Csapatban Franciaország volt a legjobb, egyénileg Lazarov vitte a prímet

FRANCIAORSZÁG
Az olimpiai bajnok fél évvel a pekingi eseményt követően a világbajnokságot is megnyerte, ami véletlenül sem eget verő meglepetés. Franciaország megérdemelten lett a mostani világversenyen is a legjobb, hiszen amelyik válogatott annak saját pályáján múlja felül a vb egyik legjobb együttesével büszkélkedő Horvátországot, annak diadala aligha kérdőjelezhető meg.

Claude Onesta együttese hihetetlen motivációval lépett pályára, kulcsjátékosai és csereemberei egyaránt hozták magukat. Michaël Guigou 52, Luc Abalo 47, Nikola Karabatic 45, Jérome Fernandez 37 gólt szerzett. Guigou góljai (26) nagy részét, 24-et hetesből szerezte, ami hihetetlen magabiztosságot adott az együttesnek a döntőben is (7/7). A Karabatic-Fernandez-Daniel Narcisse belső trió szinte tarthatatlan volt támadásban, és előbbi kettő Didier Dinart-ral kiegészülve védekezésben is fantasztikusat alkotott. A vb egyik legnagyobb felfedezettje a 24 éves Cédric Sorhaindo volt, a párizsi beálló remekül helyettesítette a hiányzó Bertrand Gille-t.

Thierry Omeyert láttuk már ennél is jobban védeni, ám így is ő lett a torna legjobb kapusa, ami legalább annyira a csapat védekezésének érdeme, mint az övé. Érdekesség, hogy a második számú kapus, Daouda Karaboué jobb mutatóval (41 százalék) zárt, mint csapattársa (37 százalék).



HORVÁTORSZÁG
Egészen a vb utolsó tíz percéig Horvátország menetelt a világbajnoki cím felé. A tapasztalt játékosok – Ivano Balic, Igor Vori, Blazenko Lackovic, Petar Metlicic, Tonci Valcic – és a fiatalok (Domagoj Duvnjak, Ivan Cupic) remek egységet alkotva sorra nyerték a mérkőzéseket. Lino Cervar együttese a döntőt ugyan elvesztette, ám délnyugati szomszédunknál továbbra is sztár – a zágrábi közönség a finálét követően is éltette kedvenceit.

Ivan Cupic 66 góllal (24-et hetesből lőtt) második lett a góllövőlistán, joggal került be az All Star-csapatba, akárcsak Igor Vori, aki nem csupán helyet követelt magának a legjobb hetesben, de a vb legértékesebb játékosa (MVP) is lett. És aminek a horvátok legalább ennyire örülhetnek: játéka alapján az ifjú Duvnjak méltó örököse lehet Balicnak (még akár mellette játszva is).

LENGYELORSZÁG ÉS DÁNIA
A csoportkör után talán csak maguk a lengyel játékosok gondolták, hogy a németek és a macedónok elleni vereségüket követően bejutnak a legjobb négy közé. A középdöntőben egészen hihetetlen produkciót produkáltak, sorrendben a dánokat, a szerbeket és a norvégokat is legyőzte Bogdan Wenta legénysége, amely ugyan a házigazdától kikapott az elődöntőben, a dánokat másodszor is megleckéztette, így megszerezte a bronzérmet, ami újabb hatalmas siker a két évvel ezelőtti németországi ezüst után.

A heteseket is lövő Tomasz Tluczynski volt a piros-fehérek legeredményesebb játékosa, míg Karol Bielecki (35 gól) két évvel ezelőtt tán jobban szerepelt, ám a bronzmeccsen tíz gólt hintve a harmadik helyhez segítette csapatát.

Dánia a végjátékban nem tudta megismételni a norvégiai Európa-bajnokságon mutatott teljesítményét, de a Lars Christiansen (49 gól), Mikkel Hansen (40), Michael Knudsen (31) és Kasper Hvidt vezette társaság büszke lehet a 4. helyre.

