A Franciaországban zajló női kézilabda-világbajnokságon a Németh András szövetségi kapitány által irányított magyar válogatott a negyeddöntőben egygólos vereséget szenvedett a címvédő orosz csapattól, így a mienk csupán az 5-8. helyért játszhatnak a folytatásban. Az ezúttal rendkívül fegyelmezett magyar csapat a vb-n egyik legjobb teljesítményét nyújtotta, de hiába volt nálunk kétszer is a jelentősnek hitt előny, nem tudtuk jól beosztani. Az oroszok erős embereivel nem tudtuk felvenni a harcot hatvan percen keresztül, ráadásul gyors lerohanásaikkal és támadás befejezéseikkel alaposan megleptek bennünket.
Meggyesi Bálint
Éremért utaztunk, de csak az 5-8. helyért folytathatjuk
Meggyesi Bálint
Éremért utaztunk, de csak az 5-8. helyért folytathatjuk
Az ezúttal rendkívül fegyelmezett magyar csapat a vb-n egyik legjobb teljesítményét nyújtotta, de hiába volt nálunk kétszer is a jelentősnek hitt előny, nem tudtuk jól beosztani. Az oroszok erős embereivel nem tudtuk felvenni a harcot hatvan percen keresztül, ráadásul gyors lerohanásaikkal és támadás befejezéseikkel alaposan megleptek bennünket.
A fizikai felépítésre jóval a magyarok előtt járó oroszok egy kiharcolt hetessel szereztek vezetést a találkozón és a folytatásban is inkább a rájuk jellemző erőkézilabdára építettek, mintsem a látványos, gyors, sokpasszos, keresztmozgásos játékra.
Ezzel szemben a magyar csapat már az első percekben rendkívül koncentráltan és motiváltan vetette bele magát a küzdelembe: támadásban kreatívak voltunk, különösen középső emberink, Görbicz Anita, Tóth Tímea és Szamoránszky Piroska jeleskedett, így mindig egyenlíteni tudtunk.
Az oroszok viszont rendre visszavették a vezetést, mert Pálinger Katalin jó darabig adós maradt a bravúrokkal, és a falunk sem volt elég hatékony az erővel őket legyűrő oroszokkal szemben.
A tizedik percig kellett várni a találkozó első fordulatára. Pálinger akkor már védeni is tudott, míg középről a jobbszélre helyeztük támadásaink hangsúlyát, Kovacsicz Mónika pedig sorozatban ellenállhatatlanul tört be.
Ez annyira feldobta a csapatot, hogy hatgólos előnyre tettünk szert (17-11). Ezt azonban érthetetlen törés követte: a következő nem túl hosszú periódust 7-0-ra nyerte az orosz csapat, amely támadásbeli hibáinkat kihasználva gyors lerohanások után volt eredményes.
Átvette a vezetést az ellenfél, Németh András kikérte az idejét, amely valamelyest rendet tett a fejekben. A félidőre vissza is tudtuk venni a vezetést és el tudtunk húzni két góllal.
A második felvonásban nem sokat változott a játék képe, csupán annyiban, hogy az első félidei rohanás azért nyomot hagyott mindkét gárdában, úgy a lendületet, mint a lövő kedvet és a hatékonyságot tekintve.
Pedig kezünkben volt a mérkőzés, hiába kapaszkodott az orosz csapat, biztos kézzel tartottuk távol őket magunktól, mégha az első félidőben összejött jelentős előny ezúttal álom maradt.
Pálinger teljesítménye feljavult, igaz a kipattanókról gyakorta lemaradtunk, míg támadásban megint technikai hibák sorát vétettük: az utolsó nyolc percben mindössze egyszer tudtunk eredményesek lenni. Ennek köszönhetően ellenfelünk visszavehette a vezetést és a hajrának már orosz előnnyel futott neki a két válogatott.
Az idő szorításában pedig csak megközelíteni tudtuk riválisunkat, bár adott volt az egyenlítés és így minden valószínűség szerint a hosszabbítás lehetősége, a találkozó végére érkező, rendkívül bizonytalanul és idegesen mozgó Mehlmann Ibolya kapu közepébe tartó lövését védte Szidorova.
Az orosz csapat a francia-román mérkőzés győztesével játszhat az elődöntőben, míg mi a vesztessel találkozunk az 5-8. helyért.
