– Tud örülni a bronzéremnek?
– Azért nem, mert szeretek úgy kiszállni a hajóból, hogy ennél nem tudok többet. A rajtom annyira rossz volt, hogy úgy gondolom, ennél azért tudok jobbat. Nem mentem jó pályát, nem tudtam azt kihozni, ami bennem volt. Miután a rajtot elszúrtam, próbáltam menteni a menthetőt, és végignyomni, de ebben kellett volna még lennie. Sajnálom, hogy nem úgy tudtam kiszállni a hajóból, hogy a maximumot nyújtottam.
– Kívülről nézve is feltűnt, küzdelmesebb, szenvedősebb a versenye a megszokottnál. Emiatt teljesített visszafogottabban?
– Több önbizalomra lett volna szükségem. Nehéz év volt, örülök, hogy vége.
– Nehezebb volt, mint a tavalyi, amikor folyamatosan sérülések hátráltatták?
– Tavaly ugyan voltak sérüléseim, de nem volt rajtam lelki teher. Ezt a terhet én tettem magamra.
– Amennyiben?
– Olyan elvárásaim voltak magammal szemben, hogy úgy éreztem, már nem bírom el lelkileg. Ezért volt annyira hullámzó az idei szezon. Volt, hogy elkaptam a fonalat és akkor nagyon jó volt, máskor meg lenyomott ez az egész.
– A döntő végén még a vízen odahajolt önhöz az ezüstérmes, párosban győztes fehérorosz Volha Hudzenka, és hosszabban beszélgettek. Megosztja, hogy miről?
– Nagyon aranyos lány, nagyon kedvelem. Igaz, nemigen ismerjük egymást, legfőképp a nyelvi korlátok miatt, de azt tudom, hiszen többször is elmondta már, nagyon tisztel engem és felnéz rám. Megemlítette, nagyon sajnálja, hogy kizártak bennünket párosban, a K–2 500 méteren szerzett arany úgy nekik nem az igazi, hogy mi nem voltunk ott. Ahogy láttam, elég gyorsak voltak, alaposan meg kellett volna velük küzdenünk. Sajnálom, hogy nem tudunk kiállni ellenük.
A VASÁRNAPI VERSENYEKRŐL RÉSZLETESEN ITT OLVASHAT!
Az eseményről a Nemzeti Sportot tudósítja:Pircs Anikó, Lipiczky Ágnes, Koncz György (fotó), Tumbász Hédi (fotó), Pusztai Viola (videó)