Nem csak azért, mert az 1971-es belgrádi világbajnokság győzteseként állhatott rajthoz, hanem egyéb ok miatt is. Történt ugyanis, hogy Wichmann legfontosabb ellenfelét, a román színekben versenyző Ivan Patzaichint eredetileg kizárták a versenyből. Közvetlenül a selejtező rajtja után ugyanis a nagy riválisnak eltörött az evezője. A szabály lehetővé tette a verseny leállítását és az újrastartolást, amennyiben a rendellenesség az első 25 méteren történik. Ez így is volt, csakhogy a versenybírók nem vették észre, amikor két-három karlendítés után Patzaichin a magasba emelte és megmutatta a törött evezőjét, így a Romániát képviselő sportolónak két lehetősége maradt: vagy feladja, vagy megpróbál a csonkkal boldogulni. A szívós Duna-deltai lipován a lapátjánál is keményebb fából faragták, ezért az utóbbi megoldást választotta. Lényegében egy bot segítségével végigbillegte és kínlódta az ezer métert és az utolsó előtti versenyző után mintegy három perccel vánszorgott a célba. Bár a szabályzatban nem szerepelt időkorlát, a futam befejezése után a versenybírók meglepetésszerűen kizárták Ivan Patzaichint. Óvás, vita és hosszas egyeztetés következtében a döntéshozók változtattak álláspontjukon, így Wichmann ellenfele részt vehetett a reményfutamon, amelyet megnyert, akárcsak a következőket is, beleértve az elődöntőt és a döntőt.
Azt csak ő tudhatta, mi volt a lelkében, a dobogó második fokáról Wichmann Tamásnak mégis maradt annyi ereje, hogy mosolyogjon és gratuláljon legádázabb ellenfelének. „Látod Ivan, a magyarok által gyártott lapát miatt szenvedtél, és a szintén magyarok által készített másik lapáttal lettél olimpiai bajnok!” – jegyezte meg tréfásan. Minderről nem sokkal Wichmann 2020 februárjában bekövetkezett halála után már Ivan Patzaichin mesélt, aki rá másfél évre, szintén 72 esztendős korban az örök vizekre követte barátját.Erdély szívében, a Maros megyei Szászrégenben ma is él az a szakember, aki hosszú évtizedeken keresztül tervezőmérnöke, majd főmérnöke volt a helyi sportszergyárnak, ahol készültek a román evező, illetve kajak-kenu válogatott csónakjai és lapátjai. „Abban az időben jelentek meg a műszálas csónakok, Patzaichin is egy Dániában gyártott kenuval állt rajthoz. Az evezőket viszont tőlünk kapta, a legjobb minőségű hangszerfából készültek. A válogatottnak szánt lapátok nyelét vastagabbra hagytuk, hogy majd a sportoló tenyérmérete függvényében a csapat karbantartója dolgozza át. Patzaichin evezőjét sajnos túlságosan levékonyították, ezért már a második vagy harmadik karlendítésnél eltörött” – meséli a ma már 80. évét taposó Varga István. A nyugalmazott mérnök szerint még tiszta szerencse, hogy román szemszögből minden a lehető legjobban alakult, így a pártvezetők közül már senkinek nem jutott eszébe a régeni mesterembereket hibáztatni a történtek miatt. Pedig egy állítólagos, a magyar vetélytársnak kedvező szabotázs miatt, a Szekuritáté „gondoskodásából” fejek hullhattak volna.
Varga, aki maga is evezett, lapunknak elmondta, hogy a lapát az induláskor van kitéve a legnagyobb nyomásnak, ezért, ha nem eléggé masszív, könnyen elhasad vagy akár el is törik. Mindemellett a brassói mérnöki egyetemen többször is visszahallotta, hogy „ti régeniek, még egy evezőt sem vagytok képesek becsületesen megcsinálni”. Holott a Marosvásárhelytől mintegy harminc kilométerre fekvő egykori szász városka és országos szinten egyedülálló sportszergyára messzi földön híres volt az itt előállított termékeiről. Varga Istvánnak az édesapja, Varga László volt a vállalat igazgatója, amikor Leon Rotmannak egy olyan kenut fabrikáltak, amellyel egyéniben mind ezer, mind 10 ezer méteren olimpiát nyert 1956-ban Melbourne-ben. A bukaresti zsidó származású sportoló neve annyira összefonódott Szászrégennel, hogy az aranyérmek „belapotolásától” eltelt fél évszázad után a helyiek 2006-ban díszpolgári címet adományoztak neki. Ekkor részesült hasonló, posztumusz elismerésben a néhai gyárigazgató is. A régeniek ugyanakkor ifjú Jorga Ferenc köztéri alkotásával tisztelegnek az egykori csónakgyártóknak és a hazai vizes sportok olimpiai bajnokainak. A romániai ötkarikás bajnokok rangidőse, a 88 esztendős Rotman ma is szeretettel gondol vissza a Varga Laci bácsi által tervezett és a helybéli magyar mesteremberek által készített csónakjára.