A Messi-szárnysegédek keserű kenyere – Antoine Griezmann-sorozat, 3. rész

Ott fejeztük be az előző fejezetet, hogy a Diego Simeone keze alatt a világ egyik legjobb csatárává váló Antoine Griezmannt egyre nehezebb volt megtartania az Atléticónak hatéves szerződése ellenére is. Már 2017 tavaszán úgy tűnt, hogy José Mourinho Manchester Unitede elviszi. Az angol együttest maga Griezmann nevezte meg Yann Barthes televíziós műsorvezető esti beszélgetős show-műsorában. „Készen állok az átigazolásra – mondta a francia sztár. – Amikor a nyáron eldöntöm majd, hogy mi legyen, azt veszem figyelembe, hol nyerhetek több trófeát.”

Aztán nem várt helyről kaptak „segítséget” az Atlético-drukkerek: a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) átigazolási tilalommal sújtotta a 2017-es transzferidőszakban a klubot, mert korábban 18 éven aluli játékosokat szerződtetett. Ettől még eladhatta volna Griezmannt a fővárosi egyesület, viszont nem vásárolhatott volna a helyére mást, így aztán megtartotta. Ha megengedhető egy magánvélemény: ekkor jelent meg a brit FourFourTwo magazinnak – és a magyar kiadásának – köszönhetően minden idők legviccesebb és legformabontóbb újságcíme. „És még azt hittük, ez lesz:”, és betettek a kettőspont mögé öt zokogó fejet ábrázoló emojit – ezzel a főcímmel tálalták, hogy Griezmann nem vált klubot.
Maga sem tagadta, hogy nem elsősorban a klubhűség tartotta Madridban.      

„Az Atlético a családom, nagyon sok mindenen mentünk át együtt. De főként az átigazolási tilalom miatt maradtam a klubnál – tárta fel az igazságot a FourFourTwo-ban. – Az Atléticónak most sokkal nagyobb szüksége van rám, mint bármikor máskor. Úgy éreztem, muszáj maradnom, nem volna elegáns lelépnem. Nem én lettem volna, és nem is tudom, hogyan néznék tükörbe, ha ily módon távozom.”

Viszont fél évvel később, 2017 decemberében úgy tűnt, mégis távozik – de nem az MU-ba, hanem a Barcelonába. Hetekig biztosra vette a katalán sajtó, hogy érkezik, de aztán Griezmann kiposztolt a közösségi médiában egy videót, amelyen a madridi utcán sétálgat, és három nyelven, spanyolul, franciául és angolul azt mondja: „A szurkolóim, a csapatom, az OTTHONOM.” Majd a helyzetet kissé dramatizálva, a Döntés című egyórás dokumentumfilmben közölte, hosszas őrlődés után a szívére hallgatott, és nem megy Barcelonába.

Újabb hűségeskü – de a történetnek mégsem lett olyan romantikus vége, mint egy XIX. századi francia nagyregénynek. Ami késett 2017-ben, eljött 2019-ben: a Barcelona kicsengette a 120 millió eurós kivásárlási árát, és elvitte. Tulajdonképpen tíz évet várt rá, mert Josep Guardiola már 2011-ben is át akarta csábítani a La Masiára a Real Sociedad akadémiájáról. Utóbb kiderült, már márciusban eldöntötte, hogy vált, és szóban megegyezett a Barcelonával. A katalánok az ígéret birtokában taktikusan megvárták a július elsejét a transzferrel, mivel a hónap elején csökkent a kivásárlási ára 200 millió euróról 120 millióra. A sértődött madridiak rögtön közölték is, hogy kétszázmillióra tartanak igényt, és fel is jelentették riválisukat, mivel az egyezség korábban megszületett, és a játékos már májusban bejelentette a távozását. De nem adott nekik senki igazat. A 120 millió euróval is (amely így is a négyszerese volt annak, amennyiért öt évvel korábban megvette az Atlético, igaz, húsz százalékot le kellett adnia a Real Sociedadnak) a Barcelona történetének harmadik, és minden idők ötödik legdrágábban igazolt futballistája lett Griezmann, maga mögé utasítva az egy évvel korábban 112 millió euróért a Juventushoz szerződő Cristiano Ronaldót. És lekörözte Lionel Messit is azzal, hogy a kivásárlási ára 800 millió euró lett, százmillióval több, mint újdonsült argentin csapattársáé.

