„Egy CAS-bírót szerte a világon elismerés övez” – Dr. Pákay Péter, a nemzetközi Sportdöntőbíróság legfiatalabb magyar tagja

– Milyen ambíció kell ahhoz, hogy egy ügyvéd célba vegye a sportvilág legmagasabb szintű választott bírói testületét, a nemzetközi Sportdöntőbíróságot, a CAS-t (Court of Arbitration for Sport), és milyen szakmai előéletet feltételez, hogy be is kerülhessen a bírói karba?
– Nyilván segíthet a sportolói múlt. Én első osztályú teniszező voltam, a jogi egyetem előtt a Testnevelési Egyetem sportmenedzseri szakát végeztem el, és ezt a tudást a mai napig kamatoztatom egy spormenedzment cégnél, a The Path Sport Management Kft-nél, amelynek tulajdonosa is vagyok. Ezen kívül húsz éve ügyvédként és tizenöt éve sportvezetőként tevékenykedem. Számos sportfegyelmi, illetve sport fellebbviteli bizottságban dolgoztam már tagként, vagy elnököltem ilyenekben. Így kerülhettem be hat éve a MOB Sport Állandó Választott Bírái közé. A fentiek mind megalapozták és segítették az utamat, hogy bekerülhessek a CAS-ba.

– A CAS-felvétel folyamatáról megtudhatunk valamit?
– Szigorú rendje van annak, kik és miként vizsgálják meg a jelentkező szakmai előéletét. A jelentkezésnek rögzített formája van, rengeteg előírásnak kell megfelelni. Az erre a célra létrehozott bizottságban a CAS főtitkára és további szakemberek vesznek részt, de valójában nem tudni, kik ők és hogyan bírálják el a jelentkezéseket, pontosan azért, nehogy az összeférhetetlenség gyanúja vetődjön fel. Nagyon alapos vizsgálat után határoznak arról, kit vesznek fel és kit nem; a döntésről semmilyen információ nem derül ki. Nincs határidő, de átlagban fél év alatt szoktak döntést hozni. Évente több ezer jelentkező van, ám kevés új szakembert vesznek fel.

– A CAS-ban való ténykedés mennyi pluszelfoglaltságot jelent egy aktívan praktizáló ügyvédnek? Ön hogyan tudja beleilleszteni a szakmai agendájába? 
– Szerencsés vagyok, mert a Pákay Ügyvédi Irodában van egy nagyon jó szakmai stáb, így akár a MOB Sport állandó választott bíróként, akár a CAS-nál kell részt vennem egy eljárásban, a kollégáim tehermentesíteni tudnak a napi munkában.

– Hogy áll össze az ügyvédi napirendje, mióta a CAS választott bírói testületének tagja?
– Az eddigi tapasztalataim alapján van, aki évi egy ügyet visz, de akad olyan kolléga is, akinek évente akár öt-hat is jut. Figyelemmel kísérik a CAS-nál, hogy egy-egy eset, jogvita mennyire bonyolult, hosszadalmas, hány résztvevője van. Egyébként nem kötelező egy választott bírónak minden ügyet elfogadnia. Előfordulhat, hogy ad hoc kerül be egy tárgyalásba. Ilyenkor néhány napon belül jeleznie kell, hogy elfogadja-e a felkérést. Ha nem válaszol időben, automatikusan megfosztják az ügytől. A CAS-ban létezik egyszemélyes vagy háromszemélyes tanács, ezekbe választják a bírákat. Ismerek olyan ügyvédet, aki már nem praktizál, csak CAS-ügyekkel foglalkozik. Gyakorlatilag a szervezet megalakulása óta tagja a testületnek, elismert bíró, s ez vált az állandó jogi tevékenységévé.

– Miként választanak egy adott ügyben a felek bírát? Mitől függ, hogy ön éppen milyen ügyben jár majd el? 
– Gyakorlatilag bármilyen sporttal kapcsolatos ügyben megkereshetik bármelyik választott bírót. Jelenleg körülbelül ötszázan vagyunk a világ számos országából. A legtöbb eset labdarúgással, illetve doppingvétségekkel kapcsolatos. Előfordulhat, hogy ha valaki, mint én, teniszben vagy padelben jártasabb – utóbbiban a hazai szövetség alelnöke vagyok –, akkor ezzel kapcsolatos ügyeket bíznak rá. Nagyon fontos, hogy minden választott bíró független, pártatlan legyen, nem merülhet fel semmilyen összeférhetetlenség az adott ügy vagy az adott nemzetiség tekintetében, amikor felkérik az eljárásában való részvételre. Sajnos konkrét ügyekről nem mondhatok semmilyen részletet, hiszen a titoktartás rendkívül fontos alapelv.

