Kökény Roland: Most már csak azért is megcsináljuk Viviennel!

„Számítottunk, hogy ekkora vihart kavar ez a kijelentés, hogy szeretném, ha Szalai Vivien lenne az edzőm. Arra azonban nem számítottunk, hogy senki sem olvassa el a nyilatkozatunkat, csak a szalagcímeket, és olyanokkal vádolnak, ami nem igaz” – mondta Kökény Roland olimpiai bajnok kajakos a Sport Klub Dodzsem plusz című adásában.

Mint ismert, a Nemzeti Sport két napja megírta, hogy Kökény újságíró kedvese szakmai irányításával szeretne felkészülni a 2016-os riói játékokra. Szalai Viviennek egyelőre nincs edzői képesítése.

„Már harmincnyolc éves vagyok, fizikálisan már nem lehet jobbá tenni. Ha belegondolunk, én már csak romlani fogok. Ezt úgy lehet ellensúlyozni, hogy a technikámat a tökéletesig hangoljuk. Ehhez pedig kell egy segítség. Nekem Kiss István, a Honvéd edzője tud segíteni, de neki van tizenkét embere rajtam kívül, s ha egy vízi edzésen fél percet foglalkozik mindenkivel, akkor hat percenként tud foglalkozni velem. Itt kapcsolódna be egy edző, aki beülne a motorosba, s eljönne velem néha külön egyéni edzésre, és folyamatosan adna visszajelzést, hogy hogyan kajakozok, mi a hibám, mit kell kijavítanom. Ha én Magyarországon szeretnék egy edzőt, akkor nem tudnék olyat, akinek nincs csapata, s ne bombáznék szét ezzel egy másik csapatot, és ne lenne ugyanez a vélemény.”

Ezen a ponton azért meg lehet jegyezni, hogy nyilván több olyan kajakedző is van, aki szeretne több munkát, s örömmel készítené fel (akár csak részben) Kökény Rolandot a 2016-os olimpiára. Ezek szerint akkor Kökény véleménye szerint egyetlen képesített magyar edző sincs, aki felkészítené őt?

„Én ha valakit megneveznék, abból ugyanúgy ellenszenv lenne, mert el kellene onnan jönnie, egy csapatot tönkretennék. Mert azt szeretném, hogy egy ember csakis velem foglalkozzon.”

Kökény megerősítette, hogy Kiss István csapatát nem fogja otthagyni, és Szilárdi Katalin párosedzővel is együtt fog dolgozni.

„Abban látom a szinten tartásom alapját, hogy valaki velem jobban foglalkozik és több időt tölt el. Itt kapcsolódna be a barátnőm, akivel viszont szeretnék több időt eltölteni. Szeretnék családot, a két dolgot pedig nem lehet összehangolni, mert ha elmegyek edzőtáborba, s időközben lenne gyerekünk, akkor hétvégi apuka lennék, vagy egy edzőtábor miatt öt-hat hétig nem látnám őket. Miért áldoznám fel az egész életemet. A szakma miért nem gondolja azt, hogy ez belefér?”

Ha belefér, ha nem, Kökényék komolyan elhatározták, hogy véghez viszik ezt az elsőre igencsak érdekesen hangzó elgondolást. S ezért még csak pénzt sem kérnek.

„Szalai Vivien októberben kapcsolódna be a munkába, addig csak megfigyelőként, tapasztalatgyűjtésben venne részt. Mindenki a pénzzel talál meg, pedig nyilatkoztuk, hogy mi pénzt nem kérünk ezért. Ezt írásba is fogjuk adni. Ha lesz eredmény, akkor sem kérünk pénzt, s ha egy sikeres olimpia után állami jutalmat kap érte, akkor felajánljuk egy rákos gyerekekkel foglalkozó alapítványnak.”

„Van ebben a történetben egyfajta kihívás, ami ad motivációt, de szeretnénk, ha egy sikeres olimpiai kifutása lenne. Dombi Rudolf is csodálkozott, de ha jól fogunk menni, akkor ez neki is pozitívum lesz.”

„Ezzel veszthetek, mert ezt így kitaláltuk, de most már csak azért is megcsináljuk. Ha nem sikerül, akkor vesztünk...”