A magyar bringásokat nevelő Ivan Basso arcáról letörölhetetlen a mosoly

– Kezdjük a legfontosabbal: hogy megy az áfonyafarmja?
– Nagyszerűen! Kiváló idényünk volt, szép a termés, csak a végére értünk, hiszen augusztusig tart a főszezon.

– Ezért is ért rá eljönni a Magyar körversenyre?
– A Tour de Hongrie a legfontosabb eseményünk, ugyanakkor több oka is van a látogatásomnak. Marketingtartalmat forgatunk a Kométának, illetve dolgozunk tovább, ennek keretében Dina Márton és Fetter Erik meghosszabbítja a szerződését. Emellett persze figyeljük a többi versenyzőt is, az újak felkutatása sosem áll le.

– Lesz alkalma élvezni is a versenyt?
– Természetesen – bár közben az U23-as Giróra is figyelünk, hiszen a csapatunk másik fele ott versenyez, ezért sem hozhattuk el az egész társaságot.

– Miként jellemezné a Kométa feltörését?
– Leginkább kemény munkaként – a most következő lépés a prokontinentális szintre lépés.

– Mi a fő a különbség a harmad- és a másodosztály között?
– Eurómilliók, azaz három-négyszeres költségvetés.

– És ha már a world tour szintjéről beszélnénk?
– Az tizenkétszeres összeg.

– A fő cél ez volna?
– Nem szaladt kicsit előre?! Ha az általános iskolát kezded, felesleges arról elmélkedni, mi lesz az egyetemen. Persze, szeretnénk eljutni a csúcsra, de befektettünk a fiatal versenyzőinkbe, három évig kontinentális szinten versenyeztünk, most feljebb lépünk, és szerzünk újabb tapasztalatokat.

– Nagyon csalódott volt, hogy elmaradt a Magyarországra tervezett nagy rajt, ráadásul május helyett októberben és csak Olaszországon belül kerül sor a Giro d'Italiára?
– Persze, ám nagyobb gondunk is van: a világjárvány, úgyhogy mielőtt keseregnénk, mi történik a sportban, gondoljunk az egészségre! Tudom, a Giro magyar szervezői mennyire lelkesek, és azon dolgoznak, hogy csak egy évet csússzon a magyarországi rajt.

– Mekkora gondot jelent, hogy két és fél hónapba zsúfolták a Francia, az Olasz és a Spanyol körversenyt?
– Erre ugyanezt tudom csak felelni, hogy az egészség a legfontosabb – aztán viszont számításba kell venni, miért alakul így a versenynaptár? Katasztrofális helyzetben kell megoldást találni, hiszen együtt kell élnünk a vírussal, ugyanakkor a versenyzők versenyezni akarnak, a kerékpározásnak pedig túl kell élnie: a Tour de France megtartása létfontosságú a sportágnak, a Giro d'Italia pedig Olaszországnak. Idén sajnos jobbára a drukkerek nélkül kell terveznünk, talán jövőre már visszatérhetnek.

– Támogatókat is nehezebb lehet találni a járvány közepén.
– Hát, ha otthon ücsörögsz, senki sem fogja odahozni neked a pénzt... Én például Giacomo Pedranzinivel, a Kométa tulajdonosával mindennap hajnali ötkor telefonálok, mert ő hattól dolgozik és csak este kilenckor fejezi be... Ugyanakkor a kerékpár-szponzoráció nem jótékonykodás. Egy szponzor részvétele nem annyi, hogy leteszi a küszöbre a pénzeszsákot: részt vesz a csapat életében, hozza a filozófiáját, az energiáját, a tudását, cserébe viszont elvárja, hogy a csapat ugyanazokat értékeket vallja, továbbá minél több és jobb terméket állítson elő. Ez nemcsak az eredményeket és a kerékpárosok kinevelését takarja, hanem az egészséges életmód promótálását, a támogató vállalattal összekapcsolását is. Ha például bemész a közértbe és látod a Kométa-termékeket, biztos lehetsz a jó minőségben, amihez mi hozzákapcsolhatjuk a sportsikereinket, és együtt rávehetjük a civileket, üljenek a nyeregbe és éljenek egészségesebben!

– Azt már tudjuk, hogy hajnali ötkor kezdődik, de miként fest egy átlagos munkanapja?
– Ez attól függ. Ha valaki szereti a hivatali munkarendet, annak ez nem való, mert olykor huszonnégy órát kell dolgozni. Én mindenesetre élvezem.

– Nehéz volt átállnia?
– Igen is, meg nem is. Manapság például sosem vagyok fáradt, ezt versenyzőként ritkán mondhattam el... Nincsenek sem titulusaim, sem névjegykártyám, sem számítógépem – jó, telefonom azért van. Ám nem ez a lényeg, hanem a szenvedély – a gond az, hogy nem közelíthetsz a vezetéshez úgy, mint a versenyzéshez, amikor csak az a dolgod, most sokkal szerteágazóbb. Szerencsés vagyok, hogy tizennyolc éven át a legnagyobb csapatokban tekerhettem, igyekeztem mindenhonnan a legjobb tapasztalatokat magammal hozni, viszont ha a világ legjobb istállóját szeretnéd felépíteni, nem lehet összemásolni, kellenek a saját újítások is.

