Varga Ádám ismét dobogóra állna a királyszámban

Kissé beragad a rajtnál, ezért a hatodik-hetedik helyen kezdi el a döntőt K–1 1000 méteren. Kétszázötven méternél, majd fél távnál, sőt hétszázötvennél is másfél másodperc a hátránya a portugál Fernando Pimenta mögött. Aztán a végén óriási hajrával mégis 47 ezredmásodperccel hamarabb ér a célba.

Varga Ádám tokiói olimpiai fináléja tündérmesébe illő történet, amit méltatlanul kevésszer elevenítünk fel – bár az ok érthető és örömteli: miközben Varga emberfelettit küzdött, Kopasz Bálint azzal volt elfoglalva, hogy agyonverje a mezőnyt (sikerült is). A bajnok „árnyékában” még a hazai televíziós közvetítés is csak időről időre, lábjegyzetben említette meg, hogy közben Varga éppen hol áll a mezőnyben, sőt, még az utolsó 200 méterre érve is csupán arról beszélt a kommentátor, a német Jacob Schopfot „jó lenne még magunk mögött tartani” (sikerült is).

Az olimpiai ezüstérem margójára felírandó, két évvel korábban még a kajakozást is majdnem feladta, hiszen csaknem egy évig ülni is alig tudott, miután elszakadt a csonthártya az ülőgumója környékén. Persze nem adta fel, a többi pedig történelem. 2020-ban legyőzte a királyszámban az országos bajnokságon Kopaszt, ezután nem is lehetett kérdés, érdemes-e folytatnia.

Japánban a szélirány sem kedvezett neki, és a döntőben a rossz rajt miatt figyelmeztették is, így a futamában óvatosabban kellett kezdenie, s a megszokott stratégiáját sem alkalmazhatta – szeret hamar előrekerülni, és próbálja megőrizni a pozícióját. De minden akadály ellenére végül csak felállhatott a dobogó második fokára.

„Az eredményhirdetés alatt is alig fogtam fel, hogy melyik verseny dobogóján állok – értékelt annak idején Varga. –  Ugyan nem nekem szólt a Himnusz, de a magaménak éreztem, nagyon boldog pillanatok voltak. Olyanok, amelyekre egész életemben emlékezni fogok.”

A KSI kajakosa akkor még az első hatot célozta meg, Párizsban viszont már a dobogót veszi célba, amire meglesz a lehetősége, hiszen továbbra is két versenyzőt indíthat egy nemzet az egyes és a párosszámokban. Nem úgy, mint a világbajnokságokon és az Európa-bajnokságokon, amelyeken viszont csak egyetlen egység képviselheti a hazáját. Valószínűleg ez kevésbé lenne fájó pont a magyar kajak-kenu kedvelőknek, ha a királyszámban nem lenne két világklasszis sportolónk, és egyikük emiatt nem esne el sok-sok világversenyen szerzett éremtől. Az idén (a múlt évvel ellentétben) Kopasz Bálint bizonyult jobbnak a hazai válogatókon és a világkupaversenyeken, ezért Varga a hazai rendezésű Eb-n „csak” K–1 500-on állhatott rajthoz – de emiatt nem csügged.

„Tokió óta sok tapasztalatot gyűjtöttem a királyszámban, és az ötszáz méteres Európa-bajnoki döntőben is sok olyan kajakossal megmérkőztem, aki ezren is a világelithez tartozik – mondta a 24 éves sportoló. –  Emellett az első világkupaversenyen is majdnem teljes volt a mezőny, és természetesen a belföldi viadalokon is rendre ott van Kopasz Bálint, akihez mindig mérhetem magamat.”

Hozzátette, jól sikerült a felkészülési időszak, a sérülések és a betegségek elkerülték, és az edzőtáborok is beváltak, holott nem ragaszkodtak a megszokott rutinhoz. Ezúttal Törökországba is elutaztak, s a megszokott dél-afrikai helyszínen sem ott szálltak meg, ahol az előző években rendre. Azt azért elismerte, az első válogatóverseny pocsékul sikerült, hiszen több mint négy másodpercet kapott Kopasztól, de nem aggódik miatta, hiszen az Eb-n 500-on és 5000-en, vagyis rövidebb és hosszabb távon is remekül helytállt (előbbit megnyerte, utóbbin ezüstérmes lett Pimenta mögött), ami megmutatja, hol vannak még hiányosságai. 

„Megnyugtatott, hogy még mindig tudok gyorsan menni” – fűzte hozzá, és további pozitívumként kiemelte, mivel a párizsi olimpia nem az első a pályafutása során, nyugodtabb lesz, ráadásul már a pályán is többször versenyzett, ellentétben a tokióival, így az sem okoz majd meglepetést.

Három éve az első hatba várta magát, idén úgy fogalmazott, ugyanaz a hozzáállása, mint akkor volt, de az elmúlt időszak eredményei alapján most már az első három a cél – erre pedig minden esélye megvan, még akkor is, ha két legnagyobb riválisa egyaránt legyőzi őt. Mi persze inkább abban reménykedünk, hogy az arany- és az ezüstérem ismét magyar nyakba kerül. Hogy melyik kiébe, azt meccseljék le egymás között.

Noha az olimpia szempontjából nem relevánsak a múltban elért sikerek, azért nem szabad szó nélkül elmenni azon tény mellett, hogy az ötkarikás játékokra szinte kizárólag 2023-ban lehetett kvótát szerezni (a 2024-es pótkvalifikáción alig-alig osztottak ki néhányat), ebben az esztendőben pedig Varga Ádám fergetegesen teljesített. Kezdve azzal, hogy mindkét világkupaversenyt (egyben válogatót) megnyerte Kopasz Bálint előtt, folytatva a Krakkóban és környékén lebonyolított Európai Játékokon mutatott teljesítményével, amelyen – a helyi adottságoknak „köszönhetően” 1000 méteres verseny hiányában – 500-on lett Európa-bajnok, felnőttként az első világversenyét megnyerve (200 méteres teljesítményét ne firtassuk, csak azért nevezték, hogy valaki tőlünk is elinduljon, mivel az eseménynek saját kvótarendszere volt, s a válogatottunk nem tudott sprintspecialistát magával vinni). Mivel minden említett versenyen maga mögött hagyta Fernando Pimentát is, mindenki azt hitte, a kvótaszerző világbajnokságon sem lehet baj, s Varga már nyakában érezheti az aranyérmet, viszont Duisburgban a portugál klasszisnak jött ki jobban a lépés. A magyar kajakos ennek ellenére nem volt csalódott: „A célom az első hely volt, de mivel végig jól versenyeztem, kiadtam magamból, ami bennem volt, nem vagyok elkeseredve.”

Született: 1999. november 20., Budapest Sportága: kajak-kenu Klubjai: KSI SE (2011–) Edzői: Nagy László, Szigeti Viktória (nevelőedzők), Ballay László, Matyus Zsolt Legjobb eredményei: olimpiai 2. (2021), világbajnoki 2. (K–1 1000 m, 2023), 2x Európa-bajnok (K–1 500 m, 2023, 2024), 2x Európa-bajnoki ezüstérmes (K–1 500 m, 2022; K–1 5000 m, 2024)