Kajak-kenu: Nem maradok vetélytárs nélkül – Bodonyi

Vágólapra másolva!

2020.05.21. 11:35

Címkék

A tiszaújvárosi kajakosoknál és Miskolcon megtalálta a lelki békéjét a kenus, aki Kiss Tamás visszavonulásával a C–1 1000 méter első számú hazai várományosa.

– Egyedül maradt?
– Jó kérdés. Szerintem nem maradok vetélytárs nélkül – válaszolta Bodonyi András, a DVTK 25 éves kenusa, aki az elmúlt két évben a visszavonulását a napokban bejelentő Kiss Tamással folytatott váltakozó kimenetelű küzdelmet a világversenyekért. – Biztos jönnek fel fiatalok, akik gondolkodhatnak úgy, hogy a kétszemélyes csata után megnyílik előttük az út C–1 1000 méteren, de úgy is, hogy az egyest jó eséllyel én viszem el, így inkább a párosra készülnek. Nem mondanám, hogy nekem innen egyenes út vezet tovább.

– Férfikenuban nem túl acélos a hazai mezőny. Nem tart attól, hogy a legerősebb riválisa elvesztése visszaveti?
– Nem örülök Tamás döntésének, elvesztésével megint csak gyengült a mezőny. Jó hatással volt rám és a szakágra is a kettőnk párharca, kell a versenyhelyzet. Ezzel együtt bízom magamban, az elvégzett munkában, de nem szeretném a versenyek esélyeit előre latolgatni.

BALESET A ZEBRÁN, PÁRCSERE A VÍZEN
Baleset miatt párcserére kényszerült Kammerer Zoltán (Graboplast Győr); a háromszoros olimpiai bajnok a jövő keddi edzésversenyen a KSI-s Varga Ádámmal indul K–2 1000 méteren. Kammerer párostársát, Gál Pétert – a duó épphogy lemaradt az olimpiai kvótáról a tavalyi vb-n – a hónap elején elütötte egy autó, a szolnoki kajakos azóta otthon lábadozik. „Május nyolcadikán történt a baleset, futás közben egy veszélyesnek számító kereszteződés zebráján haladtam át, a külső sávban érkező autó megállt, a belsőben közlekedő nem... – idézte fel a történteket a Nemzeti Sport érdeklődésére Gál Péter, hozzátéve: a vétkes sofőr, egy fiatal nő, azonnal a segítségére sietett, és azóta is érdeklődik az állapota felől. – A zuhanás következtében mindkét vállam kificamodott, a jobbat várhatóan artroszkópos eljárással meg kell műteni. Egyelőre rögzítő kötést viselek, nem mozgathatom. Kisebb zúzódás van még a lábamon, ami egy kicsit zavar a járásban.” A 26 éves kajakos szeptemberig nem sportolhat, de a célja változatlan: „Egyelőre a gyógyulásra koncentrálok, a menyasszonyommal a szüleimhez költöztünk, családi körben regenerálódom. A tesztversenyeket megnézem, kíváncsi vagyok, melyik egység hogyan teljesít. Szeretném majd Zolival folytatni a munkát, és jövőre újra harca szállni a kvótáért. Hiszem, hogy a néhány hónapos kihagyás nem fog ebben hátráltatni.”

– Tavaly nem titkolta, nem jött be a majd egy éven át tartó központi összetartás. Milyen utat választott a folytatáshoz?
– Tény, nem éreztem jól magam a tíz hónapnyi edzőtáborban, visszavetette a teljesítményemet. Új rendszert kellett kitalálni, amely figyelembe veszi az igényeimet, és amelyben benne vannak a gondolataim. Sikerült, a téli felkészülésre összeállt egy kis csapat körülöttem úszó- és atlétikai edzővel, pszichológussal, gyógytornásszal, dietetikussal és erőnléti trénerrel. Valamennyien kitűnő szakemberek.

– És ki irányítja a szakmai munkáját?
– Tiszaújvárosban készülök, a klub kajakos edzője, Betlenfalvi István vezetésével.

– Kajakos trénerrel dolgozik?
– Igen, és kajakos csoportban, egy fiatal kenus van még mellettem. Már tavaly ősz végén látszott a közös munka eredménye: nagyon sokat fejlődtem technikailag, és újra megszerettem a kenuzást.

– Sokat változott a felkészülése?
– Szinte az edzésmunka minden elemén módosítottunk. Nehéz lenne egyet kiemelni; összességében nagy hangsúlyt fektetünk a maximális sebesség fejlesztésére, és sokkal inkább specifikusan az ezer méterre készülünk. Azáltal, hogy már csak az ezer olimpiai táv, a nemzetközi mezőny specializálódott – ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell.

– Mikor láthatjuk, mire jutottak?
– Noha még nem lesz éles a forma, remélem, már az első tesztversenyen: június 9-én lesz az első megméretés. Várom, mert valóban sok újdonság van a munkámban, jól jön a visszajelzés. Arra, hogy jó úton haladunk-e, illetve hol vannak hiányosságok, csak versenyhelyzetben kaphatunk választ.

Gál Péter (jobbra) reméli, folytatni tudja Kammererrel (Fotó: Koncz György)

– Mostanában a C–2 1000 méter a slágerszám. Megingathatatlan az egyest illetően?
– Sokan mondják, párosban könnyebb lesz kvótát szerezni, és a páros mindig benne is van a pakliban, de egyelőre nem foglalkozom vele. Nincs olyan társ, akivel együtt készülhetnék, mindenki foglalt, és jobban is bízom az egyesben. De a helyzet változhat, a jövő heti edzésverseny eredménye befolyásolhatja a folytatást – nyitott vagyok a C–2 1000 méterre.

– A tiszaújvárosi munka azt jelenti, hogy újra szülővárosa, Miskolc a bázisa?
– Itt van az én helyem. Ide köt a családom, a kapcsolataim, itt találom meg a közös hangot az emberekkel, itt van az a közeg, amelyben ki tudok teljesedni. Itthon újra megtaláltam a lelki békémet.