A találkozó végén biztosította be győzelmét a győri alakulat

A két csapat egymás elleni mérlege jelentős győri fölényről árulkodik, ám a székesfehérváriak a közelmúltban jó néhány kellemetlenséget okoztak az ETO számára. Gondolunk a 2005. évi EHF-kupa döntőjére, amikor is az első mérkőzésen Győrött szerzett hatgólos előny után a visszavágón 28–19-es Cornexi-győzelem született, s ezzel az ő birtokába került a kupa.

Az elmúlt bajnokság alapszakaszában (24–23), majd a rájátszásban is (31–26) legyőzték a fehérváriak a győrieket, és akkor ez a két vereség az ETO számára tulajdonképpen harmadik bajnokságának elvesztését eredményezte.

Tisztában voltak ezzel az Audisok is, öt perc leforgása alatt 4–0-ra vezettek úgy, hogy közben Pálinger is bemutatott néhány bravúrt. Negyed óra elteltével (12–4) alábbhagyott a győri lendület, hullámzóvá vált a játék. Mindkét edző kapust cserélt, és ez a vendégeknek kedvezett, s ehhez persze hozzájárult az is, hogy a győriek két kulcsjátékosa (Görbicz Anita és Aurélia Bradeanu) halványabban teljesített.

A vendégek keményebben, agresszívabban védekeztek, így nem csoda, hogy ott lihegtek a Győr nyakán és hogy az egyenlítés nem sikerült, abban része volt annak is, hogy Tomori lövései bejöttek, s mellette Mraviková is igen eredményesen játszott. A hajrára az edzők visszacserélték kapusaikat és ez most ezúttal a győriek javát szolgálta. Agresszívebbé vált a győri védekezés, és jónéhány gyors támadást sikerült vezetni, amelynek következménye lett, hogy a hajrára a közönség már tízig számolt. Végeredményben magabiztos, fölényes győzelmet aratott a győri csapat, de játékában még bőven akadnak javítanivalók.