A mobilja tele világsztárok számával – interjú Igaz Andrással, aki a Groupama Aréna üzemeltetéséért felel

– Egyszerre irányítja a Groupama Arénát és az MVM Dome-ot. Melyikben van az irodája?
– A Groupama Aréna a bázisom, de természetesen a Dome-ban is van irodám – felelte Igaz András, akivel az Üllői úti létesítmény egyik skyboxában beszélgettünk. – Gyorsan hozzátenném: felkészült, hozzáértő csapat segíti a munkámat, valamint a Fradi vezetőségének tagjai és szakemberei is mindent megtesznek azért, hogy sikeresek legyünk. Napi szinten viszem az aréna ügyeit, itt van több feladatom. De a multifunkcionális csarnokba is gyakran át kell mennem, szerencse, hogy a két létesítmény néhány száz méterre van egymástól – másként nem is tudnám csinálni.

– Tízmilliárdos céget irányít. Hogyan bírja energiával?
– Nem kell gondolkodnom programokon… Mindig van valami: koncert, futballmérkőzés, konferencia, kézilabdadöntő és még sorolhatnám. És ahogyan már említettem, nagyon jó vezetőtársaim és kollégáim vannak mindkét helyen meg a klubban, akik rengeteget dolgoznak a sikerért. Ez nem „one man show”, hanem csapatjáték.

– Hány órát dolgozik naponta?
– Ha tart az idény, tíz óránál kevesebbet sohasem. De nem panaszkodom, ilyen a munkám, heti hét nap készenlétet igényel. Nincs olyan, hogy hatkor bezárom az irodaajtót magam mögött, hazamegyek, és reggelig nem is gondolok a feladataimra. Sok emberért felelek, a telefonomat sohasem kapcsolom ki.

– Kalocsán született, ott is nőtt fel. Gyerekként is ennyire céltudatos volt?
– Gyakran eszembe jut, honnan indultam és hová jutottam el… Kalocsáról mi annak idején legfeljebb a Szelidi-tóig láttunk el, nekünk az jelentette a világ közepét. Gyerekként is imádtam a labdarúgást, nagy terveim voltak, ám a szüleim a tanulás felé irányítottak, ami akkor rosszulesett, utólag azonban nem bánom, hiszen ennek is köszönhetően jutottam el idáig. 

– Játszott is a Kalocsai FC-ben?
– Naná! Kapus voltam, még akkor is hazajártam a csapatba védeni, amikor már Budapesten tanultam. Előfordult, hogy a Pénzügyőrbe lejártam edzésre, aztán amint lehetett, siettem haza Kalocsára.

– Kapusként ki volt a példaképe?
– A legnagyobb kedvenc Gianluigi Buffon volt – az olasz futball mindig is közel állt hozzám. De megjelenésével a kolumbiai René Higuita vagy a mexikói Jorge Campos és a portugál Vítor Baía is a kedvenceim közé tartozott. Talán ebből is látszik, hogy az egyéniségeket kedveltem.

– A tanulás miatt került annak idején Budapestre?
– Igen, közgazdászként végeztem. De nehezen szoktam meg a fővárost, időbe tellett, mire beilleszkedtem, s a mai napig szeretek hazajárni Kalocsára. Mondanom sem kell, hogy a feleségem is kalocsai, a tizenkét éves kislányunk is szeret otthon lenni a nagyszülőknél. Ő is sportol, a lovaglást választotta, s Kalocsán a szomszédos falu lovardájából rendre kimehet tereplovagolni, csak felpattan a ló hátára, és meg sem áll három-négy óráig.

– Fiatalon került a labdarúgás világába, immár több mint húsz éve, hogy elkezdett dolgozni a Magyar Labdarúgó-szövetségben. Hogyan kezdődött?
– A főiskoláról szakmai gyakorlatra mentem oda, a futball mindig is közel állt a szívemhez, egyértelmű volt, hogy a sportág közelében szeretnék dolgozni. Ez 2003 őszén történt, amikor Bozóky Imre volt a testület elnöke. Aztán két részletben tizenegy évet töltöttem el az MLSZ alkalmazásában, öt éven át az eseményszervezési osztály igazgatója is voltam, a kettő között pedig a Ferencváros technikai, illetve sportigazgatójaként dolgoztam. De voltam az Európai Labdarúgó-szövetség, az UEFA helyszínigazgatója is.

