A mérkőzés elején a beteg Rosta Istvánt nélkülöző Tatabánya mégis görcsösen játszott, és ennek az is oka lehetett, hogy a Carbonex kispadján rutintalan játékosok vártak bevetésre. A franciák Bastien Lamon irányításával meggyőzően és olykor látványosan játszottak, így a Tatabánya az első félidőben csak rohant ellenfele után. A franciák mégsem tudtak elhúzni, mert mumusuk, a parádésan védő Szathmári János számos lövésüket hárította. A második félidőben még vezettek a franciák, de a tatabányaiak szélsőik révén tíz perc alatt egyenlítettek, sőt Törő Szabolcs hétmétereseivel átvették a vezetést.
A 49. percben már négygólos volt a hazaiak előnye, ám igazából senki sem reménykedhetett abban, hogy a Carbonex behozza hátrányát. A Tatabánya végül mondhatni, magabiztosan győzött, ám a csapat és az edző elkeseredett volt, főleg azért, mert ez a hajó már Dunkerque partjainál elúszott.
A legendás hírű magyar csapatban kiemelkedő teljesítményt nyújtott az olimpiai negyedik helyezett Szathmári, valamint a roppant tehetséges Iváncsik Tamás és Törő. Serfel öt, Szögi és Kiss három-három látványos góllal járult hozzá a sikerhez. A vendégek közül főleg Ben Azizát tartották nehezen a tatabányaiak.
Hitt-e a csodában?Füzesi Ferenc, a Tatabánya edzője: - Az első félidő némileg visszafogott játéka után egyre bizonyosabbá vált, hogy a mérkőzést megnyerhetjük, de a továbbjutást nem sikerül kivívnunk. A második félidőben jól játszott csapatunk, de ez "csak" a győzelemre volt elég. A Dunkerque dicséretet érdemel a továbbjutásért.
Egészen biztos volt, a továbbjutásban?Denis Tristant, a Dunkerque mestere: - Ma a Tatabánya jobban játszott. Nem tehetett bennünket kényelmessé, hogy előnyünk már-már behozhatatlannak tűnt.