Hogy jött létre a randevú?
Rohamosan nőtt az új sorozat – amely ekkor lett Európai Nemzetek Kupájából hivatalosan is Európa-bajnokság – népszerűsége, már 31 csapat vett részt a selejtezőben, és újításként bevezették a kvalifikációs csoportokat, majd a nyolc csoportgyőztes még játszott egy oda-visszavágós negyeddöntős kört a négycsapatos Eb-döntőbe jutásért. A jugoszlávok az egyetlen háromcsapatos csoportba kerültek, amelyben viszont ott volt az először induló NSZK, amelyet Belgrádban legyőztek 1:0-ra, és bár Hamburgban kikaptak 3:1-re, a nyugatnémetek otthagytak egy pontot Albániában (0:0), így a „jugóké” lett a csoport első helye. A negyeddöntőben pedig gáláztak a franciák ellen (1:1, 5:1). A világbajnoki címvédő angolok különös módon jutottak ki, kvázi nem selejteztek, hanem az angol, skót, walesi, északír „brit hazai bajnokság” eredményeit számították be, ezt pedig megnyerték. A negyeddöntőben aztán a világbajnok az Európa-bajnokkal került össze: a „háromoroszlánosok” a Wembley-ben (1:0) és a Santiago Bernabéu Stadionban (2:1) is legyőzték a spanyolokat.
Kinek állt a zászló?
Bármilyen jó is volt a jugoszláv csapat, kevesen adtak neki esélyt a firenzei Eb-elődöntőben a világbajnok ellen, mivel Alf Ramsey világverő együttese alig-alig változott a vb-arany óta, leginkább a sérült Jackie Charlton hiányzott, akit a védelem közepén Brian Labone helyettesített Bobby Moore párjaként. A régi felvételeken látható: a himnuszok alatt a fotóriporterek szinte mind az angol csapatot fényképezték.
JUGOSZLÁVIA–ANGLIA 1:0 (0:0) |
Európa-bajnoki elődöntő, 1968. június 5. Firenze, Stadio Comunale, 21 834 néző. Vezette: José María Ortiz de Mendíbil (spanyol) Jugoszlávia: Pantelics – Fazlagics, Paunovics, Holcer, Damjanovics – Pavlovics, Oszim – Petkovics, Muszemics, Trivics, Dzsajics. Szövetségi kapitány: Rajko Mitics Anglia: Banks – Newton, Labone, Moore, Wilson – Mullery, B. Charlton, Hunter – Ball, Hunt, Peters. Szövetségi kapitány: Alf Ramsey Gól: Dzsajics (85.) |
Kik voltak a sztárok?
A nagy angol generáció legtöbb csillaga ott volt a pályán Firenzében, köztük Gordon Banks kapus, Bobby Moore, Bobby Charlton, Norman Hunter, Roger Hunt vagy Martin Peters. Alf Ramsey szövetségi kapitány hét poszton ugyanazokat a játékosokat küldte pályára, mint a londoni vb-döntőben. Bár meg kell említeni, hogy a két évvel korábbi vb-fináléban triplázó Geoff Hurst csak kispados volt, miután négy nappal korábban kisebb sérülést szedett össze egy hannoveri barátságos meccsen, és hiányzott Nobby Stiles is, mert a Skóciától a „selejtezőben” elszenvedett vereség után Ramsey kivette őt a kezdőből, és a Tottenham Hotspur középpályását, Alan Mulleryt állította a helyére – vesztére. A jugoszlávok erősen megfiatalított gárdával érkeztek az Eb-re, világsztárnak csak a Crvena zvezda balszélsője, Dragan Dzsajics volt nevezhető, bár ezen a meccsen Ivica Oszim is a klasszisok sorába emelkedett.
Mit húztak az edzők?
Rajko Mitics jugoszláv szövetségi kapitány – akinek nevét viseli ma a belgrádi Crvena zvezda-stadion – nemigen tartotta magát a „győztes csapaton ne változtass” ősi elvéhez. Miután a negyeddöntő visszavágóján, április 24-én Belgrádban a földbe döngölték a franciákat (5:1), mindenki azt feltételezhette, hogy együttese „készen” van. Ehhez képest kevesebb mint másfél hónappal később, a világbajnok elleni Eb-elődöntőre három helyen is változtatott, és a tizenegy kezdő játékos összesen 95 válogatottságot számlált, közülük Milan Damjanovics, Vahidin Muszemics és Blagoje Paunovics csak hármat-hármat, Ilija Petkovics egyet, Miroszlav Pavlovics pedig akkor mutatkozott be címeres mezben. Alf Ramsey is próbálta frissíteni együttesét Hurst és Stiles kispadra ültetésével, de ő kevésbé szerencsés kézzel nyúlt bele csapatába.
Mi volt a dramaturgia?
