Kozák Danuta: A nyugodt felkészülés a múlté

– Az ideinél tökéletesebb évet aligha tudna elképzelni...

– Örömmel emlékszem vissza 2018-ra, valóban jól sikerült év volt, talán túlságosan is jó – felelte az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta, aki szülési szabadságáról visszatérve az idei szezonban versenyzett először a három aranyérmet hozó Rio de Janeiró-i olimpia után.

– Ezek szerint önt is meglepte, hogy anyukaként három világbajnoki és két Európa-bajnoki győzelemmel, valamint egy Eb-ezüsttel tudott visszatérni a nemzetközi mezőnybe?
– Tavaly júniusban született meg a kislányom, augusztusban kezdtem újra az edzéseket, és azt vettem észre, hogy elég gyorsan belelendültem a munkába. Sok minden hamar visszajött a kihagyás után, sikerült ugyanazzal a lendülettel dolgozom, mint a riói olimpia évében. Így megpróbáltam ugyanazt a munkát elvégezni, mint 2016-ban, de nem jött össze. A jól sikerült kezdés után a folytatásban ugyanis nem volt zökkenőmentes a felkészülésem, sok betegség és sérülés hátráltatott, amelyek miatt gyakran megakadt a munka. Küzdöttem magammal és a szervezetemmel, és mentálisan nagyon nehezen viseltem, hogy folyamatosan egészségügyi problémákkal kellett szembenéznem. A sorozatos sérülések a páromnak (Somogyi Béla, a kajakos edző-férje) is folyamatosan kihívást adtak, a korábban működő módszerek és a jól bevált elemek helyett rendre újakat kellett keresnie. Sok új gyakorlatot kellett kipróbálnunk, egy részük működött, más részük kevésbé volt sikeres. Természetes, hogy ilyen előzmények után voltak bennem eleinte kétségek.

– Mi hozta meg az áttörést? Mikor érezte úgy, kiemelkedő szezonja lehet az idei, amelyben pályafutása során először nyert három ötkarikás számban világbajnoki címet?
– A június eleji első válogató hozott áttörést. A verseny előtt nem volt viszonyítási alapom, mert egyedül edzettem, nem tudtam, hogyan eveznek a többiek. A stopperóra ugyan azt mutatta, jó időeredményeket kajakozom, mégis szkeptikus voltam a teljesítményemet illetően az első válogató előtt. A szegedi verseny aztán megnyugvást hozott, ekkor kezdtem úgy érezni, hogy jó és sikeres évem lehet.

– Ha már a többieket említette: érzékelte – amit utóbb több versenyző is bevallott –, hogy a visszatérése sokkolta a hazai mezőnyt, amelyet az első válogatón hatalmas fölénnyel, két másodperces, egyhajónyi előnnyel utasított maga mögé?
– Nem tudom, sokkolta-e őket a teljesítményem, ahogyan azt sem, mire számítottak azzal kapcsolatban, hogyan fogok evezni a visszatérés után. Én csak igyekeztem jól kajakozni.

– Egy rendkívül rutinos, extraklasszis versenyző is tud izgulni kicsit két év kihagyás után?
– Jelentős érzelmi hullámzáson mentem keresztül az első válogató előtt. Amikor bevillant, hogy a riói olimpián voltam legutóbb rajtgépben, kicsit megremegett a térdem, máskor pedig hatalmas nyugalom szállt meg. Egyszer azt éreztem, nagyon jó formában vagyok, máskor azt, mindenki meg fog verni. De végül sikerült mindent kizárnom, és csak a pályára figyeltem.

– Melyik volt a legjobb döntője az idén?
– Az első válogatót élveztem a legjobban, az volt a szezon legkellemesebb befutója.

– Nemzetközi vizekre evezve: a két csapathajóban szerzett vébécím azt is jelenthetné, női kajakban megvannak azok az egységek, amelyekkel eredményesen vívható meg a kvalifikációs világbajnokság. Az újonnan kihirdetett válogatási elvek azonban új helyzetet teremtettek a szakágban, a vébén 500 méteren induló páros és négyes összeállításában nem lehet átfedés, azaz hat különböző versenyzőnek kell a két csapathajóban ülnie azért, hogy megszerezzük a hat olimpiai kvótát Szegeden. Befolyásolja ez a tény a jövő évi terveit?
– Először is, sohasem voltam a bebetonozott párosok, négyesek híve. Annak annál inkább, hogy a lehető legtöbb variációban ki kell próbálni az egységeket, mert így lehet minél több információhoz jutni arról, ki mire képes csapathajóban. Nem tudom, milyen összetételű csapat áll majd rajthoz a jövő évi világbajnokságon, nekünk, női kajakosoknak egyelőre nem is ezzel kell foglalkoznunk, hanem azzal, hogy továbbra is nagyon jó teljesítményre legyünk képesek egyesben, mert ez elengedhetetlen feltétele az eredményes csapathajós szereplésnek. Nem vetíteném előre a jövőt, a téli időszakban korai még versenyszámokról beszélni. Egyelőre az edzésekre koncentrálok.

