Kajak-kenu: hetvenéves az olimpiai bajnok Foltán László

„Nem szoktam nagy eseményt csinálni a születésnapomból, és néha csodálkozva nézem, ahogy egyesek megünnepeltetik magukat. Miért lenne az én ünnepem az, hogy megszülettem? Én nem tettem érte semmit. Azt vallom, hogy az ember a születésnapján keresse fel az édesanyját, és köszönje meg neki az életét. Én már sajnos ezt nem tehetem meg, mert nem élnek a szüleim. Viszont megköszönöm a jóistennek, hogy sokáig fenntartott” – fejtette ki véleményét az MTI-nek a születésnapokról Foltán László, majd hozzátette: egyszer azért különleges ajándékkal lepte meg magát.

„Egy válogatóverseny éppen a hatvanadik születésnapomra, május huszonötödikére esett, és úgy gondoltam, ez jó alkalom egy sajátos ünnepre. A magam szórakoztatására Szegeden kenuba szálltam, és kétszáz méteren elindultam a fiatalok között, akik nagyon csodálkoztak ezen. Nem is mentem rossz időt” – mesélte nevetve.

A sportember elárulta, hogy a kerek 70-es ünnep miatt most egy kicsit más lesz a családi köszöntés.

„A feleségemnek három nappal előbb, huszonkettedikén van a születésnapja, és a gyerekeink megleptek minket egy rövid tokaji kirándulással, ami kitölti a két születésnap közötti időt” – mondta.

Az egykori kitűnő kenus mesélt arról is, hogy 2009-ben volt egy komoly szívritmuszavara, de azóta szerencsére jól van.

„Próbálom nem izgatni magam, úgyhogy most rendben vagyok. Ha ennél jobb lenne, ki sem bírnám” – tette hozzá sajátos humorával.

Foltán László 1977-től 1984-ig szerepelt a magyar válogatottban, az 1980-as moszkvai olimpián C–2 500 méteren szerzett aranyérmet Vaskuti Istvánnal. Az aktív versenyzést – megfogalmazása szerint – szövetségi kapitányi nyomásra fejezte be.

1988-ban a Testnevelési Főiskolán kajak-kenu szakedzői oklevelet szerzett. A versenyzők hívására 1986-tól az MTK edzőjeként tevékenykedett, ebben az időszakban irányította bajnoktársa, Vaskuti István felkészülését. 1989-től az Újpesti Dózsa, illetve az UTE edzője lett.

1992-től 2010-ig Budapesten középiskolai testnevelő tanárként dolgozott. Pedagógusi tevékenységéért önkormányzati elismerésben részesült.

Fia, ifjabb Foltán László továbbvitte a családi kenus hagyományt, versenyzőként világbajnoki ezüst- és bronzéremig jutott, ma a kenu utánpótlás szövetségi kapitányként dolgozik.

Foltán László nyugdíjasként éli mindennapjait. Büszke arra, hogy kezdeményezésére 2008-tól tizenegy éven át a Hősök terén megünnepelték az 1456-os nándorfehérvári diadalt, és közösen meghallgatták az erre emlékeztető déli harangszót. A hagyomány az egész országban népszerűvé vált, igaz, a Hősök terén a megemlékezés a 2020-ban kitört pandémia miatt megszakadt.

Sportágában néha elindult Masters-versenyeken, és egykori sikerei mellett más módon is letette a névjegyét.

„1974 őszén új típusú lapátot faragtam magamnak, olyat, amelyre a vízen rá tudott támaszkodni a versenyző. Kis delfin jelzés volt rajta, hamarosan népszerű lett, elterjedt ez a lapáttípus. Huszonöt évig meghatározó volt ez a lapát, Kolonics Gyuri és Vajda Attila is ilyennel evezett. Aki ilyet használt, egy-két hajó előnyt szerzett. A megfaragásakor azt vettem figyelembe, hogy a gyorsúszó-kéztempó és a kenulapát ugyanolyan” – mondta találmányáról.

Életére, pályafutására visszatekintve tömören fogalmazta meg véleményét: „Semmit sem csinálnék másként! A morális értékrendem szerint cselekednék ma is, mindent ugyanúgy elkövetnék, mint valaha, és ide jutnék, ahol vagyok. Életem mottója az lehetne: az, hogy ki vagy, megmutatják a kitüntetéseid, a pozícióid, viszont azt, hogy mi vagy, az az út mutatja meg, ahogy mindezt elérted, összeszedted.”

A szombati Képes Sport-mellékletben kétoldalas interjút közlünk Foltán Lászlóval.