Talán úgy érezheti az olvasó, túl hosszú volt ez a felvezetés. Tényleg hosszú. És bizony a hosszú jegyességből ritkán lesz jó házasság.
Nem állítjuk, hogy Barcelonában súlyos kudarcot vallott volna Griezmann, de az ott töltött két éve alatt nemigen találta meg a helyét. Hiába írt alá öt évre, két év után kölcsönbe már vissza is tért az Atléticóba, majd újabb egy évvel később végleg. Neymar helyét kellett átvennie a Camp Nouban, mivel két évvel korábban felbomlott a rettegett MNS-támadóhármas (Messi, Neymar, Suárez) a brazil Párizsba szerződésével, de sohasem találta meg igazán az összhangot Lionel Messivel és Luis Suárezzel.

Voltak persze nagy pillanatai, szerzett gólt el Clásicón vagy volt csapata, az Atlético kapujába is, a legfontosabbat pedig a Napolival szembeni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő 1–1-es döntetlenjén, de folyamatosan kereste a helyét taktikailag is a csapatban, hiszen újra kikerült a szélre, holott Simeonénál már sokkal jobban érezte magát csatárként. Másrészt a „falkában”, vagyis a csapathierarchiában is ki kellett vívnia a pozícióját Messiék között. A számai is visszaestek, első barcelonai idényében, 2019–2020-ban mindössze 15 gólt szerzett minden fronton (a bajnokságban csupán kilencet). Eközben Messi 33-at, Luis Suárez 21-et úgy, hogy sérülése miatt tizenkettővel kevesebb meccset játszott. Nem túlzás azt állítani, hogy Griezmann az Atlético Madrid topsztárjából Messi szárnysegédjévé minősült vissza. A második barcelonai idénye valamelyest jobban sikerült, a La Ligában néggyel, összesen öttel több gólt ért el, mint első nekifutásra.

Ráadásul a csapatsikerek is elmaradtak. Ha Griezmann a több trófeáért szerződött Katalóniába, nem jó helyre ment, vagyis nem a legjobbkor ment oda. A koronavírus-járvány évei nem a Barcelona dicsőségével jártak. Az ott töltött két idénye alatt egyetlen trófeát nyert, a Király-kupát 2021-ben. A harmadik idényében csupán az első három bajnokin játszott, utána a Barca elengedte, vissza az Atléticóhoz, kölcsönbe. Mindkét fél érezte, hogy jobb lesz külön utakon folytatni.

De ahogyan a Barcelonához kerülése, az onnan való távozása sem volt mentes a súrlódástól. Hamar szemet szúrt, hogy Diego Simeone szinte minden meccsen csak a 60. perc után küldi pályára. A Barcelona perrel fenyegetőzött, mert tudni vélte, mi az oka. A játékos két évre érkezett vissza kölcsönbe Madridba, a szerződésében pedig az szerepelt, ha a mérkőzések több mint felén pályára lép legalább 45 percre, muszáj érte 40 millió eurót fizetni, ezzel pedig végleg az Atlético játékosa lesz. A két klub között kirobbant a vita, hogy az ötven százalékot idényenként kell számolni, vagy pedig a két évre összesen.

Szó, ami szó, vannak házasságok, amelyek nem az égben köttetnek. Antoine Griezmann is belépett abba a klubba, amelyben az elmúlt években tag volt Zlatan Ibrahimovic, Ousmane Dembélé vagy éppen Philippe Coutinho. Vagyis azon nagyszerű játékosok közé, akik éppen Barcelonában nem találták meg a számításukat.

(A következő részben: francia válogatott)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. október 26-i lapszámában jelent meg.)