– Hat magyar jogász nevét találhatjuk meg a CAS listáján, ön a szervezetbe legutóbb beválasztott magyar tag. Van-e jelentősége a „foglalkoztatottság” szempontjából annak, ki milyen régóta tagja a testületnek? 
– E hat szakemberből öt választott bíró, egy kolléga pedig kizárólag antidoppingügyekben jár el, így áll fel a magyar kontingens Lausanne-ban. Természetesen lehet jelentősége annak, mióta dolgozik az ember a CAS-nal, de az ügyek kiosztásánál inkább a szakmai specializáció számít.

A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) a Nemzetközi Olimpiai Bizottság néhai elnöke, Juan Antonio Samaranch kezdeményezésére alakult meg 1984-ben, kifejezetten az olimpiai jogviták eldöntésére. 1994-től szervezetileg és pénzügyileg is függetlenedett, ettől kezdve a sportban felvetődő összes gazdasági és fegyelmi jogvitában eljárhat, feltéve, hogy az érintettek egy választott bírósági szerződéssel alávetik magukat a döntésnek. Székhelye Lausanne-ban található, a bírósági üléseket New Yorkban, Sydney-ben és Lausanne-ban tartják. A játékok ideje alatt ideiglenes bíróságai működnek az olimpiát rendező városban is. 2004 óta az ügyek túlnyomó többségét labdarúgók átigazolási vitái és doppingvétségek adják. A gazdasági természetű esetek jellemzően a szerződések végrehajtása, szponzoráció, televíziós közvetítési jogok és az átigazolások köréből kerülnek ki. Szintén ide tartoznak a kárfelelősséggel kapcsolatos témák. A CAS döntései ellen fellebbezésnek helye nincs, de a svájci legfelsőbb bíróság bizonyos esetekben fellebbviteli fórumnak számít. Jelenleg hat magyar szakember szerepel a választott bírói listán: Dávid Gyula, Fehér György, Katona János, Berzeviczi Attila, Neszmélyi Emil, Pákay Péter.

– Beszéljünk egy kicsit a legkényesebb kérdésről, az anyagiakról. A CAS-eljárásoktól a legtöbb esetben az tántorítja el a sportvilágon belül az igazukat kereső ügyfeleket, hogy hihetetlenül drágák. Részletezhető-e, hogy azon túl, hogy a székhely Svájc, valójában mi miért kerül olyan sokba? 
– A világ sportfővárosa – legfőképpen a NOB jelenléte miatt – Lausanne, és a CAS megalapítása is a NOB-hoz, így Svájchoz kötődik. A helyszín önmagában sok kérdésre választ ad, ha az ember a svájci árképzésre gondol. Ugyanakkor fontos tisztázni, a nemzetközi jellegű fegyelmi ügyek díjmentesek. A nem fegyelmi ügyek esetében jogi segítségnyújtási eljárás áll azon sportolók rendelkezésére, akiknek nincs elég pénzük a választott bírósági költségek kifizetésére. Lehetőség van a költségek általános csökkentésére is, például, ha három helyett egy választott bíróval visznek végig egy ügyet. És mód van – különösen a Covid óta – a tárgyalás videókonferencia útján történő lebonyolítására, ezzel jelentősen csökkenthetők az eljárás költségei.

– Nem kerülhet-e hátrányba az a fél, akinek anyagiak híján a három választott bíró helyett egy tárgyalja az ügyét, vagy aki a személyes meghallgatást mellőzve online vesz részt az eljárásban? 
– Határozottan kijelentem, hogy emiatt nem kerülhet hátrányba senki! Nagyon szigorú eljárási szabályok vannak az egyszemélyes és a háromszemélyes tanáccsal kapcsolatban is. Az ügyek kiosztásánál igyekeznek arra is figyelni - ez persze nem mindig valósul meg – , hogy egy európai bíró, ha lehet, ne Sydney-ben vagy New Yorkban tárgyaljon, hanem Lausanne-ban, hiszen ez jóval költséghatékonyabb.

– Nem hiszem, hogy a magyar sportélet szereplői közül bárki szívesen megismerné a helyszínt közelről, mégis elindulhatunk-e önnel egy virtuális lausanne-i sétára? 
–  A CAS működése is megsínylette a Covidot. Végül aztán kihasználva azt az időszakot, amikor csak online eljárások zajlottak, a CAS-t végre átköltözött a Chateau de Béthusy-ból a Palais de Beaulieu-ba, amelyet már régen kiszemelt a központjának. Ez Lausanne egyik legjelentősebb rendezvénycentruma, 1986-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülésszakának is otthont adott. A CAS 1984-es létrehozása óta, most először van a szervezetnek saját, erre a célra épített helyiségekkel rendelkező új központja, ami lehetővé teszi, hogy egyidejűleg több tárgyalást tartsanak az épületben, ahová videókonferenciához és szinkrontolmácsoláshoz szükséges berendezéseket is telepítettek. A 92 férőhelyes előadóterem a CAS szemináriumainak ad helyt. A nemzetközi Sportdöntőbíróság évente mintegy 900 eljárást regisztrál, és több mint 250 tárgyalást szervez. Majdnem 60 fő dolgozik itt teljes munkaidőben, de az apparátus évről évre nő, ami nem meglepő, hiszen a sportban egyre több a pénz, így érzékelhetően növekszik a sportgazdasági visszaélésekkel kapcsolatos ügyek száma is.

