálisan a szegedi Niko Mindegía). A mieinknél a tapasztaltabb Nagy Kornél lenne az előbbi, míg a stílusában a kapitány korábbi játékára talán leginkább hajazó Faluvégi az utóbbi. A magyar eredményesség nagyban függhet attól, hogy a poszton szereplők milyen teljesítményt nyújtanak az Eb-n, hiszen dunkerque-i légiósunk (Dzsamalit leszámítva az egyetlen) korábban ritkán tudott mérkőzéseken átívelően húzóember lenni a csapatban, Faluvégi pedig ugyan intelligenciájával, játékintelligenciájával és irányítókészségével is kiemelkedik az NB I-ből, továbbá egyáltalán nem a félelemről ismerszik (nem véletlen, hogy a két évvel ezelőtti hazai ifi-vb-keretből ő és Bánhidi van ott a mostani Eb-keretbe), mégiscsak élete első felnőtt világeseményére készül. Ahol kell a rutin, s tapasztalatnak nemcsak ő van híján, de még körülötte néhányan.

BEÁLLÓK/VÉDŐK. Mint például a korábbi csapattárs, a csurgói irányítóval ellentétben még a Balatonfüredet erősítő Bánhidi Bence. A pályafutását a nyártól Szegeden folytató beállót persze fiatal kora ellenére sem kell félteni, már csak azért sem, mert húsz évét ellensúlyozza 204 centije és 117 kilója, amit elöl és hátul egyaránt képes pusztító erővé formálni. Egy biztos: ha eljut hozzá a labda, nem veszik el tőle szabályosan. Beálló létére a harmadik legeredményesebb volt a fürediek között az ősz során az NB I-ben, alternatívájaként pedig ott van a már sokat látott Zubai Szabolcs, illetve Schuch Timuzsin. Utóbbit persze valószínűleg továbbra is elsősorban védekezésben láthatjuk a pályán, akárcsak Borsos Tamást. A nyáron Bartucz-cal ellentétes útvonalat bejáró, csurgóiból ceglédivé lett átlövő hasznosságát nem az fogja meghatározni, hogy megszerzi-e első gólját a válogatottban, mert a nemzeti csapatban alighanem csak védekezőspecialistaként jön számításba. Akárhogy is alakul az Eb, neki biztosan más lesz onnan hazajönni, mint a többieknek, hiszen azután bele kell vetnie magát a kiesés elleni harcba.

FÉRFI KÉZILABDA EB 2016: KÖVESSE VÉGIG A TORNÁT ÉLŐ HÍRFOLYAMUNK SEGÍTSÉGÉVEL!

>> FÉRFI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, ADATBANK

>> A MAGYAR VÁLOGATOTT JÁTÉKOSAINAK NÉVJEGYEI

>> EZT KELL TUDNI AZ OLIMPIAI KVALIFIKÁCIÓRÓL!

>> ERŐSORREND