A játékoskorában mindig is Joenak nevezett, most 55 éves Deckarm - aki oszlopos tagja volt az 1978-ban világbajnoki címet szerzett német válogatottnak, s a nemzeti együttesben 104 találkozón összesen 381 gólt dobott - 1979 március 30-án egy kupamérkőzés 22. percében ütközött a tatabányai Pánovics Lajossal, majd beütötte fejét a betonborítású pálya padlójába.
A magyar játékos vétlen volt, az eset pedig egyike a kézilabdában azóta is oly gyakran előforduló kemény összeütközéseknek. A németek akkori kedvence, a VfL Gummersbach volt játékosa súlyos koponyaalapi sérüléseket szenvedett, 131 napig feküdt kómában, azóta is tolószékhez kötött, s állandó ápolásra szorul.
Deckarmot egy saarbrückeni otthonban ápolják, az ápolás költségei évente legkevesebb 55 ezer eurót tesznek ki. Korábbi játékostársai - köztük Heiner Brand, a jelenlegi, ugyancsak volt világbajnoki együttes trénere - és barátai évekkel ezelőtt alapítványt hoztak létre az óriási akaraterővel szellemileg azóta szinte teljesen felépült, de rendkívül nehezen mozgó kézilabdázó támogatására. Az alapítvány kasszája azonban két évvel ezelőtt teljesen kiürült.
Akkor ismét a volt csapattárs, Heiner Brand sietett Deckarm segítségére, s válogatottjával jótékonysági mérkőzést vállalt az alapítványi kassza feltöltésére. A mérkőzésből 100 ezer euró folyt be, s ezen kívül Brand, továbbá Franz Beckenbauer további 25-25 ezer euróval járult hozzá az összeghez.
A pénz azonban ismét vészesen fogy, s egyre nehezebb fizetni a kezelés költségeit.
A volt társak és a jelenlegi barátok hétfőn ismét összefogást hirdettek. Kurt Kühlspies, aki 1978-ban ugyancsak Deckarmmal együtt lett világbajnok, egy Deckarm életéről, illetve az őt éltető csapatszellemről szóló könyv megjelenését jelentette be.
A tervek szerint ősszel kiadandó, a Német Sportsegély Alapítvány és a kézilabda szövetség által támogatott könyvből 1500 már előzetesen elkelt. Heiner Brand pedig kijelentette: „Joe-t soha nem hagyom magára!”
Deckarm 30 év elteltével is az egykori kiváló sportoló kitartásával folytatja, s minden nap újra kezdi harcát. Ugyanolyan keményen „edz” második életében is, mint kézilabdázó korában.