– Mi a helyzet a konkrét összegekkel? 
– Egyszemélyes választott bíró és százezer euró értékű jogvita esetén az eljárás átlagos költsége húszezer euró, háromtagú bírói testület esetén pedig negyvenötezer euró. A költségeket a vesztes félnek kell állnia, de az eljárás kezdeményezőjének meg kell előlegeznie mindezt. Ez a biztosíték arra, hogy az eljárás ne kezdődjön el, ha a feleknek nincs pénzük vagy a későbbiekben nem akarnak fizetni. További költség lehet a tolmácsolás, mivel az ügyeket három nyelven tárgyalhatjuk: angolul, franciául vagy spanyolul. Az eljárás során szakértőket is bevonunk, az ő díjazásuk is a svájci árfekvéshez alkalmazkodik. A százezer eurós ügy valójában kisebb súlyúnak számít, sokszor több millió eurós perekről beszélünk.

– Megéri tehát választott bírónak lenni magyar szakemberként is?
– Természetesen igen. Nem titok, business osztályú repülőjegy jár a bíráknak, valamint napidíj és ötcsillagos szállodai ellátás. Ugyanakkor a szakmai presztízs szempontjából van ennek igazán jelentősége, hiszen egy CAS választott bírót a világon mindenhol szakmai elismerés övez. Velem egyidőben lett tag egy hetvenesztendős francia legfelsőbb bírósági bíró, tehát még ebben az életkorban is ambicionálják a szakemberek ezt a munkát, mert nagy a respektje.

– Konkrét, jelenleg is zajló ügyekről, magyar érintettségről, ahogy említette, nem beszélhet, de szakmai profizmus ide vagy oda, jobban megdobban-e a szíve, ha hallja, hogy magyar sportolót érintő ügyet tárgyalnak? 
– Természetesen, de az összeférhetetlenség szigorú alapelv, amelyet az elsők között vizsgálatnak a CAS-nál. Ha nem is veszek részt, azért a végeredmény szempontjából és szakmai értelemben is figyelemmel kísérem a magyar vonatkozású ügyeket. A jelenleg zajló Simone Halep ügyet is figyelem, hiszen egykori sportágamból érkező játékosról van szó.

– A CAS egyik alapítója, Francois Carrard halála előtt azt fejtegette, hogy a nemzetközi sportügyek bíróságának lassan ki kellene lépnie a választott bírói, a svájci jogrend szerinti keretekből, és minden ország és sportszervezet felett álló független bíróságként kellene működnie, a Hágai Törvényszékhez hasonlóan. Miként látja ezt a kérdést?
– Amióta a szervezet létezik, azaz több mint negyven éve, csak néhány ügy jutott el a svájci legfelsőbb bíróságig. Naponta átlagban két-három új ügyet bíznak a CAS-ra, vagyis évente nagyjából hétszáz jogvita kerül a választott bírók elé. Álláspontom szerint a jelenlegi a rendszer nagyon jól működik, pártatlan, szakmailag kifogástalan. A cél, hogy minél gyorsabban hozzunk döntéseket a sportvilágot érintő ügyekben.

A CAS előtt zajló eljárások közül talán a legismertebb a Kenderesi Tamás biológiai útleveléhez kötődő, az úszót első fokon doppingvétség miatt elmarasztaló eset, amelyben a sportoló fordult a CAS-hoz, így keresve az igazát. Az ügy tárgyalása jelenleg is zajlik. A közelmúltban nagy szakmai sikerként könyvelhette el a Nagy Zsigmond vezette jogászcsapat a Magyar Úszószövetséggel karöltve, hogy sikerült Ilyés Laura úszó elsőfokú felmentő ítéletét „megvédeni” a WADA fellebbezését követően. Dányi Szilárd és szakértő tanúként Borbély Zoltán sikeresen érvelt Lausanne-ban a doppingszabotázs áldozataként első fokon elmarasztalt, akkor még kiskorú gyorskorcsolyázó, Tóth Esztert ügyében, aki végül eljárási költségek fizetése alól mentesülve, jóval enyhébb büntetéssel térhetett vissza sportágába, mint az a WADA fellebbezésekor várható volt.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. február 10-i lapszámában jelent meg.)