Nem minden az, aminek elsőre látszik – sztárportré Emil Nielsenről

Emil Nielsent az édesanyja egyedül nevelte fel a dániai Aarhusban, az általános iskolában focizott és kosárlabdázott, s tízévesen kezdett el kézilabdázni a város klubjában. Tizenhét esztendősen tagja lett a felnőttkeretnek, amelyben akkor kapott először lehetőséget, amikor a nála 25 évvel idősebb Jan Nielsen megsérült, a fiatal tehetség aztán hamar át is vette az első számú kapus szerepét. Jóval idősebb, „Hordónak” becézett kollégája azonban egyáltalán nem vette zokon, szárnyai alá vette fiatal csapattársát, és posztriválisából a mentora lett.

A tinédzser kvalitásait nem lehetett megkérdőjelezni, miután a dán élvonal 2015–2016-os idényében 38 százalékkal védett, aminél jobb teljesítményt senki sem nyújtott a ligában, az akkori dán szövetségi kapitány, Ulrik Wilbek generációja legnagyobb kapustehetségének nevezete a 19 éves srácot.

Azonban amikor úgy látszott, minden adva van ahhoz, hogy Nielsen csillaga felfelé íveljen, váratlanul beütött a krach: 2016 nyarán agyhártyagyulladást diagnosztizáltak nála. Hónapokig nem edzhetett, sőt, még az is felvetődött, hogy be kell fejeznie a sportolást. Ám ez tette őt igazán elszánttá, és a története szerencsére teljesen másképp alakult, ugyanis felfigyelt rá a bajnoki rivális Skjern, és 2017-ben annak ellenére szerződtette, hogy az első idénye elején még nem is tudott pályára lépni.

„Miközben betegen feküdtem otthon, a dán férfi kézilabda-válogatott éppen megnyerte története első olimpiai aranyérmét Rióban. Hatalmas motivációt jelentett, hogy visszatérjek, és legközelebb én is ott állhassak, nyakamban az aranyéremmel az olimpiai dobogó tetején” – emlékezett vissza a nehéz időszakra Nielsen az életéről készült dokumentumfilmben.

Erőfeszítéseit siker koronázta, már a Skjern játékosaként 2018-ban behívták a dán válogatottba. Ugyanakkor döcögősen indult a sikertörténet, mert hiába nyerte meg egy év híján két évtized után a dán bajnokságot a klubjával, a következő évben a szövetségi kapitány, Nikolaj Jacobsen kerek perec kijelentette: a túlsúlyos fiú nem felel meg az általa felállított szakmai követelményeknek, szerinte nem veszi elég komolyan a sportolást, teljesítménye nem nevezhető stabilnak, és nem követi szigorúan az általa kiírt edzésprogramot. Ezt Jacobsen egyrészt megtehette, hiszen a dán kapuban akkor a világ legjobbjának tartott kettős, Niklas Landin és Kevin Möller volt bevethető, s nekik aztán tényleg kiegyensúlyozott volt a teljesítményük, másrészt Nielsennek is jó lecke volt a visszautasítás, hogy az álmai valóra váltásához még több áldozatot kell hoznia.

De nem mindenki látta úgy, mint a nemzeti együttes kapitánya – 2019-ben a francia Nantes egymillió dán koronát fizetett érte, és hároméves szerződést kötött vele, amit Nielsen azzal hálált meg, hogy utolsó évében megnyerte a csapattal a ligakupát, és egyértelműen felzárkózott a világ élvonalához. Már Jacobsen sem keresett kifogást, noha a kapus semmivel sem tűnt soványabbnak, mint két évvel korábban, a 2021-es egyiptomi világbajnokságra magával vitte, egy meccsen lehetőséget is adott neki, s Nielsen is aranyéremmel térhetett haza.

Egyre jobban kiteljesedett Nielsen igazi erőssége: elsőre előnytelennek tűnő testalkata ide vagy oda, káprázatos reflexei és érzéke van ahhoz, hogy éppen oda tegye a kezét vagy a lábát, ahová a labda menni fog, márpedig egy kapus esetében ennél a képességnél semmi sem fontosabb.

