Nincs idő a tépelődésre, jönnek a házigazda spanyolok!

Szerdán a magyar válogatott is pihent, Nagy Lászlónak és társainak csak könnyű átmozgatást, némi konditermi munkát rendelt el Mocsai Lajos szövetségi kapitány. Annak ellenére nem volt gyászos a hangulat a magyar táborban szerdán, hogy a játékosok és a vezetők egy éjszaka alatt nyilván nem „aludták ki” a Horvátországtól elszenvedett kilencgólos vereséget. Ugyanakkor lehetett érezni, mindannyian igyekeztek túltenni magukat az első botláson, és már csak a világbajnokság folytatására, a következő meccsre, a spanyolokkal vívandó újabb csoportrangadóra próbáltak koncentrálni.

„A horvátoknak magam is gratuláltam, mert tényleg jól játszottak, igaz, ehhez kellett a mi szerényebb teljesítményünk is, amely mellett az ellenfél játéka még látványosabbnak látszódhatott – vélekedett a kapitány. – A megtörténteken már nem sokat rágódva, inkább a spanyolok ellen készülve is meg kell jegyeznem, csapatunk a jelenlegi erőnléti állapotában kedden ennél többet nem tudott teljesíteni. Ezért mondom, hogy meglepetés nem ért bennünket, viszont továbbra is arra összpontosítunk, hogy a következő két csoportmeccsünkön erősítsük meg a helyünket és érjük el minimális célunkat, a nyolcaddöntőbe jutást. Aztán remélhetőleg ott is megálljuk a helyünket.”

A taktikai felkészülésnél a mieink abból indultak ki, hogy Spanyolország több hatékony védekezési variációt is alkalmaz, támadójátékát pedig többnyire a beállósra és az átlövőkre, pontosabban az ő játékkapcsolatukra és eredményességükre alapozza – ha éppen nem leindításból próbál gólt szerezni.

„Az egész kézilabdás világ tudja, hogy a spanyolokkal szemben a beállós körüli védekezést kell minél hatékonyabbá tenni – tervezgetett Mocsai. – Magunk is többször láttuk, sőt legutóbb Londonban tapasztaltuk is, hogy az óriási termetű, két védőt is lekötő Julen Aguinagalde, az Atlético Madrid beállósa abszolút kulcsember. Kétszáztíz centis, száztíz kilós, mégis mozgékony, erőszakos és gólerős játékosról van szó, akinek a kikapcsolása annak ellenére sem egyszerű, hogy mindenki tudja és készül rá.”

Nagy László nem csinál ügyet belőle, hogy barátai ellen kell pályára lépnie:

„Tizenkét évig légióskodtam Barcelonában, jó ismerősöm vagy barátom a csapat sok tagja, akikkel azonban a pályán ugyanolyan csatát vívok, mint bármely másik válogatott játékosaival. A magyar–spanyol előtt pedig a legfontosabb tudnivaló, hogy jól ismeri egymást a két együttes, sok taktikai meglepetésre egyikünk sem számít” – mondta a Veszprém átlövője, aki tudja, a torna igazán csak a nyolcaddöntővel kezdődik.

„Biztos továbbjutónak látszik Szerbia, Lengyelország és Szlovénia, de a sorrendjükre nem mernék tippelni. Viszont majdnem mindegy is, mert csaknem azonos tudású és erejű csapatokról van szó, amelyeknek a stílusa is hasonló.”

A szerda esti edzés idején Nagy és társai már valóban jobb hangulatban voltak, mint éppen egy nappal korábban, a Horvátország elleni meccs lefújása után vagy akár csak szerda reggel. Szathmári János kapusedző például a hivatalos edzésidő előtt, majd a tréning után is Iváncsik Gergővel gyakorolt – a szélső ezúttal a kapuban vitézkedett. Közben az egyik kapus, Tatai Péter a futball-labdát ívelgette Harsányi Gergellyel, majd a játékosoknak ismét lehetőségük volt „közérzetjavító” focival bemelegíteniük. Mocsai Lajos aztán természetesen szabályos edzést vezényelt, a csapat – a kapitány szavaival – azt gyakorolta, ami kedden a horvátok ellen a legkevésbé ment, vagyis a támadásokat, valamint a spanyolok nyitottabb védekezése elleni játékot.

A javuló hangulatot néhány pillanatra egy-egy sérülés gyanúja árnyékolta be: előbb a védő Schuch Timuzsin jobb válla, majd a horvátok ellen öt gólig jutó beálló, Szöllősi Szabolcs ujja fájdult meg. Főleg utóbbi tűnt baljósnak, a Csurgó játékosa a rossz mozdulat után azonnal feljajdult, és nem is tudta folytatni a gyakorlást. A csütörtök reggeli hírek szerint a fájdalma nem múlt el teljesen, de Szöllősi (és természetesen Schuch is) tudja vállalni a játékot a spanyolok ellen.

A csütörtöki ellenfél a horvátokhoz hasonlóan nagyon erős együttes: a „hispánoknak” házigazdaként ráadásul nem lehet más céljuk, mint 2005 után ismét elhódítani a világbajnoki címet. (A „hispánok” elnevezést a helyi sajtó a spanyolok harcos kedvű őseire gondolva adta a kézilabda-válogatottnak, miután a 2012-es nyári olimpián meglepetésre bronzéremig jutó női csapat is kapott már becenevet: „harcosnők”.) Valero Rivera spanyol szövetségi kapitány elismerően nyilatkozott a mieinkről, bár meglepetésként értékelte, hogy a korábbi meggyőző játék után a horvátok ellen „sem támadásban, sem védekezésben nem volt átütőerő” a magyar válogatottban.

„Egy megsebzett magyar csapattal találkozunk, amelynek azonban nagy játékosai vannak, nehéz mérkőzés vár ránk. Megpróbálunk hatékonyan támadni a hat nullás védekezésükkel szemben, és igyekszünk állni a különböző támadóvariációikat a két balkezes és egy jobbkezes játékosuk, valamint a remek átlövő Nagy László ellen” – nyilatkozta Rivera, aki egy évvel ezelőtt még abban reménykedhetett, hogy Nagy az ő keze alatt szerepel majd a világbajnokságon, most pedig már az őrzéséről kell gondoskodnia. – Egyszer már játszott ellenünk az olimpián, és akkor sikeresen megoldottuk a feladatot, nagy gólkülönbséggel nyertünk, és valahogy őt is meg tudtuk fogni.”

HOGY VÁRJA STERBIK ÁRPÁD A MAGYAROK ELLENI ÜTKÖZETET? MEGTUDHATJA A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBÓL!