Tour de Hongrie: továbbra is jöjjenek ide a világ legjobb sprinterei!

 

– Ha röviden kellene összegeznie az elmúlt néhány napot, hogyan értékelne?
– Szavakat is nehéz találni az elmúlt hetekre, beleértve a Giro d'Italiát, mert abban is volt némi részünk – válaszolta lapunknak Eisenkrammer Károly, a vasárnap befejeződött Tour de Hongrie főszervezője. – Minden várakozást felülmúlt, fantasztikusan sikerült ez az időszak. Szervezőként nagyon elfáradtunk, de életünk legjobb és leghatékonyabb hetein vagyunk túl. Nagyon örülök annak, hogy amit három évvel ezelőtt elterveztünk, vagyis hogy a Giro és a Tour de Hongrie így, egyben megvalósuljon, az valóban összejött. Minden várakozásunk bejött, sőt, meg is szorozhatjuk tízzel.

– Milyenek voltak az első visszhangok a világ legjobb csapataitól?
– Verseny közben is kommunikáltunk már, igyekeztünk mindenben a segítségükre lenni, megoldani a problémáikat. Ennek egyik fele, amit a nézők látnak, a verseny a rajttól a célig, az útvonal biztosítása, ebből, és a szurkolók által teremtett hangulatból, ami a versenyzőkre is visszahat, mindannyian jelesre vizsgáztunk, beleértve a rendőrséget és a közútkezelő alkalmazottait is, akik igyekeztek rendbe hozni, ami annyira nem volt rendben. Ami nem látszik, az a háttér, az infrastruktúra mozgatása éjszaka, hogy rendben legyen a csapatok kiszolgálása a szállodákban, a kamionokban, a buszokban. A rendkívül fontos háttérmunka minden téren megfelelt az elvárásoknak, mivel vendégszerető ország a miénk, arra is gondoltunk, hogy ne a vendégnek kelljen kitalálnia, melyik pékségben jut hozzá a bagetthez, amire szüksége volt.

– A győztes Eddie Dunbart az esélyesek közé sorolta előzetesen?
– Borzasztóan nehéz kérdés, mert a verseny beharangozásakor elsősorban a sprinterekre koncentráltunk, azt nem tudtuk előre felmérni, hogy melyik csapat melyik versenyzője a legfelkészültebb a Kékestetőn. Dunbar az esélyesek között volt, de húsz embert is felsorolhattunk volna – én biztos nem mertem volna fogadni a végső győztesre, és nem is találtam volna el. Az utolsó szakaszon eleve meglepő volt, hogy heten-nyolcan is az élcsoportban maradtak a Mátraháza utáni emelkedőn, és aki az etap első helyezettjére tippelt kétszáz méterrel a cél előtt, az is veszített volna…

– Ha már sprinterek: élvezte Fabio Jakobsen, és a neki két éve súlyos sérülést okozó Dylan Groenewegen pikáns csatáját?
– Ennek örültünk a legjobban, ez vitte a versenyünk és az országunk hírét a világban. Elia Viviani szereplése kis csalódást okozott, de az Ineost kárpótolta, hogy az összetettet az egyik embere nyerte meg, igaz, ehhez az is kellett, hogy Antonio Tiberi nagy hátrányt szedjen össze az egyik korábbi szakaszon. Ahogy fogalmazott, a pikáns csata ugyanakkor mindent vitt, hatalmasat mentünk a külföldi, különösen a belga és a holland sajtóban, olyannyira, hogy rengeteg portálon még a Girót is megelőztük ezzel a két éve várt ütközettel.

– Meg volt elégedve a magyar versenyzők szereplésével?
– Titkon jobbra számítottam, a szívem szerint a hegyen tízbe vártam Dina Marcit, aki így sem ment rosszul, mindent megtett, de nem volt a legjobb formájában a múlt héten. A mezőny persze rendkívül erős volt, a három évvel ezelőtti győztes hetedik lett összetettben. A világ legerősebb hegyimenői a Girón vannak, de sokan nálunk akarták megmutatni, hogy számolni kell velük. A sprinteken Karl Ádám stabilan hozta magát a tizedik hely környékére, a záró napon pedig kiemelkedően teljesített a szökésével, még Mátraházára is felment az élcsoporttal, megmutatta, mire képes, és talán jövőre magasabb szintű csapatba szerződhet.

– Segítette a Tour de Hongrie iránti érdeklődést, hogy időben ennyire közel volt a Giro d'Italia magyarországi rajtjához?
– Részben igen, részben nem. De a hátrány elenyésző ahhoz képest, amennyit a kerékpársportunk nyert a Giróval, aminek a médiafelületek és a szurkolók óriási reklámot biztosítottak, egyébként nagyon helyesen. Emiatt sokan kissé kifáradtak a Tour de Hongrie hetére, de így is hihetetlen, ahogy Magyarországot nyugatról keletre, majd északra körbejárták szinte ugyanazok az elitcsapatok, ráadásul az M4 Sport és az Eurosport folyamatos közvetítése mellett – ennek biztosan meglesz a pozitív hatása.

– Mi volt a legszebb pillanata ennek az öt szakasznak?
– Jakobsen második győzelme. Nem vagyok versenybíró, talán elmondhatom, kifejezetten szurkoltam neki, és kicsit szomorkodtam, amikor Groenewegen nagyon megverte Barcikán. Meghatódtam Jakobsen nyíregyházi sikerekor, személyesen is kedvelem őt, nagyon tisztelem azért, amin átment, és ahogyan visszatért a sérüléséből. Fabio jelenléte és szereplése jelentős mértékben emelte a Tour de Hongrie értékét.

– A mezőny biztosan most volt a legerősebb. Ezen felül is érzi azt, hogy folyamatosan nő a Magyar körverseny reputációja?
– Persze, vannak mérőszámok is, a Pro Cycling Stats nevű portálnál igyekeznek mindent számszerűsíteni attól függően, milyen versenyzők vesznek részt valahol, és ők milyen eredményeket érnek el. Negyven-ötvenszázalékos fejlődést mutattunk ezen a téren, ami nagyon látványos, már csak a Pro Series- és a World Tour-versenyek vannak előttünk.

– Milyen téren lehetne még előrelépni a versenyszervezést és az infrastrukturális hátteret is beleértve?
– Azt hiszem, megérkeztünk. A legjobb hegyi specialisták sohasem utaznak majd Magyarországra, ezt a szintet nem is próbáljuk megütni, viszont amiben jók vagyunk, azt szeretnénk megőrizni, vagyis hogy a világ legjobb sprinterei idejöjjenek. Nem mindegy, hogy hárman vagy öten érkeznek, de a mostani kategóriánkat megtartanánk – és az első napon még így is megverte a klasszisokat egy fiatal jumbós, Olav Kooij. Ettől függetlenül nálunk is születnek világsztárok, a kétszeres Tour de France-győztes Tadej Pogacar 2017-ben harmadik lett a Tour de Hongrie-n. Abba fektetnénk még energiát, hogy sikeresebben mutassuk be a magyar szurkolóknak, amit csinálunk, és százezres nagyságrendben tudják meg, milyen sztár érkezik hozzánk, kinek lehet szurkolni, vagyis ki kell építenünk a tudásbázist. Ezen a téren gyerekcipőben járunk, de a Giro hatalmas lökést adott általában is a magyar kerékpársport iránt érdeklődőknek.