Kajak-kenu: olimpiai bajnokunk megtalálta a számításait Amerikában

– Ha valaki keresi, mindig azonnal válaszol, fel- vagy visszahívja az akár ismeretlen érdeklődőt?
– Különösen, ha Magyarországról keresnek. Otthon csak néhány rokonnal és jó baráttal tartom rendszeresen a kapcsolatot. Az udvarias kommunikáció itt, az USA-ban alap, enélkül nem tudsz megélni.

– A mai sportéletben sajnos ez már nem általános.
– Amikor én sportoltam, örültünk, ha kíváncsiak voltak ránk. Pályafutásom során talán ha kétszer voltam a tévében, s újságcikk sem készült rólam mindennap. Mondom, Amerikában én is a piacról élek – ha nem tartod megfelelően a kapcsolatot, akkor halott vagy, nem érvényesülhetsz. Ez az első szabály.

– Floridában él, helyi idő szerint hajnal hatkor beszélgetünk. Mindig ilyen korán kel?
– Ennél is korábban. A feleségem már 4.30-kor ébred, mert megy a kórházba dolgozni. Végre itt is kezd visszatérni az élet a normális medrébe. Többnyire én is felkelek vele, elviszem a kutyát sétáltatni, kávézok, megreggelizek, aztán indulhat a nap.

– Mivel foglalkozik?
– Visszatértem ahhoz, amivel Amerikában kezdtem: ablakokat fóliázunk. Ma már egész jó kis bizniszem van, kiterjed egész Dél-Floridára, de a kezdet nem volt egyszerű. Amikor jönnek ki magyar fiatalok, mondom is nekik: azzal kezdjék az itteni életet, hogy felejtsék el mindazt, amit otthon Amerikáról gondoltak. So (tehát, szóval, ez az egyetlen angol szó, amit a magyarul ma is kifogástalanul beszélő Hódosi Sándor rendszeresen használ – a szerző), én ablakpucolással kezdtem, gondoltam, az mégsem olyan nehéz munka. Emlékszem, egyszer egy hölgy külön megkért, hogy segítsek neki, ma már ő dolgozik nekem sales menedzserként, üzletkötőként.

– Az olimpiai bajnoki címét nem próbálta meg kamatoztatni?
– Azt teszem a mai napig! A bevándorlásnál könnyebbséget jelentett, angolul úgy mondják: extraordinary ability.

– Kivételes képesség.
– Igen. Szóval könnyebben kaptam meg az állampolgárságot, mint mások. Noha az amerikaiak túlnyomó többségének fogalma sincs a kajak-kenuról – itt a baseballért, az amerikai fociért és a kosárlabdáért bolondul mindenki, most már engem is beleértve –, de azt becsülik, tisztelik, ha valaki elért valami nagy dolgot, például ha olimpiai bajnok. Amikor ez szóba kerül, rám is hitetlenkedve néznek, s ez segít az üzlet megkötésekor is.

– Ez Magyarországon sincs másképp.
– Ma már. Értem a kérdést. Nem panaszkodom, életem legnagyobb sikere az olimpiai bajnoki aranyérem, de az érte kapott pénzből akkor egy Fiatot tudtam venni, meg kiutaltak soron kívül egy Daciát. A visszavonulásom után próbáltam otthon több mindennel, autóval, farmernadrággal bizniszelni, de nem igazán tudtam érvényesülni.

A teljes interjútIDE KATTINTVAolvashatják el!