Nyári-olimpia – interjú Nyári Károly zongora- és előadóművésszel

– Éppen negyvenéves a koncertpályafutása. Mi az a hajtóerő, ami a folytonos megújuláshoz segíti?
– Egy zenésznek, egy művésznek mindennél fontosabb a közönségtől kapott szeretet, amelyet a koncertek, fellépések alkalmával nap mint nap megtapasztalok. Az újabb feladatokra ennél nagyobb ösztönzést nehéz elképzelni. Illetve van még egy pillér, mégpedig a gyakorlás és a felkészülés, mivel a gyakorlás közben jönnek az új ötletek, és ehhez kapcsolódik az inspiráció a megújulásra.

– Miért váltott klasszikus zenéről a könnyebb műfajra?
– Tizenhárom évesen megnyertem Győrben egy országos zongoraversenyt, ekkor már tudtam, hogy a zenei pálya lesz az utam. A klasszikus zenei tanulmányaimat a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában kezdtem, majd a győri Konzervatóriumban folytattam. A jazz-zene felé fordulásom egy véletlennek köszönhető. Édesapám egyik külföldi fellépéséről hozott nekem egy Oscar Peterson-lemezt, amely nagy hatást gyakorolt rám, s ettől kezdve nem volt kérdés, hogy zongoristaként a zene melyik műfaját vallom magaménak. A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumban a jazztanszakon szereztem zongora-előadóművészi és tanári diplomát.

– 1986-tól miért éppen Hollandiában bontakozott ki a szólókarrierje?
– A sors furcsa fintora, hogy Budapesten meghallott egy holland menedzser, és három hónapra szerződést ajánlott, így a pályámat Hollandiában kezdtem. Ki gondolta, hogy ebből közel tizennégy év lesz, rengeteg zenei élménnyel, megszámlálhatatlan szakmai hatással. Olyan, a további pályámat meghatározó világsztárokkal lehettem egy színpadon, mint Gloria Estefan, Mariah Carey, Phil Collins, Michael Jackson, Elton John és Luciano Pavarotti. A világsztárok hollandiai koncertjein közreműködő nagyzenekar zongoristájaként volt lehetőségem velük játszani. Az egyik feledhetetlen emlékem, amikor Frank Sinatrával léptünk fel egy amszterdami kaszinó megnyitása alkalmából, és a koncertet követően nekem ajándékozta a mikrofonját. Azóta is pályám legbecsesebb ereklyéjeként őrzöm, az emléke előtt tisztelegve számos alkalommal tartottam Sinatra-koncertet.

– Miért alapított saját zenekart?
– Már a kezdettől úgy gondoltam, sokkal személyesebb a kapcsolat az előadó és egy állandó zenekar között, ez alapfeltétele a sikeres közös munkának: 2007-ben alapítottam meg a Charles Music Kamarazenekart, majd 2016-ban a Budapesti Jazz Szimfonikus Zenekart, amely nagykoncertjeim közreműködője. A zenekarban néhány volt konzervatóriumi évfolyamtársam is szerephez jut.

– Az itthoniakon túl a kontinens koncerttermeiben is szívesen várt előadó.
– Ennek legfőbb oka, hogy a koncertműsorom a klasszikus zene, a jazz és a könnyűzene közé épít hidat, a már megszokott igényes előadásmódon interpretálva. A generációkon átívelő, örök érvényű dalok különleges értéket képviselnek, minden alkalommal megérintik a hallgatókat.

– Már 2011-ben fellépett a Nemzetközi Cselgáncsszövetség hatvanadik évfordulójára rendezett gálaesten. Honnan a kapcsolat?
– A szövetség elnöke, Marius Vizer többször eljött a koncertjeimre, ebből alakult ki a személyes ismeretség, amelynek első hivatalos megnyilvánulása a szövetség hatvanadik évfordulójára rendezett nagyszabású gálaesten adott koncertem volt a párizsi Garnier Opera színpadán. A nagy sikert követően azóta is rendszeres fellépője vagyok a szövetség rendezvényeinek. Így felkérést kaptam a londoni olimpián, majd a következő évfordulós ünnepükön Budapesten a Magyar Állami Operaházban is a fellépésre. Tavaly Dohában, az idén májusban Abu-Dzabiban rendezték a sportág világbajnokságát, s mindkét esemény gálaestjének meghívott fellépője lehettem.