– Hol látja magát húsz év múlva? Elképzelhetőnek tartja, hogy innen menjen nyugdíjba?
– Abszolút! Az idén százhuszonöt éves, rekordbajnok Ferencvárosért dolgozni megtisztelő feladat. Azt kizártnak tartom, hogy ne a futballban dolgozzak! Még akkor is, ha a mostani inkább cégvezetői pozíció, amely erősen kötődik a futballhoz és a sporthoz úgy általában, valamint a rendezvény- vagy éppen reklámiparhoz. A Sportfive jelentős nemzetközi cég, világszerte rengeteg érdekeltséggel. De itt, a Ferencvárosnál minden napnak megvan a célja, Kubatov Gábor elnök magasra teszi a lécet. A futballcsapat kizárólagos sales- és marketingügynöksége is mi vagyunk, érdekes modell ez, de nagyon jól működik. Ezen a téren is rengeteget léptünk előre.

– Ha már marketing: az anyák napi ünnepség kinek az ötlete? Lenyűgöző volt, hogy szinte valamennyi játékos édesanyját sikerült meghívniuk a Debrecen elleni mérkőzésre, és a pályán felköszönteniük. 
– Hiszi vagy sem, Kubatov Gábor ötlete volt. Valóban nagyszerű elgondolás. Több hónapos munka előzte meg, és a Loki is végig partner volt benne. Alighanem a játékosoknak és édesanyáknak is életre szóló élményt szereztünk.

– Úgynevezett FIFA Club Management diplomája is van, amelyet Gianni Infantinótól, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnökétől vehetett át. Ki volt a leghíresebb padtársa?
– Csaknem ötszáz jelentkező közül harmincan tanulhattunk az első évfolyamon. A korábbi aranylabdás, világbajnok olasz Fabio Cannavaro, a portugál válogatott volt csatára, Nuno Gomes, a korábban az AC Milanban és az Arsenalban is megforduló svájci válogatott védő, Philippe Senderos és a száztízszeres amerikai válogatott Carlos Bocanegra is a csoport diákja volt. Vagy például a Manchester Cityben és a Sportingban is futballozó svájci Gelson Fernandes, valamint a kolumbiai válogatott volt csatára, Juan Pablo Ángel is. Világsztárból nem volt hiány… De említhetném Thiago Scuro, az AS Monaco ügyvezetője vagy Johannes Spors, a 777 Partners globális sportigazgatója nevét, aki többek között a Hertha, a Sevilla vagy a Genoa érdekében dolgozik.

– A legnagyobb sztárok megközelíthetetlenek? Falat húznak maguk köré?
– Nuno Gomes vagy Fabio Cannavaro ugyanolyan közvetlen, mint a többiek. Az évfolyam tagjainak azóta is van egy közös internetes csoportjuk, napi kapcsolatban állunk, érdekességeket osztunk meg a futballról, és segítséget is kérhetünk egymástól. A tanfolyamon a futballvállalkozások működtetéséről tanultunk, az adózástól kezdve a nemzetközi transzferek lebonyolításán át a stadionüzemeltetésig és a szervezetépítésig mindent érintettünk. Olyan előadókat hallgathattam, mint Arsene Wenger, Fabio Capello, Ivan Gazidis, az AC Milan korábbi ügyvezetője, Ferran Soriano, a Manchester City Group CEO-ja, Peter Moore, a Liverpool volt irányítója, Lorenzo Casini, az olasz liga, a Serie A elnöke. A tanultakat jól tudom kamatoztatni és a kialakult kapcsolatrendszerem óriási érték. Folyamatosan bővül is, hiszen a FIFA rendszeresen meghív bennünket olyan eseményekre, mint a világbajnokság vagy a klub-vb, s a meccsnézés mellett klublátogatásokon és előadásokon is részt veszünk. Így ismertem meg például Szaúd-Arábiában Carlo Nohrát, a liga igazgatóját.

– Abban a bizonyos internetes csoportban az Európa-bajnokság is szóba kerül?
– De még mennyire! Jó hallani, hogy immár egyáltalán nem becsülik le a válogatottunkat! A csoportellenfeleink is tartanak tőlünk, egyikük sem örült nekünk.

– És ön mit vár az Eb-től?
– Optimista vagyok, de örültem neki, amikor Marco Rossi azt nyilatkozta, körbetekeri a Balatont, ha továbbjutunk a csoportból. Ezzel is érzékeltette, hogy ez egyáltalán nem lesz könnyű… A németek elleni csoportmérkőzésen én is ott szurkolok Stuttgartban – a legutóbbi Eb németekkel szembeni összecsapásán is ott voltam Münchenben, jó volt látni, ahogy a hazai játékosok és nézők izgulnak, idegeskednek, félnek, hogy nem jutnak tovább ellenünk. Most csak legyünk a négy legjobb csoportharmadik között, én ezt előre aláírnám! Sok múlik majd a csapatkapitány Szoboszlai Dominik kreativitásán, és remélem, hogy a Ferencváros labdarúgóinak teljesítményén is, Varga Barnabás góljain, Dibusz Dénes védésein, Botka Endre védőjátékán.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. június 15-i lapszámában jelent meg.)