„Nem értem… Nem tudom, mi történt velünk. Pedig az egész nap jól telt – írta Zubai Szabolcs a Nemzeti Sportnak vezetett naplójában. – Nem éreztem a csapaton, hogy félig már otthon lennénk, elszántan és a szokásos ritmusban készültünk a meccsre. Tettük a dolgunkat és tisztában voltunk azzal, hogy mit szeretnénk elérni. Úgy mentünk fel a pályára, hogy tudtuk, a macedónok veresége miatt már nem végezhetünk hátrébb a nyolcadik helynél.”
„Az első félidőben is hibáztunk ugyan, de volt előnyünk, négy gól, és az azért nem kevés. A szünetben is azt mondtuk, hogy gyerünk, csináljuk szépen nyugodtan, a végére be tudjuk őket darálni. Aztán… Tényleg nem értem, mi történt velünk. Talán az volt a nagy hiba, hogy egyénileg akarta mindenki megoldani a meccset, nem pedig csapatként, ahogy eddig jellemző volt ránk. Nagyon szégyellem magam, de ha körbenézek az öltözőben, ugyanezt látom a srácokon is. Amit felépítettünk az elmúlt öt mérkőzés alatt, azon sokat romboltunk ezen az egy meccsen. Pedig még azt sem éreztem, hogy az osztrákok mindenáron nyerni akarnak – mi hajszoltuk bele őket a győzelembe. Sajnos nem tudom, mi az oka ennek. Sajnálom… Csalódottak vagyunk, hogy az utolsó meccs így alakult. Holnap elindulunk haza.”