– Az ön életében milyen szerepet játszik a sport?
– A zene is olyan, mint a sport: a sikerért bizony meg kell szenvedni. Egy olimpiai vagy világbajnok az életét teszi fel az élsportra, s így is kell, hisz szorgalom és elhivatottság nélkül nem jutna messzire. Mindez ránk is vonatkozik, zenei téren is csak az juthat el a nemzetközi hírnévig, aki vállalja a lemondásokat, a kitartó, folyamatos gyakorlást és felkészülést a zene iránti elhivatottsággal, alázattal. A mozgást számomra gyerekkoromtól a futás és az úszás jelenti, a rengeteg ülés miatt a futást hatvankét évesen sem hanyagolhatom el. A sportvilág történéseire mindig odafigyelek. Örülök, hogy labdarúgásban javultak az eredményeink, vannak olyan játékosaink, akikre büszkék lehetünk. A nyolcvanas évek balatoni nyaralásai idején jó barátságban voltunk az ugyanott üdülő Verebes Józsefékkel; ki ne emlékezne a győri aranycsapat sikereire?

– Telt házas karácsonyi koncertjeit már-már legenda övezi.
– Ebben az évben immár tizenhetedik alkalommal lesz karácsonyi koncertem. Először egy barátom felkért idős emberek, színészek karácsonyi köszöntésére egy kis koncerttel. Látva a szeretet ünnepén adott műsor érzelmeket kiváltó hatását, úgy gondoltam, az embereknek karácsonykor még inkább szükségük van lelki feltöltődésre, a zene által nyújtott szeretetre, összekapcsoló erejére. Ma már az ünnepi időszak kiemelt kulturális eseménye a karácsonyi koncertem, amelynek az utóbbi években a Budapest Kongresszusi Központ ad otthont. A koncertek felvételeit rendszeresen sugározzák a köztévé csatornáin.

– Több nagylemeze látott napvilágot, a pályafutása harmincadik évfordulójára például a Best of Nyári Károly – milyen volt ezek visszhangja?
– Nagy öröm számomra, hogy a lemezeimet nemcsak a közönség, hanem a szakma is kedvezően fogadta. Nagyon fontosnak tartom a mai technokrata világunkban, hogy olyan minőségi élő zenét közvetítsen egy előadó, amely értéket képvisel. Több kiemelt koncertem visszanézhető DVD-n, s az öt nagylemez után hamarosan újabb zenei anyagom jelenik meg.

– Tüskés úton, Vagy mindent vagy semmit, Kicsi, gyere velem rózsát szedni, illetve Love Story, Hulló levelek: egy csokor azon hazai és külföldi slágerekből, amelyeket nagy sikerrel ad elő.
– Ezek korokat, életpályákat átívelő kedvelt dalok. Örökségek, melyek életben tartását feladatomnak érzem, főleg azért, hogy a fiatalok is ismerjék meg őket. A saját szerzeményeim is ezeknek a számoknak a motivációjára születtek az én egyéniségemmel, főszerepben a zongorával.

– Nyáriéknál háromszorosan igaz: az almák nem estek messze a fájuktól!
– Gyermekeimnek már kiskorukban megmutatkozott a tehetsége, a zene szeretete vette őket körül. Károly fiam végzős hallgató a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus zongora szakának mesterképzésén. Edit lányom a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán a napokban vette át mesterdiplomáját, klasszikus opera énekművész szakon végzett, ami különösen nagy teljesítmény, hiszen két pici gyermek édesanyja. Aliz lányom már az előző években elvégezte zenei tanulmányait a konzervatóriumban, s Edittel együtt mindketten kommunikáció és médiatudomány diplomát is szereztek. Legnagyobb örömömre, a közönség egyetértésével, számos alkalommal van lehetőség a lányaimmal együtt fellépni.

– Zenei elismerései mellett 2017 óta Győr díszpolgára: erős a kötelék a szülővárosához?
– Győrben születtem, ott gyerekeskedtem, bennem élnek a fiatalkori élményeim, bárhol járok a világban, mindig büszke vagyok a városra, ahonnan indultam. Ezért is örömmel teszek eleget a gyakori győri meghívásoknak, akár a Győri Filharmonikus Zenekarral közös koncerteken, amelynek tagjai közül többekhez gyerekkori tanulmányi emlék fűz. Büszke vagyok a díszpolgári címre is, így mindig a legnagyobb szeretettel a szívemben lépek fel Győrben, mint majd július 27-én, a hagyományos Tópartyn, a Szenes Iván emlékére életre hívott koncerten.

– Hogy érzi, élt a sors adta lehetőségekkel?
– A közönség és a szakma dönti el, kihasználtam-e a tehetségemben rejlő lehetőségeket. Hátradőlnöm nem szabad, naponta öt-hat órát gyakorolok ma is, hiszen számos új cél és új feladat vár, szeptember végéig egymást követik a turném előadásai. A küzdeni tudás és a hit átsegített sok nehézségen, a zene és a közönség szeretete pedig a családom mellett megadta a kiteljesedést, ezzel az életem lényegét.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. július 13-ai lapszámában jelent meg.)