Bár addigra már mindenki tisztában volt vele, hogy Emil Nielsen sokra viszi, az áttörést 2022 hozta meg neki, amikor Barcelonába, a világ legjobb kézilabdacsapatába igazolt egy másik világklasszis, Gonzalo Pérez de Vargas mellé. Első idénye parádésan sikerült, rögtön triplázott a csapattal, megnyerte a spanyol bajnokságot, a Király-kupát és a Ligakupát, a Bajnokok Ligájában pedig harmadik lett, miután az elődöntőben hetesekkel kikaptak a későbbi bajnok német Magdeburgtól, a bronzmeccsen pedig simán legyőzték a PSG-t.

De miközben klubszinten beindult a karrierje, a válogatottnál nem alakultak ilyen jól a dolgai, a szigorú szövetségi kapitány ugyanis kihagyta a 2022-es Európa-bajnoki és a 2023-as világbajnoki keretből is, ezzel a játékos lecsúszott két éremről, Budapesten a bronzról, Stockholmban újabb aranyról. Aztán jött 2024, s Emil Nielsen berobbant az elitbe. A németországi Eb döntőjében a dánok ugyan hosszabbításban vereséget szenvedtek a franciáktól, de a finálé legjobb játékosának őt választották meg, a kapusok közül a legjobb teljesítményt produkálta a tornán: mind a kilenc meccsen pályára lépett, és 39 százalékos védési mutatóval zárt!

Pályafutása két legnagyobb sikere között két hónap telt el. Nyáron előbb az európai klubkézilabda trónjára ült fel, miután ellenfélként honfitársa, a legendás Mikkel Hansen utolsó klubmeccsén, a 2024-es Bajnokok Ligája-döntőben a katalánokkal 31–30-ra legyőzte az Aalborgot, majd következett a párizsi olimpia, amelyen valóra vált az álma, és amelyen segített Hansennek olimpiai arannyal lezárnia elképesztő pályafutását, aki ezúttal már a csapattársa volt. A házigazda franciákon is revansot vettek az elvesztett Eb-döntőért, 37–29-re lemosták őket az első csoportmeccsen, két héttel később pedig a dán együttes százszázalékos teljesítménnyel lett olimpiai bajnok. Emil Nielsen a dobogó tetejére állt, amiről nyolc évvel korábban, súlyos betegen, az ágyában fekve csak álmodozott. Bár elsőre mindez tündérmesének tűnik, valójában nem volt könnyű neki a torna.

„A Franciaország elleni nyitó meccs másnapjának reggelén a sportigazgató azzal ébresztett fel, hogy édesanyám próbált elérni, hívjam vissza – mondta Nielsen. – Így is tettem, ő pedig elmondta, hogy apám váratlanul meghalt. Ezután minden győztes meccs után szomorúságot éreztem, és a nagy rohanásban nem is tudtam feldolgozni a történteket. Azon dilemmáztam, maradjak-e vagy hazamenjek? Hol ezt, hol azt akartam. A családom azonban mögöttem állt és támogatott abban, hogy maradjak, de így is nagyon nehéz volt ezt a két hetet átvészelni. Nem voltunk szoros kapcsolatban, de attól még az apám volt.”

A németek elleni tükörsima finálé után elmondta a történetét a dán tévé kamerái előtt, de a felvétel után visszafordult az újságírókhoz, és megkérte őket, hogy mégse adják le az interjút, mert még nem áll készen rá, hogy a nyilvánosság is tudomást szerezzen róla, mi történt vele. Csak két hét múlva érzett elég erőt ahhoz, hogy a kamerák előtt újra elmondjon mindent.

„Minden fokozatot végigjártam az érzelmi skálán, egyszerre voltam boldog, szomorú, fáradt és friss. Gyászoltam és ünnepeltem, annyi mindent éltem át egyszerre” – emlékezett vissza, de hogy sikerült valóban túltennie magát a történteken, a 2025 januári világbajnokságon bizonyította. A dán válogatott újra hibátlan teljesítménnyel védte meg a címét, és újfent igazolta, hogy legalább két lépéssel a világ előtt jár. Akárcsak a Veszprémmel is többször hírbe hozott Nielsen, akit 42.5 százalékos teljesítménnyel a torna legjobb kapusának választottak meg.

Felért a csúcsra, és úgy néz ki, be is rendezkedett ott.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. március 29-i lapszámában jelent meg.)