A LEGJOBBAK A SZÁMOK ALAPJÁN
Bár csak a 11. lett válogatottjával, Kiril Lazarov teljesítménye mégis csak a legmagasabb jelzőkkel illethető. Macedóniában már azt is hatalmas sikerként könyvelték el, hogy a csapat kijutott Horvátországba, ám továbbjutva a csoportkörből még az előzetes várakozásokat is túlszárnyalta. A magyarországi időkre még mindig szívesen emlékező Kiro pedig – annak ellenére, hogy rá minden ellenfél külön készült – lenyűgöző produkcióval járult hozzá a csapatjátékhoz. 92 góljával Lazarov megdöntötte a vb-k történetének gólrekordját, és az asszisztlistán is holtversenyben a legjobb lett.

Ivan Cupicról fentebb már említettük, hogy Lazarov mögött a második legjobb gólvágó volt, míg a harmadik a brazil Felipe Borges Ribeiro lett 61 góllal. A legjobb magyar, Nagy László 41 góljával a 23. helyen végzett.



Lazarov mellett a legtöbb gólpasszt a tunéziai Hajkel Mgannem adta, aki csapatával a 17. helyen zárt. Nikola Karabatic passzokban is jeleskedett, harmadik lett a listán.



A „gólok plusz passzok” listáján értelemszerűen szintén Kiril Lazarov (131 pont, 92 gól + 39 gólpassz) végzett az élen, a második Kristian Kjelling lett (88 pont, 54+34), a harmadik pedig Karabatic (81, 45+36). Jól szerepelt a szerbek óriása, Momir Ilics is, aki negyediknek futott be (73, 52+21).

A mezőny egyre kiegyenlítettebbé válása annak is köszönhető, hogy ha támadásban az igazán nagy klasszisok is a legeredményesebbek, védekezni a kisebb neveket felvonultató csapatok is megtanultak. Ezt bizonyítja, hogy a különböző védekezési statisztikában a kiscsapatok legjobbjai is odakerülhettek a listák élmezőnyébe. Labdalopásban Luc Abalo mögött az argentin Pablo Portela, a kubai Frankis Carol Marzo és a brazil Ribeiro bizonyult a legjobbnak. Nagy László is kiemelkedő volt, a vb-n nagyszerűen játszó átlövő meccsenként átlag háromszor blokkolt, messze felülmúlva az őket követőket.





A kapusok közül Per Sansdström védett a legjobb hatékonysággal, a svéd hálóőr hat mérkőzésen 44 %-kal védett. Fazekas Nándor holtversenyben a második lett, a francia Karaboue-val és Richard Stochllal holtversenyben, közülük Fazekas és Stochl teljesítménye annyival mindenképp elismerésre méltóbb, hogy jóval több lövés ment a kapujukra. A legjobb kapusnak választott Omeyer 37 %-kal (91/244) a 9. helyen végzett a listán.



Végezetül leírjuk, hogy a kisbüntetések összesítését az orosz Alekszandr Csernoivanov „nyerte meg” 13 kisbüntetéssel (2 piros) és 4 sárga lappal, nem meglepő módon a német Oliver Roggisch és a svéd Tobias Karlsson előtt. A védekezés tisztaságában sokat javuló magyar csapatból ezen a listán Gál Gyula volt a „legjobb” 7 kisbüntetéssel és 9 sárgával.

ALL STAR-CSAPAT
A világbajnokság All Star-csapatába három francia és három horvát játékost jelöltek a lengyel Marcin Lijewski mellett. Karabatic, Vori és Cupic helye megkérdőjelezhetetlen a legjobbak között. Omeyer kiválasztása – mint fentebb már említettük – is érthető, akárcsak a döntőben nyújtott teljesítménye alapján Guigou-é. A legnagyobb meglepetés Blazenko Lackovic beválasztása, akinél a horvát együttesben is voltak jobbak (még magát Lackovicot is meglepte a döntés, az All Star-tagok szólításakor először nem vette észre, hogy őt hívják…), és Lijewski beválogatása is megkérdőjelezhető…