A versenyző még 2012-ben, egy feszültségekkel teli idény, valamint a sikertelen londoni kvalifikáció után döntött úgy, hogy férjével elhagyja az országot, és az ausztrál női válogatotthoz csatlakozva folytatja a munkát. Mint mondta, döntését nem a kudarcok miatt hozta meg, egyszerűen csak – a mai fiatalokhoz hasonlóan – új impulzusokat szeretett volna az életébe.
„Nem egyvalami miatt döntöttem így, több minden adódott össze. Régóta elhúz a szívem, környezetváltásra van szükségem, s a férjem is állásajánlatot kapott kinn. Nem elsősorban az anyagiak miatt megyek, amit lehetett, azt a szövetségtől és az államtól megkaptam. Nagy álmom, hogy egyszer olimpián indulhassak. De ennél is nagyobb álmom, hogy nagy családom legyen. Nehezen tudom elképzelni, hogy Magyarországon esélyem lehetne erre az életre. Nem kajakosként akarok elmenni, hanem úgy, mint bármely másik fiatal. Új életet kezdeni máshol. Ám természetesen ha lesz rá lehetőségem, kajakozni is fogok kinn” – mondta akkor Csipes Tamara, akinek versenyengedélyét nem adta ki a Magyar Kajak-kenu Szövetség, ennek megfelelően ausztrál színekben világversenyen legelőbb 2015-ben versenyezhetett volna.
A két év kihagyástól függetlenül Csipes Tamara a Gold Coast-i Pizzey parkban lévő nemzeti kajakközpontban munkába állt, és Anna Wood edző irányításával megkezdte a felkészülést az ausztrál válogatottal. Novemberben például közös edzőtáborozáson vett részt az ausztrál csapattal a Namadgi nemzetközi parkban.
Wood egyébként szintén „országváltó”, 1988-ban Szöulban még Annamarie Cox néven hollandként, 1996-ban Atlantában pedig Katrin Borchert párjaként, Anna Wood néven ausztrálként szerzett bronzérmet. Az edző több szempontból is tudott tanáccsal szolgálni a magyar versenyző számára, egy tavaly novemberi interjúban például úgy vélte, Tamarának el kell felejtenie az 1000 és az 5000 métert ahhoz, hogy eredményesen tudjon felkészülni az olimpiára.