Amerikai csúcskosárlabda magyar szereplővel – interjú Jakab Mátéval

Unrivaled – vagyis páratlan. Így hívják a jelenleg is javában zajló amerikai profi női 3x3-as ligát, amelynek aktív résztvevője volt másodedzőként Jakab Máté, aki korábban a magyar női 3x3-as válogatott mellett is dolgozott, s jelenleg a „nagypályás” nemzeti csapat stábjában ténykedik. A még csak 33 éves, viszont – elsősorban férfivonalon – temérdek nemzetközi tapasztalatot magába szívó szakember a hat csapatból a Lunar Owls edzői stábját erősítette, amely lapzártánkig várakozáson felüli teljesítménnyel tízből kilenc mérkőzést megnyert az Unrivaled alapszakaszában, és a két előszezonbeli találkozót is „behúzta”. A bajnokság március közepén fejeződik be.

„Összességében nem gondolom, hogy ez egy lépés lenne a WNBA »hosszabb« ligává alakítása felé – szögezte le Jakab Máté. – Amerikában nagyon jól megvan a különféle majorsportok periodizációja, úgy találták ki a rendszert, hogy szinte minden hónapban legyen esemény, amelyen bajnoki címért játszanak, kezdve a Super Bowllal, aztán a March Madness, NHL- és NBA-rájátszás, NHL- és NBA-nagydöntő, majd a WNBA fináléja. A WNBA az ötödik legnézettebb liga lett az Államokban, ami a Caitlin Clark-effektusnak is köszönhető. Új csapattal, a Golden State-tel bővül a bajnokság, aztán 2026-ban Toronto és Portland is belép a képbe. Az Unrivaled első számú célja, hogy a WNBA-játékosoknak ne kelljen Európába menniük a fennmaradó időben, és a legjobb körülmények között tudják csiszolni a játékukat, egyéni képzéseken vegyenek részt, s mellette nagy versenyhelyzetben is találják magukat.”

Direkt odafigyeltek rá, hogy olyan edzők dolgozzanak a sztárokkal, akik az egyéni fejlesztésben képesek maradandót alkotni. Ilyen az Owls vezetőedzője, DJ Sackmann is, aki személyesen kereste meg Jakab Mátét, és kérte segítségét a taktikai elemek kidolgozásában. Tudták, hogy honfitársunknak haza kell jönnie februárban Miamiból a válogatott programja miatt, így az alapok felépítésében vett részt, valamint az első öt mérkőzésen közreműködött a csapat felkészítésében. Kérdés, a klasszisok mennyire voltak vevők a kapott információkra, milyen mértékben igyekeztek magukba szívni a tudást.

„Abszolút, az első pillanattól kezdve profi volt a hozzáállásuk a kosárlabdapályán és azon kívül is, nagyon tudatosak, akár a saját brandjük építésében, valamint a testük épségben tartását tekintve – taglalta Jakab. – Az egyéni edzések mellett mindennap szerepelt a programban kondicionális fejlesztés, nagy hangsúlyt fektettek az edukatív platformok kialakítására, a tartalomgyártásra. Nagy szerencsénk volt az öt emberünkkel, vagyis hattal, de Cameron Brink térdsérülésből tér vissza – mindannyian szenzációs személyiségek, már az első edzőmeccsen megmutatták, mekkora szívük van és milyen versenyszellem lakozik bennük.”

Miután hazatért Jakab Máté, akkor is együtt lélegzett a Lunar Owlsszal, felkelt a mérkőzéseire, mi több, a szünetekben instrukciókat küldött a stábnak, min változtatna, illetve mi működik jól. A liga szabályrendszere speciális: a TNT két évre megvásárolta a közvetítési jogokat, a mérkőzéseknek bele kell férniük egy órába (az első hétvégét majdnem hárommillióan követték). Hétpercesek a negyedek, amikor befejeződik a harmadik negyed, 11 pontot hozzáadnak az addig vezető csapat eredményéhez, annyit kell elérni a győzelemhez, vagyis ha háromszor hét perc után 50–48 az állás, az győz, aki eléri a 61 pontot, nincs hosszabbítás. A helyszín 900 néző befogadására alkalmas, ez exkluzív élményt nyújt azoknak, akik jegyet tudnak venni az adott eseményre. A szervezők célja, hogy az első sorokat hírességekkel töltsék meg, korábbi olimpiai bajnokokkal, a liga tulajdonosaival, például a Grand Slam-győztes teniszezővel, Coco Gauff-fal, az NBA-legenda Steve Nashsel, vagy éppen Jimmy Butlerrel (aki főleg ráért akkor, amikor éppen valamiért eltiltotta előző NBA-klubja, a Miami Heat). Hogy ők jól szórakozzanak, kitűnő játékosok garantálják, az Unri­valed talán legkiválóbbja éppen a Lunar Owlst erősíti.

„A legkomplexebb játékos Napheesa Collier, Juhász Dorka minnesotai csapattársa és a liga társalapítója. Ezt nemcsak szubjektív okból, hiszen a játékosom volt, hanem objektív statisztikai tényezők alapján is mondhatom, egyébként a WNBA-ben is közel van ehhez a titulushoz. Hogy ő és a többi Unrivaled-szereplő nem Európában profiskodik jelenleg, annak anyagi és »komfortos« okai vannak, a liga nagyon jó pénzügyi konstrukciót ajánlott a játékosoknak, olyan bérezésben részesülnek a két és fél hónap alatt, aminek köszönhetően már nem érdekük európai klubhoz igazolni” – mutatott rá Jakab Máté.

