Női kézi: „Nem ártana, ha többen mennénk külföldre”

– Egy hét távlatából okosabb már, talált rá választ, hogy mi okozta a vesztüket, miért úszott el az olimpia?
– Nem lettem sokkal okosabb. A legtöbb, amit tehetünk, hogy mindenki magába néz és megvizsgálja, hogy miben hibázott. Nekem nem az lebegett a szemem előtt, hogy ez az utolsó lehetőségünk az olimpiai részvételre, sokkal jobban motivált, hogy érmet szerezhetek egy világbajnokságon. Úgy utaztam ki Dániába, hogy hittem benne, a dobogóra állhatunk. És nagyon csalódott voltam a kiesés után: amikor Németh András bejött az öltözőbe és elköszönt tőlünk, szinte fel sem fogtam, hogy ez mit jelent.

– Hogyan érintette a kapitány távozása?
– Tudom, hogy András is nagyon szeretett volna érmet nyerni velünk. Nem dolgoztunk elég sokat együtt ahhoz, hogy igazán megismerjem, de az biztos, hogy a lengyelek elleni meccs után fájó volt látni a szemében a csalódottságot, hogy mennyire megviselte őt is ez a kudarc.

– Milyen szövetségi kapitány kellene ennek a csapatnak?
– Ez nehéz kérdés… Az biztos, hogy Békéscsabán, Érden és a Fradinál is olyan edzőkkel dolgozhattam, akik nagyon magas hőfokon égtek a mérkőzések alatt, és lehet, hogy most a válogatottnak is hasonlóan tüzes kapitányra lenne szüksége.

– El tudná képzelni a ferencvárosi klubedzőjét, Elek Gábort ebben a szerepkörben?
– El, simán. Biztos vagyok benne, hogy helytállna szövetségi kapitányként is. Az viszont semmiképpen sem lenne jó, ha a Ferencvárosnál végzett munkája rovására menne, hogy még egy feladatot vállal, és annyira Gábort sem ismerem még, hogy meg tudjam mondani, a kettő együtt hogyan működne.

NÉZTE-E A VB-DÖNTŐT? SZURKOLT-E A FRANCIÁKNAK, A MONTENEGRÓIAKNAK? TERVEZ-E TOKIÓRA? A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN!