Kajak-kenu: Tóth Dávidot mindennapi küzdelemre tanította az Exatlon

– Exatlonos interjúiban nem tagadta: azért jelentkezett, mert nem sok esélyét látta, hogy ott legyen Tokióban. Változtat ezen, hogy elhalasztották a játékokat?
– Mérlegelve a lehetőségeket, az a tény döntött a műsor mellett, hogy a hazai válogatókról kijutni az ötkarikás játékokra talán nehezebb, mint maga az olimpiai szereplés – válaszolta az olimpiai ezüstérmes, világbajnok kajakos Tóth Dávid, aki az elmúlt hónapokban a TV2-n futó extrémsport-reality-ben versenyzett a Dominikai Köztársaságban. – Az esélyeim nem változtak, sőt, kihagytam öt hónapot és összeszedtem néhány sérülést. Mosolyogtam, amikor az első évadban szereplő Ungvári Miklós azt tanácsolta, nagyon figyeljek, le ne sérüljek – nem sikerült megfogadni a tanácsát, a bokámtól az orromig mindenemet beütöttem a pályákon.

– A világ híreiből mennyi jutott el a bázisul szolgáló villába, illetve faházba, ahol elszigetelten éltek?
– A verseny alatt elkaptam a Dengue-láz nevű trópusi betegséget, a műsorvezető Palik László épp aznap hívta össze a stábot, amikor kijöttem a kórházból, és megosztotta velünk a járvánnyal kapcsolatos híreket. Elsőként a szeretteimért aggódtam, de miután megtudtam, jól vannak, arra gondoltam, milyen jó, hogy a műsort választottam, ellenkező esetben nagyon ideges lennék.

– Az olimpia elhalasztása miatt?
– Azért dühített volna a helyzet, mert a tokiói felkészülést jelentős részben önerőből finanszíroztam volna, miután a klubom, az UTE nem hosszabbította meg december 31-én lejáró szerződésemet. A hírek hallatán elkezdtem azon gondolkodni, vajon képes lennék-e nekirugaszkodni a felkészülésnek.

– Mire jutott?
– Még nem döntöttem. Nem zárkózom el a folytatásról, de az is lehet, hogy elkezdem a civil életet. Nem gondoltam volna, hogy egy sportvetélkedő és az azzal járó forgatások ennyire fárasztóak. Szeretnék kicsit pihenni, huszonnyolc év után először lesz szabad a nyaram. Szeptemberre kiderül, leszek-e olyan fizikai állapotban, amelyre alapozva el lehet kezdeni a felkészülést, és meglesz-e hozzá bennem a motiváció.

– Ezek szerint mozgásban maradt?
– Szükségem van a mozgásra, ami megadja a jó közérzetet. A karantén letelte után már voltam futni, biciklizni, kondiztam szabadtéren, és úgy tervezem, a héten kajakozni is megyek. Szerencsés időszakban jöttünk haza, enyhültek a szigorítások és a betegséget övező félelem, nyárból a nyárba érkeztünk – csalogató, hogy a Római-part mellett felevezzek a Nagy-Dunán.

– Mit tudott hasznosítani a több évtizedes profi sportolói tapasztalatából az extrémsport-vetélkedőben?
– Hasznomra volt a versenytapasztalat; nem izgultam a futamok előtt és jól kezeltem a téthelyzeteket. Remekül tudtam összpontosítani a kulcspillanatokban, noha a homokzsákdobásban nem segített a kajakos múlt.

– Ha már a dobásokat említi, hétről hétre érezhetően egyre jobban teljesített az ügyességi feladatokban.
– Ezt többen is említették, örülök, ha így látták. Bevallom, nagyon féltem az ilyen típusú feladatoktól, a barátaim nevetve engedtek útnak – tudták, nem vagyok túl ügyes a labdával. A végére valamelyest belejöttem.

– Tanított is valamit önnek a játék?
– Lehet, első hallásra furcsa lesz, de megtanított a mindennapi küzdelemre. Eleinte játéknak fogtam fel az Exatlont, majd amikor elkezdtünk azért harcolni, hogy a végjátékokat ne veszítsük el, ezáltal ne kelljen elbúcsúzni egy csapattárstól, mindennapos küzdelemmé vált. A versenysport nem így működik, ott nem kell minden egyes nap jól futni. Emiatt volt nekem leginkább mentálisan nehéz a versenysorozat.

– Nyilvánvalóan nem könnyű hónapokig ismeretlen társakkal, a világtól elzárva élni. Volt, amit kifejezetten szeretett ebben az időszakban?
– Nagyon jó volt majdnem öt hónapig telefon nélkül. Az első néhány nap persze fájt, állandóan a zsebemhez kaptam. Most viszont nagyon idegesít, rádöbbentem, mennyi idejét rabolja el az embernek, ha folyamatosan nézegetni és nyomkodni kell.

– Márpedig lehet forgalma.
– Elképesztő mennyiségű üzenetet kaptam, kapok, nem lehet nem érezni a műsor népszerűségét. Az utcán megállnak mellettem autóval az emberek, hogy üdvözöljenek. A minap bementem egy plázába, és kimondottan jól jött, hogy maszkot kell hordani...

– Olimpiai ezüstérmesként is szokatlan az ilyesfajta népszerűség?
– Az olimpia alatt kétszer nyolc-tíz percig vagy a képernyőn, utána látnak még veled egy-két interjút az emberek, kis túlzással egy órán keresztül mutatják az arcodat. Most öt hónapon át minket néztek. Kaptam üzenetet, amelyben azt írták, egy kissrác miattam kezdett el most kajakozni. Ha azt hozza magával a népszerűség, hogy országszerte szélesíti a sportági utánpótlásbázist, már megérte, hogy egy kajakos is volt a műsorban.