A tavaly még Új-Zélandon férficsapatnál dolgozó tréner úgy véli, leginkább szemléletben adott neki sokat ez a munka, a megszokottnál szorosabban együtt kellett működnie a játékosokkal, hogy kiderüljenek az igényeik, mit szeretnének csinálni, miben akarnak fejlődni – európaiként nem szokott hozzá az ilyen kollaboratív környezethez, és érdekes tanulságul szolgált neki, hogy ez is működőképes. Itt szó sem volt arról, hogy az edző megmondja, mi van, és azt kell végrehajtani. Rengeteget tanult arról, hogyan funkcionáljon egy stáb, miként ossza el egymás között a feladatokat, hogyan figyeljen oda a testbeszédére, hiszen Amerikában a pozitív gondolkodás jellemző, hogy egy problémára megoldásként tekintsenek – amit Magyarországon néha inkább panaszkodással helyettesítünk.

Az Unrivaled következő szezonját is Miamiban rendezik meg, lehetséges, hogy két csapattal bővül a liga, de ez még nem hivatalos. Jakab Máté azt az álláspontot képviseli, ha ismét meghívást kap és úgy alakul a karrierje, nagyon szívesen átélné ezt az élményt újra. Annál is inkább, mert a tavalyi nyarat ugyancsak az Egyesült Államokban töltötte, a Sacramento Kings NBA nyári ligás csapatának stábjában is lehetőséghez jutott.

„Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer NBA-stáb tagja legyek, és hatalmas megtiszteltetés volt együtt dolgozni Doug Christie-vel, aki Mike Brown lecserélése óta már a Sacramento Kings vezetőedzője. Felejthetetlen élmény volt ez is, testközelből láthattam NBA-játékosok edzésmunkáját, rehabilitációját, kondiprogramját. A jól csengő nevek közül Keon Ellis kulcsember volt a Summer League-keretünkben, ő jelenleg benne van a Kings aktív NBA-rotációjában a nagy átalakulások ellenére is. Az átigazolási piac mozgása mindenkit sokkolt, de persze nem a Sacramentót érintő De’Aaron Fox-cserére kaptuk fel leginkább a fejünket… Ebben az egészben nekem az a legfurcsább, hogy ezek a trade-ek sokszor az edzők bevonása nélkül zajlanak le. Az elnökök és az általános igazgatók mozgatják a bábukat a sakktáblán és keverik a paklit, miközben a megbeszélésekből kihagyják a vezetőedzőket. A játékosok a Summer League alatt pontosan tudták, ott és akkor kell teljesíteniük, mert különben bármelyik pillanatban elcserélhetővé válnak. Ezáltal az egyébként emberileg és szakmailag is szenzációs sacramentói közegben mindenki úgy alakítja ki a saját kötődéseit, hogy pontosan tudja, lehet, holnap már nem ott kosárlabdázik” – hangsúlyozta Jakab Máté, akinek nagyon pozitív visszajelzés volt, hogy Sacramentóban a napi felkészülésbe, munkába is bevonták, ami vendégedzők esetében nem túl gyakori.  

Valerio-Bodon Vincentről, a Rip City Remix NBA G-ligás együttes hátvédjéről úgy tartja, nagyon jól járt azzal, hogy a Los Angeles Lakers farmcsapatától a Portland Trail Blazerséhez ment, mert spanyol edző, Sergi Oliva keze alatt dolgozhat, és egy Európából érkező srácnak egy európai szemléletű tréner mindig segítség. Emellett elképzelhető, hogy a Trail Blazers NBA-csapata az utolsó húsz mérkőzésén a „tankolást” választja, s úgy még az sem tűnne lehetetlennek, hogy Valerio-Bodon lehetőséget kapjon az elitligában, ami mérföldkő lenne a magyar kosárlabdázásban.

Zárásként nem kerülhettük meg a témát, hogyan élte meg a női válogatott egyik segédedzője, hogy együttesünk az olimpia után lemaradt az idei Európa-bajnokságról.

„Nagyon rosszul éltem meg, várakozáson alul teljesítettünk, ezt nem szabad szépíteni. A pozitívum, hogy nagyon sok időnk van a következő nemzetközi megméretésig, lesz lehetőség újrakalibrálni a dolgokat, újragondolni a jövőt. Le kell vonni a tanulságokat, amit én látok, hogy ami tegnap elég volt, ma már nem elég. A férfi és a női kosárlabdázásban többek között Svájc, Portugália, Ausztria, Luxemburg, Románia is nagyon komolyan veszi a munkát, dolgozik az európai elitbe kerülésért, nekünk is iparkodnunk kell tehát, hogy megtartsuk a jelenlegi pozíciónkat. Az más kérdés, hogy ebből hogyan tudunk előrelépni…”

S hogy pozitívan fejezzük be: a jövő évi vb-selejtező nagy esély a női szakágnak, amit már a mostani stáb teremtett meg, és Jakab Máté szerint van még bennük energia.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. március 1-i lapszámában jelent meg.)