Mike Róbert: Ahhoz, hogy olimpiát nyerjünk, sokat kell még javulnunk

Új alapokról kezdődött meg az építkezés a tavalyi riói játékokat követően a férfikenu szakágban, amelyben az olimpiai ciklus első éve kihirdetetten a kísérletezésről, az útkeresésről szól. A változások mindkét ötkarikás versenyszámot érintik: a C–1 1000 méter hangsúlyos kérdése, hogy a korábban Mike Róberttel párosban eredményes – de Brazíliában már egyesben is bemutatkozó, az idei Európa-bajnokságon pedig ötödik – Vasbányai Henrik képes lesz-e egyesmenővé válni, ezáltal tartósan Vajda Attila örökébe lépni.

A csütörtökön kezdődő racicei világbajnokságon is a KSI kenusa képviselheti a magyar színeket, a kérdés azonban, hogy Vasbányai jelentheti-e a megoldást C–1 1000 méteren, továbbra is nyitott. A Rióban C–2 1000 méteren negyedikként végző kenus érezhetően kevésbé magabiztos egyesben, amelyben csekély nemzetközi rutinnal rendelkezik, a szezon versenyein hullámhegyek, de leginkább hullámvölgyek követték nála egymást ebben a számban.

Bizakodásra adhat okot, hogy nemrégiben úgy nyilatkozott: „…a júliusi Európa-bajnokság és a szövetségi kapitány által velem szemben támasztott eredménykényszer kihozott a gödörből, visszazökkentett fejben.”

Ami azt illeti, volt miből visszazökkennie a riói játékok után felbomló páros másik tagjának, Mike Róbertnek is, aki bevallotta, csak mostanra sikerült feldolgoznia az olimpiai szereplés kudarcát. A világ- és Európa-bajnok versenyző csalódottságában is próbált előre nézni, KSI-s csapattársával Korisánszky Dáviddal épített új duót, és az Eb-n szerzett pozitív tapasztalatokkal várja az év fő versenyét, amelyen egy kilométer mellett 500 méteren is versenyez a kettős.

„A világbajnokság már sokkal jobb képet mutat arról, hol is tartunk, mint az Európa-bajnokság, amelyre a riválisokhoz hasonlóan munkából, fáradtan érkeztünk. Persze ahhoz, hogy olimpiát nyerjünk, sokat kell még javulnunk – szögezte le határozottan és régen látott derűvel Mike Róbert. – Bevallom, az Eb-szereplés jobban sikerült, mint vártam, ha a döntőben nem billenünk meg a végén, éremmel nyitottunk volna, de a negyedik hely is rendben volt.”

Mike hozzátette: a plovdivi kontinensbajnokság legfőbb tanulsága, hogy a nemzetközi mezőnyben bátrabban kell versenyezni.

„Ez nekem nem jelent újdonságot, régóta versenyzek ezer méteren, így kellően bízom magamban ahhoz, hogy tudjam, a táv végét is bírni fogom. Korisnak viszont ebben előbbre kellett lépnie. Rutint kell szereznie a nemzetközi mezőnyben, amelyben az ellenfelek olykor őrülten versenyeznek. Ki kell tudni zárni, hogy vannak egységek, amelyek öngyilkos taktikával húznak el mellettünk az elején – én már tudom, ilyenkor nem kell pánikba esni, mert legfeljebb ötszáz méterig bírják. Magunkra kell csak figyelni, szeretném, ha Csehországban jó pályákat mennénk és kihoznánk magunkból a maximumot, ha ez érmet vagy dobogó közeli helyet ér, egyaránt elégedett leszek” – fogalmazta meg várakozásait Mike, aki 2006-ban éppen Racicében állt rajthoz először felnőttvilágversenyen, és szerzett Eb-bronzérmet a kenu négyes tagjaként 1000 méteren.

Az Európa-bajnokság tapasztalatait felhasználva készült fel a világbajnokságra két női kenusunk, Devecseriné Takács Kincső és Balla Virág is – a páros optimistán és nem mellékesen Európa-bajnokként várja a racicei rajtot.

„Hasonló taktikával versenyzünk a vébén, mint Plovdivban: az Eb megerősítette bennünk, hogy az első háromszáz métert kell nagyon megnyomni, mert ott tudunk meglépni a többiektől, ha ez sikerül, egy indítás után már nem lesz gond a hátralévő kétszáz méteren – vágott a közepébe Devecseriné Takács Kincső, aki a C–2 500 méter mellett C–1 200 méteren is versenyez. – Az ellenfeleket persze nem becsüljük le, a fehéroroszok mellett az oroszokra is figyelni kell, a vébémezőny pedig a rendkívül erős kanadaiakkal bővül.”

A kivételes összhangban dolgozó páros tagjai szerint egységük ereje abban rejlik, hogy jól kiegészítik egymást, a hajóban összeadódnak a versenyzők erősségei, egyaránt jelen van benne a gyorsaság, az állóképesség, az erő és a technika.

„Az edzéseken húzzuk egymást előre, túllendítjük a másikat holtpontokon, és amióta összetérdeltünk, folyamatosan azt érezzük, mindig tudunk javulni. Egy-egy érem jó visszajelzést jelent, de azt valljuk, egy négyéves ciklus elején nem kell feltétlenül mindent megnyerni. Apró célokkal haladunk előre, a világversenyeken egyelőre az a legfontosabb, hogy tapasztalatokat szerezzünk, és kiderüljön, miben tudunk tovább és tovább fejlődni” – tette hozzá a győri versenyző.