– A szezon során adott nyilatkozataiban elismerte, nem könnyű anyaként versenyezni, a szülői szerep hatással van a profi sportoló énjére is.
– Kár is lenne tagadni. A nyugodt felkészülés a múlté. Bár rengeteg segítséget kapunk a nagymamáktól – akiket jelentős rész illet az év sikereiből – és a családtól, a mindennapokat hármasban is meg kell tudnunk oldani A kislányunk születésével az életünkben a fontossági sorrend megváltozott: Zora az első, a pihenés hátrébb szorult. Egy éve ilyenkor, aztán még tavasszal is nagy hullámvölgyeim voltak, néha olyan fáradt voltam, hogy legszívesebben a kukába hajítottam volna a lapátot. Persze ez az érzés néhány percnél sohasem tartott tovább.

– A tavalyihoz képest idén már könnyebb volt a téli alapozó munkát elkezdeni?
– Inkább úgy fogalmaznék: idén teljesen más érzésekkel kezdtem bele a munkába. Egy éve teher nélkül lehetett edzeni. Úgy voltunk vele, semmit sem siettetünk, nem akartunk magunkra terhet rakni azzal, hogy úgy vágunk bele, mindenáron nyerni kell, világbajnoknak kell lenni. Most viszont már ott van a gondolataimban, hogy még több munkát kell beletenni, mert jövőre Szegeden olimpiai kvalifikációs világbajnokság lesz. Egy éve inkább csak utolérni próbáltam magam, most az a cél, hogy túlszárnyaljam az idei teljesítményemet.

– Magasra tette a lécet.
– Igen, túl magasra.

– Hogy érzi, időarányosan jól áll a felkészülésben?
– Jó erőben érzem magam, de nem szeretnék semmit előrevetíteni és következtetéseket levonni abból, hol tartok. Csak edzek. Kajakozni ugyan sokkal élvezetesebb, még hideg időben is, mint a benti munkákat végezni, de alapvetően az alapozó időszak edzéseivel, az úszással, a futással és a konditermi tréningekkel is elvagyok. Ősszel egyébként szerencsénk volt az időjárással, kihasználtuk a jó időt, csak november közepén jöttünk le a vízről.

– És mikor teszi újra vízre a hajóját?
– Úgy tervezzük, február közepén utazunk meleg égövi edzőtáborba, ezúttal Dél-Afrikát próbáljuk ki. Kicsit tartok tőle, mert ismeretlen környezetbe megyünk, ugyanakkor várom is – szeretek új országokat megismerni.

– Hármasban utaznak?
– Igen, nem hagyjuk itthon a kislányunkat. Zora egyébként nagyon nyitott baba, az utazás sem zavarja, szeret kimozdulni otthonról. A hosszabb repülőút persze olykor még a felnőtteket is megviseli, de bízom benne, hogy nem lesz gond, és az is szerencsés, hogy Dél-Afrikában nem kell az időeltolódással megküzdeni.

– A minap kitett egy „átlagos” napját ábrázoló képet a hivatalos Facebook-oldalára: átvette a Magyar Örökség-díjat, szánkózott Zorával, és teljesített két edzést. Zsúfolt programjai közepette mennyi ideje jutott az ünnepi előkészületekre?
– Mindig is szerettem volna hosszasan készülődni a karácsonyra, de be kell vallanom, ez sohasem valósul meg, rendre nagyon kevés időm jut rá. Zora is kicsi még ahhoz, hogy az efféle előkészületekbe be tudjam vonni, elképzelhető, ha nagyobb lesz, együtt dekoráljuk majd a házat. Nekem egyébként sem a külsőségek fontosak az ünnepekből, nem lényeges, milyen színekben pompázik a lakás, vagy milyen díszek lógnak a fán; a legfontosabb, hogy minél többet tudjak a lányommal lenni. Nekünk a legnagyobb ajándék az együtt töltött idő.