– Kitől tanulta a legtöbbet?
– Mindenhol tanultam, még a rossz élményekből is. A legfontosabb, hogy sosem szabad félni. Ha bárki látja rajtad, hogy félsz, akkor véged. Persze attól még, hogy esetleg megtanulod leplezni, félhetsz, csak olyanokkal kell körbevenned magad, akik tudnak segíteni.

– Hiányol bármit a pályájából?
– Nemigen. Persze, jó lett volna egyszer nyerni a Touron vagy harmadszor a Girón, ám értékelni kell, amit sikerült elérni.

– Négy év telt el a két Giro-sikere között, nagyon mások voltak?
– Érzésre igen, de azt nehéz leírni. Más korokban szereztem őket, máshol tartottam az életemben... Nyilvánvalóan szép emlék mindkettő.

– Mitől olyan különlegesek a háromhetesek?
– Egy olasznak a Giro a világ legnagyobb versenye. Ám közben a Tour is az, az álmok álma, ami nekem nem jött össze, pedig közel jártam, kétszer is dobogósként végeztem. Viszont odahaza a Giro idején minden rózsaszín – nem tudom, Magyarországon ezt átérzik-e.

– Egyelőre aligha.
– Talán majd jövőre!

– Mi kell egy háromhetes megnyeréséhez: tehetség, munka, szerencse, a három együtt?
– Mentálisan kell nagyon erősnek lenni. Alapszükséglet, hogy a lábaid rendben legyenek, de amikor a láb elfárad, akkor kell az elme, illetve a szív, hogy ne mondj le az álmodról.

– Amikor egy kegyetlen hegyi szakaszra félholtan esik be az ember, másnap reggel mi viszi rá, hogy nekilásson a másik kegyetlen hegyi szakasznak?
– Segítenek a versenytársak: ha balra nézel, ő sincs jobb állapotban, ha jobbra nézel, hát ő sem – egy csónakban evezünk... Mindenkinek vannak bajai, mindenkinek sajog a lába, és mindenki ugyanazon az útvonalon közlekedik. Ezek után már csak bízni kell az elvégzett felkészülésben, hogy igenis túl fogod élni.

– Mit szól az erőviszonyok átrendeződéséhez, hogy Chris Froome eligazol az Ineostól és Geraint Thomas sincs ott a Touron?
– Három kapitánnyal nehéz... Froome már aláírt az Israel Start Up Nationhöz, ám tutira veszem, hogy igazolnak mellé segédeket is. A döntés, amelyet az Ineos vezetője, Dave Brailsford meghozott, hogy Egan Bernalra építette a keretet, nehéznek tűnik ugyan, viszont annál logikusabb: korábban is láttuk, amikor Bradley Wiggins kezdett elindulni a lejtőn, előretolták Froome-ot, aztán jött Thomas, most ott van Bernal és Richard Carapaz.

– Mégsem lehet egyszerű odaállni egy bajnok elé, hogy: „Öreg, túl vagy a csúcson, leselejtezünk!”
– A bajnokok ezt tudják maguktól is.

– És miként vélekedik az új hullámról, a saját magyar tehetségeiről?
– Legalább öt-hat srácunk van, akik profik lehetnek a legmagasabb szinten is. Ezért is fontos a Tour de Hongrie, illetve a Giro-projekt, hogy láthassák és megmérhessék magukat a legjobbakkal. Kár, hogy elmaradt az idei Nagy rajt, mert ezzel nemcsak látványosságot veszítettünk, hanem azt a lehetőséget is, hogy a magyar kisgyerekek élőben, közelről láthassák a legnagyobbakat, és kedvet kapjanak ahhoz, hogy maguk is biciklire üljenek.

– Már versenyzőkorában is alapos elemzőnek tartották, ilyen ma is?
– Arra sajnos nincs időm, hogy saját magam elemezzek mindenkit, de az embereim megteszik. Persze azt bárki megmondja: a magyarok közül Peák Barnabás, Dina Márton és Fetter Erik is készen áll az ugrásra.

– Sokat beszélget a sportolóival?
– Igen.

– Mint főnök vagy mint kolléga?
– Nincs szükségem rá, hogy érzékeltessem, ki kinek a felettese, tudják jól, ki vagyok. Inkább tanácsokat adok, csak figyelnem kell, kihez hogyan szólok, mert van, akinek apafigura kell, van, akinek inkább barát...

– Olyan kedélyesen mesél, mint aki jól érzi magát a bőrében.
– Ez mindig is így volt!

– Megküzdött a hererákkal...
– Így van: ha ezen túlestél negyvenéves korodra, boldognak kell lenned mindennap! Az egészség a legtöbb, amit birtokolhatunk, és vigyáznunk kell rá.

– A betegsége óta gondolkodik így?
– Nem, mindig figyeltem magamra: csak úgy tudsz gyorsan biciklizni, ha rendben vagy. És ma sem tehetném meg, hogy öt sör után pocakosan odaállok a versenyzőim elé papolni...

– Tekerjünk előre jövőre: mi lenne az álma, hogy a Giro magyarországi rajtjánál, mondjuk szabadkártyával, felsorakozik a Kométa is?
– Ilyesmire tucatnyi csapat pályázik, szóval, nem beszélni kell róla, hanem dolgozni. Itt a vírus, változik a piac, hátravan a téli felkészülés, és akármi közbejöhet. Ám ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy ha mostantól jövő tavaszig melózunk, és annak a jutalma, hogy Budapesten lehetünk a Nagy rajtnál, akkor nyilván elfogadom!