Sokkal jobban kezdtek az angolok, uralták az első félidőt, jóval többet birtokolták a labdát. Bobby Moore-nak volt egy szép távoli lövése, Alan Ball – igaz, lesről – a lécre fejelt. Nyomtak, nyomtak az angolok, uralták a légteret, de nem volt olyan szélsőjük, mint Dragan Dzsajics, aki a 85. percben mesterien vette le a labdát Bobby Moore mellett, szinte hintába ültette minden idők egyik legjobb védőjét, majd az ötösről ballal bevágta a léc alá. Amikor a 89. percben Alan Mulleryt kiállították, elszállt a világbajnok minden reménye.
Mitől vált legendássá?
Végképp eldőlt, hogy az Európa-bajnokságnak van létjogosultsága, jelentős torna, amelyet a világbajnok sem vehet félvállról. Beleszámítva az 1996-os hazai elődöntőt és a 2020-as (2021-es) döntőt is, úgy véljük, sohasem volt olyan jó esélye a sportág feltalálóinak Eb-t nyerniük, mint akkor, hiszen a négyes torna favoritjának számítottak, és a vb-győztes csapatuk magja még egyben, jó életkorban volt. De a jugoszlávok szembesítették az önmagukat negédes álomba ringató angolokat a valósággal. Egészen 2000-ig tartott aztán az aktuális világbajnok „Eb-átka”, a franciák törték meg Rotterdamban. Ez volt az angolok első Eb-meccse, rögtön egy vereség, és 2021-ig egyik kontinenstornán sem tudták megnyerni az első mérkőzésüket.
Mit írt a sajtó?
Az angol sajtó már akkor is arra panaszkodott, amire azóta is mindig, amikor Anglia rendre elhasal az aktuális világversenyen: hogy fáradtak voltak a játékosok. Megírták, hogy a tizenegy kezdő lábában több mint ötszáz mérkőzés volt abban az idényben, hogy Norman Hunternek az volt a 64. meccse az évadban, és hogy a Manchester United játékosai hét nappal korábban még BEK-döntőt játszottak (és nyertek meg hosszabbításban) a Benfica ellen. Némiképp igazolja őket, hogy Rajko Mitics jugoszláv kapitány is azt nyilatkozta a győzelmi mámorban, hogy az angolok láthatóan fáradtak voltak.
Tudta?
Alan Mulleryé a kétes dicsőség, az angol válogatott történetében ő lett az első játékos, akit kiállítottak, pedig az volt a 425. mérkőzése a csapatnak. „A jugoszlávok végig provokáltak és rugdostak minket, különösen Dobrivoje Trivics. Elveszítettem a hidegvéremet. Megfordultam, és tökön rúgtam, most már csak keresztapa lehet” – nyilatkozta az eset után Mullery. Aki évekkel később azt is felidézte: „Ramsey bejött az öltözőbe a meccs után, szigorú arccal nézett rám, és azt mondta: »Örülök, hogy valaki bosszút állt azokon a sz.rháziakon.«”
Volt-e visszavágó?
Eb-n vagy vb-n azóta sem találkoztak a felek. Ezt követően volt két barátságos döntetlen, majd az 1988-as Eb selejtezőjében vettek némi revansot az angolok, amikor odahaza 2–0-ra, idegenben 4–1-re nyertek.
A MÉRKŐZÉS JÁTÉKOSA: DRAGAN DZSAJICS (JUGOSZLÁVIA) |
Az angol sajtó egyöntetűen azt írta, ők nyernek, ha csak egy Dzsajicshoz hasonló szélsőjük lett volna a mérkőzésen. A Crvena zvezda balszélsője többször is három embert fűzött át a labdával, mire a negyedik megállította. A gólnál rendkívül okosan bújt meg Bobby Moore „szélárnyékában”, tökéletes ütemben elindult, majd eldöntötte a meccset. |
További nagy meccsek 1968-ban |
Negyeddöntő, visszavágó: Jugoszlávia–Franciaország 5:1 (4:1) A marseille-i 1:1 után még minden kérdés nyitva volt, de Belgrádban 70 ezer néző előtt a 32. percben már semmi: 4:0 volt a hazaiaknak, Ilija Petkovics és Vahidin Muszemics is duplázott, majd Dragan Dzsajics is meglőtte a maga gólját. Döntő: Olaszország–Jugoszlávia 1:1 (0:1) Az Eb nagy csillaga, Dragan Dzsajics a döntőben is megvillant, a 39. percben szerzett találatával vezettek déli szomszédaink Rómában, már csak tíz percet kellett volna kibírniuk, amikor egyenlített Angelo Domenghini. Másnap, hétfőn megismételték a döntőt harmadház előtt, akkor már simán nyert 2:0-ra a házigazda. |
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. március 9-i lapszámában jelent meg.)