Pandóra szelencéje? Varázsdoboz? Itt játszunk a kézi-vb-n

A tervek már készen álltak, amikor Madrid jelentkezett a 2012-es játékok rendezésére, s mivel végül London nyert, az építkezés elhúzódott, és csak a 2016-os helyszín kiválasztási folyamatának végére fejeződött be. A teljes alapterület százezer négyzetméter lett, ami három fedett, a tető elhúzásával szabadtérivé alakítható centerpályát (befogadóképességük: 12 000, 3500, 2500 fő), valamint tizenegy további fedett teniszpályát foglal magában.

Összesen hat év kellett a „Varázsdoboz" létrehozásához, és a többlet nem csak időben mutatkozott meg, a költségvetés végül a francia építész, Dominique Perrault nagyvonalú számításainak két és félszerese, majdnem 300 millió euró (mai árfolyamon mintegy 85 milliárd forint) lett. Az építtető állami cég szerint a többletköltségek a Manzanares folyó közelségéből adódó talajviszonyok, valamint a sportági szövetségek különleges igényei miatt adódtak. Ezzel persze nem sikerült meggyőzni a bírálókat, akik úgy vélik, az adottságokat ismerni kellett volna, az olimpiai létesítmény tervezésekor pedig a sportágak igényeinek nem „többletként", hanem alapvető szempontként kell megjelenniük.

Olaj a tűzre, hogy a többcélú létesítmény kihasználtsága, egyúttal a közpénzből finanszírozott beruházás megtérülése minimális. Az egyetlen nagyobb állandó esemény az éves Madrid Open tenisztorna, itt történt például Rafael Nadal incidense is a kék salakkal. Az új borítást kezdettől fogva kritizáló spanyol klasszis 2012 májusában a nyolcaddöntőben kiesett, vereségéért pedig egyértelműen a pályát és a szervezőket okolta. „Ezen a talajon egyszerűen nem tudok rendesen mozogni. Az ATP és a verseny szervezői természetesen azt csinálnak, amit akarnak... Ha így megy tovább, akkor ezzel a tornával kevesebb lesz a naptáramban" – nyilatkozta, ami nem tett valami jót a viadal és áttételesen a létesítmény hírnevének.

A Madrid Open mellett egyébként évente alig néhány koncertet és kosárlabda-mérkőzést rendeznek a „Varázsdobozban". A tulajdonos hiába érte el, hogy a Real Madrid kosárcsapata 2010 őszétől itt játssza a hazai meccseit, a „királyi együttes" a szurkolók nemtetszése miatt a következő szezonban csak alkalomszerűen szerepelt itt, a jelenleg futó idényben pedig már egyáltalán nem. A nézők a csarnok fekvésére, megközelíthetőségére, szolgáltatásaira és légkondicionálására panaszkodtak. Ráadásul a parkolásért is fizetniük kellett (a parkoló önmagában 14 millió euróba került – valahogyan vissza kell szedni a pénzt...).

És ez még nem minden. A „Varázsdobozt" átadásakor hiába tartották ugyanis a műfajában a világ legkorszerűbb létesítményének, ez a „műfaj" nem a kézilabda. A fent említett sportági igényeket nem a spanyol kézilabda-, hanem a tenisz- és a kosárlabda-szövetség fogalmazta meg, hiszen az olimpián, majd utána is e sportágak vehették volna birtokba a csarnokot. A kézilabda-vb madridi helyszíne nem is a „Varázsdoboz" lett volna, ám az eredeti programban szereplő, 11 ezer férőhelyes Madrid Arenát nemrég ideiglenesen bezárták. (Az ok a madridi „West Balkán-ügy": a november elsejei halloween-bulira vélhetőleg a megengedettnél több résztvevőt engedtek be, és miután hirtelen pánik tört ki, a tömegben öt fiatal életét vesztette. A csarnok a nyomozás végéig zárva marad. Az eset miatt épp a napokban mondott le a madridi alpolgármester.)

Mivel a spanyolok nemcsak a Madrid Arenában történtek után, hanem – ki tudja, miért – eredetileg is a rosszul kihasznált „Varázsdobozt" javasolták a kézilabda-világbajnokság mérkőzéseire, a nemzetközi szövetség (IHF) képviselői tisztában voltak a fent említett problémákkal. A szervezet nem is bólintott rá azonnal a régi-új helyszínre, de alig két hónappal a vb rajtja előtt kevés választási lehetősége maradt. A madridiak nem adták a minden szempontból alkalmas, 14 ezer férőhelyes Sportpalotát, mert a csoportkör időszakára két bajnoki kosárlabda-mérkőzés is le volt már kötve, a más városba, például Guadalajarába költözés gondolata pedig inkább csak viccként vetődött fel.

Az IHF nem tehetett mást, végül feltételekkel elfogadta a „Varázsdobozt". A szervezőknek az elégtelen világítással és látási viszonyokkal, a rossz elérhetőséggel és az átrendezésre szoruló páholyokkal is meg kellett küzdeniük a vb rajtjáig. Hogy a spanyoloknak sikerült-e minden szempontból a „kézilabdához igazítani" a létesítményt, és magas színvonalon megrendezni a D-csoport meccseit (miért ne sikerülhetne?), közösen teszteljük majd a magyar játékosokkal, újságírókkal, szurkolókkal – figyeljék beszámolóinkat!

A magyar válogatott első helyszíni edzése során szerzett első tapasztalataink alapján mindenesetre elmondhatjuk, hogy monumentális és korszerű épületegyüttesről van szó. Bár jól látható, hogy alapvetően teniszlétesítmény (kézilabdacsapatunkkal egy időben edzett például egy apuka az alig „teniszütő-méretű" gyermekeivel egy kisebb fedett csarnokban), a spanyol szervezők és önkéntesek mindenhol ott sürögnek-forognak, hogy a rajtra ebből már csak kevés legyen érzékelhető. Tegyük hozzá, a hazai viszonyok között városi sportcsarnoknak is beillő edzőcsarnokban a hevenyészett kézilabdapálya és a lelátó között az egyik oldalon mintegy nyolcméteres „senki földje" emlékeztet rá, hogy itt nem ez a fősportág...

És biztosak lehetnek benne, hogy a „Varázsdobozt" nem csak mi figyeljük majd árgus szemekkel a következő napokban. Mivel Madridnak nem szegte kedvét a két elveszített versenyfutás a nyári játékok megrendezéséért, és még válságos időkben is futja a pályázatra, a város neve a 2020-as jelentkezők között is szerepel. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság őszi döntése előtt Isztambul és Tokió is remegve várja, hogy a vetélytárs elcsússzon a banánhéjon, például leszerepeljen egy világesemény rendezésekor. Ha a pályán nem is, a nézőtéren biztosan felbukkan majd néhány török és japán sportbarát...

A KÉZI-VB HELYSZÍNEI