A katari kézi-vb után: „Arabok tovább nem leszünk?”

Két éve Barcelonában a spanyolok nyakába akasztották az aranyérmet, Valero Riverának, a világ egyik legjobb edzőjének akkori csapata megszakította a franciák sikersorozatát. Rivera közel volt ahhoz, hogy Katarral is felérjen a csúcsra, amire még nem volt példa a férfi vb-k történetében, de az ezüsttel is nagyot alkotott.

Egy-két honosított játékos eddig is feltűnt és főszereplővé is vált több válogatottban, de olyat még nem láttunk, mint Katar esetében, hogy az ország legjobbjai közé csak két, eredetileg is az adott országban született játékos kerüljön be, a csapat döntő többségét honosított európaiak, ázsiaiak és karibiak alkossák, akik ráadásul már szülőhazájuk válogatottjában is bemutatkoztak. Ezúttal Katar a saját válogatottja erősítésére „szerződtette őket”, és útlevelet adott nekik, a honosításon kívül pedig az egyes győzelmekért is magas jutalomban (a hírek 100 ezer euróról szóltak) részesítette a keret tagjait.

Más kérdés, hogy több katari játékosban láthatóan nagy bizonyítási vágy dolgozott, és bár a bírói támogatást is többször megkapták, nem lehet elvitatni, hogy Rivera irányításával kiváló csapattá formálódtak, több szép dolgot is láthattunk tőlük a pályán.

Ha a kulcsembereiket keressük, akkor első helyre kívánkozik a bosnyák kapus, Danijel Saric, aki az egész torna során összesen 36 százalékkal védett. A legeredményesebb katari játékos a montenegrói Zsarko Markovics volt (127 lövésből 67 gól), aki a szlovén Dragan Gajic mögött a második helyen végzett a vb góllövőlistáján (lásd keretes táblázatunkat). A 2006 és 2009 között a Veszprémben is megforduló jobbátlövő nálunk nem tudta megváltani a világot, igazán emlékezetes szezonja talán csak 2013–2014-ben volt a HSV Hamburggal.

A Kubában született balátlövő, Rafael Capote (78 lövésből 48 gól) ugyan játszott a spanyol bajnokságban, mégsem volt igazán szem előtt eddig, márpedig a tíz méterről eleresztett bombáival gyakran állította megoldhatatlan feladat elé az ellenfelek kapusait. A francia Bertrand Roiné 2011-ben aranyérmes volt a franciákkal a vb-n, látszott is rajta a nagy akarás a (volt) honfitársai elleni döntőben. A több mint két méteres és százhúsz kilós spanyol beálló, Borja Vidal is hasznos tagja volt a csapatnak.

Emellett arab országokból is bevásároltak: új hazája lett a tunéziai Juszef Benalinak (17/24), az egyiptomi Hasszan Avad Mabruknak (3/5) és Mahmud Hasszab Allának (25/36), a szíriai Kamalaldin Mallasnak (23/36) és Hadi Hamdunnak (2/3).

Érthető módon világszerte váltott ki ellenérzést a katariak szereplése, és nagyon nem lenne jó, ha ebbe az irányba menne el a sportág. Claude Onesta, a franciák szövetségi kapitánya már a döntő után rossz érzéssel beszélt:

„Abban hiszek, ha valaki állampolgárságért folyamodik, akkor az adott országban él, ott neveli a gyerekeit, így pedig minden joga megvan hozzá, hogy az adott nemzetet képviselje egy világversenyen. De ha valakit csak egy tornára igazolnak, akkor az a szabályok kijátszása. Nem akarok pálcát törni a katariak felett, de sokat ártana a kézilabdának, ha ez a tendencia folytatódna.”

Megoldás lehetne a labdarúgásban alkalmazott szabályok bevezetése, tehát ha valaki már pályára lépett egy adott ország felnőttcsapatában, akkor ezt már máshol nem tehetné meg. Ezen a véleményen van Jean Brihault, az európai szövetség (EHF) elnöke is:

„Nem ez az első alkalom, hogy játékost honosítanak, a spanyolok és mások is megtették már. De úgy látom, itt Katarban lenyűgöző méreteket öltött a folyamat” – mondta a dán Tv2-nek Brihault, majd komolyra fordította a szót.

„Személy szerint a szigorúbb szabályozást támogatnám, azaz 22 éves kor fölött már nem játszhatna másik válogatottban senki sem. Nem szólhatunk bele, ha valaki másik állampolgárságot szeretne felvenni, de abban igenis van dolgunk, hogy ne lehessen más válogatottban is pályára lépni. Hangsúlyozom, mindez az én véleményem, nem az EHF egységes álláspontja. Ez olyan kérdés, amelyet meg kell vitatnunk a közeljövőben, és a következő IHF-kongresszuson foglalkoznunk kell vele.”

Az IHF-et vezető Hasszan Musztafa sem kerülhette meg a kérdést a vb záró konferenciáján:

„Mi az IHF tanácsát képviseljük, ezzel pedig a kongresszusnak kell foglalkoznia, így jobb ha a hazai szövetségükhöz fordulnak az ügyben, hogy vessék fel a témát. Nekem tiszteletben kell tartanom a kongresszus döntését, ha nem így tennék, le kellene mondanom. A saját véleményemet ne is kérdezzék” – válaszolta Musztafa, aki elmondta, örül neki, hogy az arab világban is népszerűsíthetik a kézilabdát, és további országok bekapcsolódását reméli.

Visszatérve a vb-re, ha sikerül együtt tartani a katari csapatot, akkor jó eséllyel pályázna riói repülőjegyre, amelyet már az őszi (szintén hazai pályán megrendezendő) ázsiai selejtező megnyerésével kiharcolhat (az olimpiai kvalifikációs helyzetről bővebben itt olvashatnak).

Jelenetek a férfi kézi-vb-ről